Buzzy bee


































Katolikus keresztény köszöntés
Dicsértessék a Jézus Krisztus! - Mindörökké! Ámen.
Laudetur Jesus Christus! - In aeternum! Amen. 


A keresztvetés
A kereszt megváltásunk jele. A kereszt által szenteli meg Urunk az embert lényének legparányibb ízéig is. Ez erőt ad a kísértésben, ez oltalmaz a veszélyben. Ha nem elhamarkodva, kapkodva vetjük a keresztet, hanem nyugodtan, minden gondolatunkat, egész érzelemvilágunkat belefoglalva ebbe a jelbe, akkor megtapasztaljuk, mint ölel át minket, s hogy összefog, fölavat, megszentel, lefoglal és megtermékenyít a szentháromságú Isten nevében. (Romano Guardini alapján)
+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
+ In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen. 


Az Úr imádsága (Miatyánk)
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

Latin Miatyánk
Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen. 

Az angyali üdvözlet (Üdvözlégy)
A Boldogságos Szüzet legméltóbban a Szent Lukács evangéliumából vett szavakkal köszönthetjük. Az első mondat az angyaltól tanult üdvözlés, a második Erzsébeté (Lk 1, 28. 42). Az imádság második fele az Egyház által hozzáfűzött esedezés.
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen. 

Latin Üdvözlégy
Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen. 


A Szentháromság dicsőítése (kis doxológia)

A Szentháromság egy Isten örök dicsőségét hirdető rövid verset a zsoltárokhoz és más imádságokhoz hozzáfűzve alkalmazza az Egyház már az első századoktól kezdve.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Vagy énekelve:
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.
Latinul:
Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, sicut erat in principio, et nunc et semper et in saecula saeculorum. Amen. 

Magnificat
A Boldogságos Szűz Hálaéneke, a Magnificat a Szentírásból vett dicsőítés: Mária ezzel válaszol rokona, Erzsébet köszöntésére, s magasztalja Istent megváltó művéért (Lk 1,47-55). Már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Gloria
A nagyobbik Dicsőítés (nagy doxológia, GLORIA) a bibliai énekek mintájára írt őskeresztény himnusz ("Dicsőség a magasságban Istennek"). Eleinte a reggeli imádságban volt a helye, innen került a misébe. A misén kívüli közös és magán imádságokban is az egyik legméltóbb istendicséret, mely a Jézus születését éneklő angyali szózatot (Lk 2,14) bővíti ki a Szentháromság dicséretévé.
Latinul:
GLORIA in excelsis Deo!
Et in terra pax hominibus bonae voluntatis.
Laudamus Te, benedicimus Te,
adoramus Te, glorificamus Te.
Gratrias agimus Tibi propter magnam gloriam tuam.
Domine Deus, Rex caelestis, Deus Pater omnipotens.
Domine Fili unigenite, Jesu Christe
Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris.
Qui tollis peccata mundi, miserere nobis.
Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram.
Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis.
Quoniam tu solus Sanctus, tu solus Dominus,
tu solus Altissimus, Jesu Christe,
Cum Sancto Spiritu in gloria Dei Patris. Amen.
Magyarul:
DICSŐSÉG a magasságban Istennek!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk mennyei Király,
mindenható Atyaisten.
Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy a egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében Amen.

Téged, Isten dicsérünk
Az előbbi ének (Gloria) mellett az őskeresztény lelkiség másik nagy alkotása a "Téged, Isten, dicsérünk" (Te Deum) himnusz. Benne az ég és föld egyesül a Legszentebb dicséretében. Isten fölségének magasztalására és hálaadásul imádkozzuk különféle ünnepeken, ünnepi szertartásokon, zsolozsmában. Igen ajánlatos a közösségekben is. Sok katolikus hivő gyakran elimádkozza Isten dicséretére magán imádságként.
A Te Deum az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló hálaadó éneke. A IV. században keletkezett, sőt egyes részei, elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethetők vissza. A szöveg a zsoltárok költészetéhez hasonlóan magasrendű, emelkedett próza, rím és szabályos ritmus nélkül, mégis szárnyaló, ünnepélyesen egyszerű nyelven, mint a Biblia és a liturgia többi szövegei is.
A Te Deumot őseink gyakrabban énekelték, mint manapság szokásos. Ezzel is arra nevelték magukat, hogy a liturgia szellemében Isten imádását tartsák a legszebb, az emberhez legméltóbb foglalatosságnak, abba egész önátadással bekapcsolódjanak. Mi is énekeljük minél gyakrabban: misék végén a nagy ünnepeken (pl. Húsvét, Szentháromság, Krisztus Király, más főünnepek), ájtatosságokon, vallásos összejövetelek, lelkigyakorlatok alkalmával.
Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: * Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: * mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; * híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

A himnusz első részében az ég és föld egyesül egy óriási karban, hogy egy szívvel énekelje a Legszentebbet. E rész középpontjában hangzik föl az Izaiás próféta látomásából ismert, Istenhez legméltóbb dicséret: SANCTUS -- Szent, szent, szent! Az énekben ez a vers mintegy Isten személyes jelenlétét idézi. Előtte a teremtés nagy műve zengi a dicséretet (az egész kozmosz, majd az angyalok, s az Isten trónjához legközelebb álló kerubok és szeráfok), a Sanctus után pedig a megváltás műve idéződik fel (először a megtestesült Istenhez legközelebb álló apostolok, azután azok, akiket Isten különleges szolgálatra kiválasztott - az ősegyház ezeket hívta prófétáknak -, majd a vértanúk, s az egész földön elterjedt Anyaszentegyház). Az első részt a Szentháromság magasztalása zárja le.

A második szakasz Krisztusról szól. Őt jövendölte a 23. zsoltár: a "Dicsőség Királyát", aki majd megjelenik, s az angyali fejedelmektől megnyitott mennyei kapun át belép oda, emberi természete szerint is. A Te Deum erre gondolva már a bet.ülést hirdeti: a Dicsőség Királya kijött az Atyától, hogy az emberiséget megmentse; a halál és feltámadás győzelme után neki újból megnyílnak e kapuk, hogy oda már minket is bevigyen magával.

A harmadik szakasz kéri, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hívőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe, végül a negyedik rész zsoltárokból vett idézetekkel Isten segítségét kéri földi életünkre. 


Az Úrangyala (Angelus)
A megtestesülés szent titkáról megemlékező imádságunk három versből (verzikulusból), a hozzájuk kapcsolódó Üdvözlégyből, majd egy zárókönyörgésből áll. A keresztény nép nagy áhítattal mondja a reggeli, déli és esti harangszóra. A déli harangszó nekünk, magyaroknak különösen kedves: III. Kallixtusz pápa rendelte el Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére. A Szent János evangéliumából vett harmadik versnél térdet hajtunk, vagy mélyen meghajlunk.
V: Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. Üdvözlégy, Mária...
V: Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. Üdvözlégy, Mária...
V: És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék. Üdvözlégy, Mária...
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Az Úrangyala latinul:
V: Angelus Domini nuntiavit Mariae, et concepit de Spiritu Sancto. Ave...
V: Ecce ancilla Domini, fiat mihi secundum verbum tuum. Ave...
V: Et Verbum caro factum est, et habitavit in nobis. Ave...
Ora pro nobis, sancta Dei Genitrix, ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus! Gratiam tuam, quaesumus, Domine, mentibus nostris infunde, ut qui Angelo nuntiante Christi, Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem ejus et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eundem Christum Dominum nostrum. Amen.
Az Úrangyala helyett a húsvéti időben a "Mennynek Királyné Asszonya" (Regina caeli) Mária-antifonát imádkozzuk. 

Az Apostoli Hitvallás (Hiszekegy)
Hitünk legfontosabb igazságainak összefoglalását Apostoli Hitvallásnak nevezzük, mert elemeiben az apostolokra megy vissza. Ez a hit ősi szabálya. Eleinte a keresztelésnél, később más szertartásokban is mondták. De nem csak hitvallás, hanem imádság is: Isten titkainak imádó szemlélése, hálaadás a kinyilatkoztatott igazságokért és Istennek szóló hűség-nyilatkozat. Nem csak az Istenhez szóló beszéd lehet imádság, hanem az Istenről szóló is. - Szertartásokon kívül is rendszeresen éljünk vele hitünk erősítésére.
HISZEK EGY ISTENBEN,
mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

A Niceai Hitvallás
A szentmisében a Nicea-konstantinápolyi Hitvallást (Credo-teljes) imádkozzuk. A Szentháromságról és Krisztus isten-emberi természetéről szóló tanítás hitünk és keresztény életünk alapja. Minden torzítás, ami e tekintetben a századok folyamán jelentkezett, következményeiben az egész hitrendszert, az erkölcsi és szertartási életet is fenyegette. Ezért az Egyház különös gonddal lépett föl minden ilyen tévedéssel szemben, s újból és újból kifejtette az igaz hitet. Az Apostoli Hitvallást a niceai (325) és konstantinápolyi (381) zsinatokon bővítették ki az ősi hit részletesebb kifejtésével. Ne tekintsük e szöveget fölösleges teológiai részletezésnek. Inkább hatoljunk be a szöveg segítségével még jobban Isten titkaiba. Váljék ajkunkon imádássá, s egyben hálaadássá, amiért Isten önmaga életét az Egyházon keresztül föltárta nekünk.
HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában,
mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt. 
Isten az Istentől, világosság a világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegű és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától
és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, 
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat
és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és Fiútól származik,
akit éppúgy imádunk és dicsőítünk
mint az Atyát és a Fiút,
Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását
és az eljövendő örök életet. Amen. 

A rózsafüzér ájtatosság

A titkok új, napok szerinti sorrendje a 

ROSARIUM VIRGINIS MARIAE 

apostoli levél alapján:

  1. Hétfő: örvendetes titkok
  2. Kedd: fájdalmas titkok
  3. Szerda: dicsőséges titkok
  4. Csütörtök: világosság titkai
  5. Péntek: fájdalmas titkok
  6. Szombat: örvendetes titkok
  7. Vasárnap: dicsőséges titkok

Rózsafüzér menete:
Kezdés (keresztvetés):
   „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
A láncon lévő keresztnél kezdjük:
   Hiszek egy… imádságot mondunk
A kereszt után lévő egyedül álló szemre („nagy” szemnek nevezzük):
   Miatyánkot imádkozunk
A következő három szemre:
   3 Üdvözlégyet mondunk a "bevezető titkokkal":
Az örvendetes olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki hitünket növelje,
2. aki reményünket erősítse,
3. aki szeretetünket tökéletesítse,
A tizedekre:
1. akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál,
2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál,
3. akit te, Szent Szűz a világra szültél,
4. akit te, Szent Szűz a templomban bemutattál,
5. akit te, Szent Szűz a templomban megtaláltál,
A világosság olvasója
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki megtisztítson minket,
2. aki lelkünk békéjét megőrizze,
3. aki a szentségekben megerősítsen,
A tizedekre:
1. aki a Jordán vizében megkeresztelkedett,
2. aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét,
3. aki meghirdette Isten országát,
4. aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét,
5. aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát,
A fájdalmas olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki értelmünket megvilágosítsa,
2. aki emlékezetünket megerősítse,
3. aki akaratunkat tökéletesítse,
A tizedekre:
1. aki érettünk vérrel verítékezett,
2. akit érettünk megostoroztak,
3. akit érettünk tövissel koronáztak,
4. aki érettünk a keresztet hordozta,
5. akit érettünk keresztre feszítettek,
A dicsőséges olvasó
A bevezető három Üdvözlégyre:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedekre:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
A rózsafüzért követően elimádkozhatjuk a loretói litániát vagy pedig az alábbi könyörgést:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


Szent József légy házunk ura,
kis családunk patrónusa.
Egyetértés, hű szeretet
egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat,
gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmekben légy segélyünk,
erényekben példaképünk.
Átadjuk a ház kulcsait,
oltalmazd és védd lakóit.
Zárd ki mindazt ami káros,
ami üdvünkre hátrányos.
Engedd be az Isten áldást,
minden jóban gyarapodást.
Ajánlj minket Jézusodnak,
szeplőtelen Szűz Arádnak,
hogy családunk kisded háza
Názáretnek legyen mása. Ámen.

Szól az Úr: Gyermekem, hogy kedvemben járj, nem szükséges sokat tudnod; elég, ha engem igazán szeretsz! Beszélj velem egészen bizalmasan, akár a legmeghittebb barátoddal!
Van tán valakid, akit ajánlani szeretnél? Hogy hívják szeretteidet, testvéreidet, barátaidat, elöljáróidat? Mindegyiket néven említsd meg, mit szeretnél, hogy tegyek az érdekében? Kérj sokat, igen sokat; én nagyon szeretem a nagylelkű szíveket, akik mások kedvéért magukról szinte megfeledkeznek! Nevezd meg azokat a rászorulókat, akiken segíteni szeretnél; a betegeket, akiket szenvedni láttál; a bűnösöket, akiket megtéríteni szeretnél; azokat, akik ellenszenvvel vannak irántad, s akiket megnyerni szeretnél! Említsd meg kedves halottaidat, s én megenyhítem fájdalmaikat! Mindezekért mondj buzgó imát: figyelmeztess ígéretemre, hogy az én nevemben mondott imádságot meghallgatom!
Nincs szükséged valami kegyelemre? Ha kedved tartja, készíts jegyzeteket lelki szükségeidről, aztán jöjj és olvasd fel előttem. Mondd el őszintén, milyen érzékies, büszke, érzékenykedő, önző, gyáva és lanyha vagy!
Szegény gyermek! Ne borzadj vissza; számtalan szent van mennyországomban, akik éppúgy terhesek voltak hibákkal, bűnökkel, mint te, de hozzám fordultak, és lassan-lassan megszabadítottam őket.
Kérj bizalommal testi-lelki javakat is: egészséget, értelmet, jó előmenetelt! Én mindent megadhatok, meg is adok, ha lelked üdvösségére hasznos. És mit akarnál éppen most, gyermekem? Hisz tudod, mennyire javadat akarom! Nincs kívánnivalód? Mire gondolsz most? Mit szeretnél? Akarnál tenni valamit a szeretteidért, vagy tán másokért?
Gondolsz-e rám és az én tiszteletemre? Nem akarnál valami jót tenni azokért, akiket szeretsz, de akik énrám nem gondolnak? Mondd el mi van leginkább szíveden: mik indítóokaid; mik az eszközök, amiket alkalmazni akartál? Ha célhoz nem jutsz, panaszold el nekem, s én megértetem veled, hogy mi az oka! Kit szeretnél megnyerni az ügyednek? Én vagyok a szívek Ura, gyermekem, úgy hajlítom őket, ahogy nekem tetszik! Melléd állítom azokat, akikre szükséged lesz; bízzál bennem!
Vannak ellenségeid? Add elő őszintén bánatodat! Ki sértett, ki bántott? Emlékezzél az én ellenségeimre! Ugye, te nem vagy ártatlanabb nálam; ellenségeid sem gonoszabbak, mint az enyéim voltak? Gondold meg ezt, és meg fogsz bocsátani mindent mindenkinek! És én megáldalak érte!
Félsz valami szerencsétlenségtől? Van valami határozatlan aggodalmad, amely minden ok nélkül gyötör? Bízd magad teljesen gondviselésemre! Íme, én itt vagyok, mindent látok: nem foglak elhagyni!
Vannak környezetedben olyanok, akiknek a szíve már nem olyan odaadó irántad? Vannak talán, akik hibádon kívül elhidegültek tőled, idegenek hozzád? Imádkozzál értük, és én visszavezetem őket hozzád, ha ugyan üdvére válik lelkednek!
Nincs-e valami örvendetes közölnivalód? Miért ne részesítenél engem örömödben? Mondd el, mi vígasztalt meg, mi örvendeztetett meg tegnap óta? Tán valami látogatás, valami levél, vagy emlék, amit kaptál? Vagy kísértéseidnek tudtál ellenállni várakozásodon fölül? Mindezt én készítettem számodra, gyermekem! Miért ne lennél érte hálás? A hála új jótékonyságra indít. A jótevő szívesen hallja, hogy megemlékeznek jótéteményeiről.
Nem ígérnél-e meg újra egyet-mást? Tudod, hogy szíved mélyében olvasok; az embereket rá lehet szedni, engem nem; légy tehát őszinte. Elhatároztad-e, hogy kerülöd a bűnre vezető alkalmat, hogy azt a bizonyos valamit, ami rosszra vezet, eltávolítod? Hogy azt a könyvet, amely felizgatja képzeletedet, eltávolítod? Hogy azzal az ismerősöddel, aki zavarja lelked nyugalmát, teljesen szakítasz?
Akarsz-e ezentúl barátságos, szeretett. lenni azok iránt, akik megbántottak?
Jól van, gyermekem, most menj, láss dolgod után! Légy hallgatag, engedelmes; légy alázatos, szeretettel t.! Szeresd nagyon a Szeplőtelen Szent Szüzet, hiszen ő az én édesanyám; szeresd védőszentedet és őrangyalodat! Holnap jöjj el ismét, s hozz magaddal még odaadóbb, még szeretőbb szívet!

(Sík-Schütz imakönyv)


Jézus főpapi imája

Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint Te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, Te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy Te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek. (Jn 17,11-13a;15-26)


Ima gondjaim átadásáért
URAM, átadom Neked mindem gondomat, melyek saját személyem és hozzátartozóim miatt nyugtalanítanak.
Átadom neked minden lelki és testi szenvedésemet.
Hiszem, hogy gondod van Ránk, és minden gondomat a te kezedbe teszem. Tégy velem azt, amit akarsz.
Nem gondolok többé azokra a körülményekre
melyek ezeket előidézték. Nem akarok többé arra gondolni, hogyan, és miért kezdődött el...? Elég, ha te tudod......
Bizalommal akarok a jövőbe tekinteni, mert tudom, hogy Te a javunkat akarod, és hiszem azt, hogy
" Az Istent szeretőknek minden a javukra válik "
Hálát adok szenvedéseimert, hisz tudom, hogy ezáltal közelebb kerültem Hozzád. Vegyél el belőlem minden bizalmatlanságot, félelmet, szorongást, aggodalmat.
Szabadíts meg engem Szentlelked által minden rossz, negatív tapasztalattól,
Add, hogy gyermeki szívvel egészen Rád hagyatkozzam!
Rád bízom életemet, halálomat, testi, lelki gyógyulásunkat. AMEN.


Imádság barátaimért
Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm!
Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a Te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké! Ámen.

Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól!
Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra!
Nyisd meg szívemet felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség!
Lássák meg bennem az emberek az őszinte szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám!
Uram, tárd föl szívemet, hiszen te ismered a legjobban!
Add, hogy mindenkinek mindene lehessek!
Ámen.


Ima ellenségeinkért Pázmány Péter:

Add Uram Isten, hogy ne csak jóakaróimat,
de teéretted, ellenségeimet is szeressem,
és a Te szent Fiad példáját követvén,
imádkozzam tiszta szívvel rosszakaróimért.

Végy ki Uram, énbelőlem minden gyűlölséget,
irigységet és felebarátom ellen való nehézséget,
hogy a tökéletességnek kötele,
az igaz szeretet , lakozzék bennem;
és miképpen te megbocsátod vétkeinket,
úgy mi is, igazán megbocsássunk
az ellenünk vétkezőknek. Ámen.


Lakásunk békés nyugalmáért

Kérünk Urunk, látogasd meg ezt a hajlékot és az ellenség minden cselvetését messze űzd el tőle! Szent angyalaid lakjanak benne, akik minket békében őrizzenek és áldasod legyen rajtunk mindig. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.



Betegségben

Istenem, Atyám, nehezemre esik most azt mondanom: "Legyen meg a te akaratod." Letört vagyok és már bátorságom sincs. Fájdalmaim szinte viselhetetlenek.
Minden, ami oly bőven kitöltötte életemet, most olyan messzinek tűnő számomra. Az emberek, akikhez kötődött életem, a munkám, barátaim, mindennapi tevékenységem. Magam vagyok, egészen egyedül, de veled szeretnék lenni életemnek ezekben a nehéz óráiban.
Bármennyire is erőtlen vagyok, mégis megkísérlem, hogy igent mondjak arra, ami most velem történik. Amen.


Ima a betegekért

Mária, Jézus Édesanyja, kérünk, virrassz a földkerekség minden betegének ágya mellett!
Különösen azok mellett, akik ebben az órában veszítik el öntudatukat,
Akik haláltusájukat vívják,
Akiknek nincs semmi reményük a gyógyulásra,
Akik fájdalmukban sírnak és jajgatnak,
Akiket senki sem ápol,
Akik járni szeretnének, de ágyhoz vannak kötve,
Akiknek pihenniük kellene, de a szükség munkára kényszeríti őket,
Akik nyugtalanul hánykolódnak ágyukon, nem tudnak aludni,
az éjszakát nyitott szemmel töltik,
Akiket betegségük miatt családjuk szegénységének gondja is kínoz,
Akiknek végleg le kell mondaniuk jövőbeli terveikről,
Akik nem hisznek az örök életben,
Akik nem tudják, hogy Krisztus - Édesanyjával együtt - szereti őket.


Ima hivatásokért

Szeplőtelen Szűz,
az igaz Isten Anyja
és az Egyház anyja,
nézd, milyen nagy a te aratásod;
járj közben az Úrnál, hogy Isten népe
a szentségre éhezzék.

Adj nekünk bőségesen
papi és szerzetesi hivatásokat,
akik erősek a hitben
és szorgosan osztogatják
Isten szent titkait.
Ébressz készséget
a fiatal nemzedékben
Isten nagyszerű szolgálatára.
Amen.



Ima papokért szerzetesekért
II. János Pál

Isten, az aratás ura, aki egyszülött Fiad által tanítottál bennünket arra, hogy imádkozzunk munkásokért aratásod részére,
kérünk ajándékozz meg sok ifjú lelket a papi és szerzetesi hivatás kegyelmével.
Tekints kegyesen néped könyörgésére.
Áldd meg azokat, akiket szolgálatodra és lelkünk gondozására kiválasztottál,
hogy általad megszentelve méltó munkások legyenek a Te szent aratásodban.
A mi Urunk Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szenntlélekkel él és uralkodik mindörökké Amen.




A nap felajánlása

Istenünk Atyánk!
Felajánlom Neked mai napomat,
imáimat, gondolataimat,
szavaimat, tetteimet és
szenvedéseimet Fiaddal, Jézus
Krisztussal egységben,
aki az Eucharisztiában
folytonosan felajánlja magát a
világ üdvösségéért.
Legyen a Jézust vezérlő Szentlélek
az én vezetőm és erőm egész nap,
hogy tanúságot tehessek
szeretetedről!
Máriával, Urunk és az Egyház
édesanyjával imádkozom a
pápai imaszándékokért, vagyis:
(itt felidézzük a hónap általános és
missziós imaszándékait).



Csodatévő kis Jézushoz

Ó kisded Jézusom hozzád fohászkodom,
És Szűzanyád által esdve fohászkodom,
Ezen szükségemben segíts meg engemet,
Mert hiszen hatalmas segítő szent kezed.
Minden reményemet Tebeléd helyezem,
Add hogy kegyelmet találjak Szíveden,
Szeretlek Tégedet szívemből lelkemből,
Szabadíts meg, kérlek engem bűneimtől,
Fogadom hogy Téged soha meg nem bántlak,
S teljes életemben Téged hűen szolgállak.
Fölajánlom neked testemet, lelkemet,
Szent szolgálatodba fogadj be engemet.
Szívesen viselem érted keresztemet,
Ki mindhalálig szerettél engemet.
Szeretem éretted felebarátomat,
amint parancsoltad mint önmagamat.
Óh kisded Jézusom leborulva imádlak,
S hatalmas létedért Téged szívből áldalak.
Szabadíts meg engem ezen szükségemből,
hogy hálát zenghessek Tenéked lelkemből.
Add, hogy Máriával és Szent Józseffel
a mennyben láthassalak Téged angyalaid körében. Amen



Pio atya imája szentáldozás után

Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy,
hogy el ne feledjelek.
Tudom, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.
Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok,
szükségem van a Te erődre, hogy el ne essek annyiszor.
Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem,
és nélküled csökken az én buzgóságom.
Maradj velem Uram, mert Te vagy az én világosságom,
és nélküled a sötétségben vagyok.
Maradj velem Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.
Maradj velem Uram, hogy halljam a Te hangodat és kövesselek.
Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled lenni.
Maradj velem Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.
Maradj velem Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem,
azt kívánom a Te számodra a vigasz helye a szeretet fészke legyen.
Maradj velem Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban,
múlik az élet közeledik a halál, az élet az örökké valóság,
és szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet,
hogy útközben el ne hagyjon.
Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság,
a keresztek a szenvedések, és mennyire szükségem van Rád,
a számkivetésnek ezen az éjszakáján.
Maradj velem Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában
szükségem van Rád.
Tedd, hogy úgy megismerjelek, mint a tanítványok,
a kenyérszegéskor, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen
a világosság, mely fenntart engem,
és egyetlen boldogsága legyen szívemnek.
Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál,
akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is valójában,
a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.
Maradj velem Jézus, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat,
mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.
Maradj velem Uram, Téged kereslek a Te lelkedet, a Te szereteted,
a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Tégedet,
és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását.
Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön,
hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban. Amen.




Áldott legyen az Isten!
Áldott legyen szent neve!
Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember!
Áldott legyen Jézus neve!
Áldott legyen szentséges Szíve!
Áldott legyen drága szent Vére!
Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben!
Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek!
Áldott legyen Isten fölséges Anyja, Mária!
Áldott legyen szent és szeplőtelen fogantatása!
Áldott legyen dicsőséges mennybevétele!
Áldott legyen Szűz Mária szent neve!
Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese!
Áldott legyen Isten az ő angyalaiban és szentjeiben! Amen.




Oltalmad alá futunk,
Istennek szent Szülője,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak. Amen.


Szűz szülője Istennek

Engedd, hogy tied legyek!
Tied élet s halálban,
Tied jó és balsorsban,
Tied küzdve szenvedve,
Tied most és örökre!
Szűz szülője Istennek,
Engedd, hogy tied legyek!

Anyám benned bízom és remélek,
Anyám te utánad epedek,
Anyám te jóságos kegyelmezz,
Anyám te hatalmas védelmezz!
Anyám óh jöjj segíts imádkozni,
Anyám óh jöjj segíts küzdeni,
Anyám óh jöjj segíts szenvedni,
Anyám óh jöjj ne hagyj elveszni!

Hiszen bírsz segíteni, óh hatalmas,
Akarsz is segíteni, óh irgalmas,
Kell is segítened, óh hűséges,
Fogsz is segíteni, óh kegyelmes!
Anyám te vagy a kegyelmek anyja,
Szomorúak vigasztalója,
Bűnösök oltalma és menedéke,
Földnek reménysége, s mennynek ékessége!

Ki kérte még segélyedet hasztalanul?
Ki távozott tőled meghallgatatlanul?
Azért bizton mondom, minden szenvedésben,
Mária mindig segít, minden időben!
Biztosan állítom életben s halálban,
Mária mindig segít, minden balsorsban!
Azért hiszem, s meghalok ezen hitemben,
Hogy veled leszek Jó Anyám, fenn az égben!

Szűz szülője Istennek,
Engedd, hogy tied legyek!
Tied élet s halálban,
Tied jó és balsorsban,
Tied küzdve szenvedve,
Tied most és örökre!
Szűz szülője Istennek,
Engedd, hogy tied legyek!


Most segíts meg Mária

ó irgalmas Szűzanya!
Keservét a búnak, bajnak
eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
a te erőd nem törik meg.
Hő imáját gyermekidnek
nem, te soha, nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy,
mutasd meg, hogy anyánk vagy!
Most segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya. Ámen



KÉRŐ IMA SZŰZ MÁRIÁHOZ

Neked panaszkodom, kinek mondanám,
Hallgass meg engem, édes Szűzanyám!
Nehéz óráimban adj nekem erőt,
Te vigasztalsz meg minden szenvedőt.
Nálad minden bűnös irgalmat talál.
Benned bízóknak nem fáj a halál.
Tőled távozóknak bánatuk már nincs.
Mind arra kérnek: Mária, segíts!
Hozzád imádkozó árváknak anyja vagy,
Kinek jósága mérhetetlen nagy.
Téged dicsérni nem szűnik meg a szám,
Ölelj magadhoz, édes Szűzanyám. Amen.



Ó Úrnőm, ó Anyám!

Egészen fölajánlom magam neked.
S hogy odaadásomat megmutassam,
ma neked szentelem szememet, fülemet,
számat, szívemet, egész magamat.
S mert a tied vagyok, jóságos Anyám,
őrizz és oltalmazz mint tulajdonodat. Ámen


Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám. Amen.



Szent Mihály-ima

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!"
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.


Ima a Szent Vér erejében

Istenem, az Igaz Vér legyen oltalmam, a szeplőtlen és érintetlen Bárány Vére, Egyszülöttednek, Jézus Krisztusnak drága Vére.

Ő békességet szerzett a kereszten ontott Vérével: az ő Vére, az új és örök szövetség Vére, amely megtisztít minden bűntől, mosson meg engem, szenteljen meg engem, üdvözítsen engem. A tökéletes áldozat Vére, amely sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára, a Vér, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé, tegyen engem a Te királyságoddá és papoddá, hogy legyőzhessem az ellenséget a Bárány Vére és a tanúságtétel igéje által.

Hints meg engem a végtelen értékű Vérrel, hogy távozzék tőlem a Gonosz. A Vér, amelyben a megváltás és a bűnök bocsánata van, űzzön messze és tartson távol tőlem minden sötét erőt, minden ártó hatalmat, minden ellenséges befolyást. A jövendő javak Főpapjának dicsőséges Vére hárítson el tőlem minden démoni támadást, minden tisztátalan lelket, minden hazug és torz szellemet, minden pokoli behatolást, a sátán minden angyalát. Távozzék és fusson tőlem minden hamisság, minden tisztátalanság, minden gyűlölet, minden félelem, minden rontás és romlás. A megfeszített és föltámadt Jézus csodálatos Vére elől meneküljön minden pusztító szellem, minden lázadó angyal, az ősi Kígyó minden mérge.

Köszönöm, Istenem, hogy ez valóban megtörténik, mert te hűséges és irgalmas vagy. Köszönöm, hogy fehérre moshatom ruhámat a Bárány Vérében. Köszönöm, hogy a megváltás Jézusban van, akit Te rendeltél engesztelésül és szabadulásul, az ő Vérében, hit által. Hittel vallom, hogy ő megment és megszabadít. Jöjjön a békesség, jöjjön a szív örvendező tisztasága, jöjjön a gyermeki bizalom, jöjjön az egyszerű bizonyosság, jöjjön a testvéri szeretet, jöjjön az Igazság és a Szentség Lelke, jöjjenek szent angyalaid, foglaljanak le, őrizzenek és oltalmazzanak, hogy mérhetetlen szentséged megnyilvánuljon bennünk.
Hála neked és dicsőség mindörökké. Amen.



A meghallgatott imádság
Írta: Henri Viscandi

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

Az Irgalmasság rózsafüzére:

476 …e szavakat hallottam: "Ez az ima haragom enyhítésére szolgál. Imádkozd kilenc napig a rendes olvasón a következőképpen: Először egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet imádkozz, ezután a nagy szemekre a következőket ismételd: Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért; majd a kis szemekre: Jézus fájdalmas kínszenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Végén háromszor ismételd e szavakat: Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk és az egész világnak!" (Szt. Fausztina naplójából)



Ima Szent Józsefhez, munkanélküliekért

Te, aki a munkások védőszentje vagy, járj közben azért, hogy mindazok,
akiknek munkalehetőségre van szükségük, tisztességes, méltó fizetség
ellenében használhassák erejüket, tehetségüket embertársaik
szolgálatára!

Te, aki a családok védőszentje vagy, ne hagyd, hogy a szülők
nélkülözzék a gyermekekeik táplálásához és neveléséhez szükséges
forrásokat!

Tekints, kérünk, együttérzőn azokra a testvéreinkre, akik a
tehetetlenség és szegénység fogságába estek betegségük miatt vagy
társadalmi zavarok miatt!
Járj közben azért, hogy a kormányok, a vállalatok vezetői, és minden
felelős személy találjon olyan igazságos megoldásokat, amelyek által
mindenki átérezheti annak az örömét, hogy tisztességes megélhetésre
szert téve, képességei szerint hozzájárulhat a társadalom
gyarapodásához!

Imádkozz értünk, hogy mindannyian részesedjünk az Isten által
túláradóan nekünk ajándékozott javakból, és hogy segítsük a mienknél
szegényebb országokat!

Amen.














1. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik
Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békében. Amen.

Elmondásával r. búcsút lehet nyerni, amely csak a tisztítótűzben szenvedőkért ajánlható fel.


2. A mélységből kiáltok (129. zsoltár)

A mélységből kiáltok Uram, hozzád, *
Istenem, figyelj a szómra!
Fordulj felém és hallgass figyelmesen *
könyörgésem hangos szavára!
Ha a bűneinket, Uram, felrovod,*
Uram, ki az, aki előtted megállhat?
De nálad bocsánatot nyer a vétek *
ezért félve tisztelünk Téged.
Remélek az Úrban, benne remél a lelkem *
és bízom igéretében.
Lelkem várja az Urat *
jobban, mint éji őr a hajnalt.
Bizony, jobban mint éji őr a hajnalt *
várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom *
és bőséges a megváltás nála.
Választott népét Ő váltja meg *
minden bűnétől.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak*
és a Szentlélek!
Miképpen kezdetben, most és
és mindörökké. Amen.

Az a hivő, aki áhítattal elimádkozza, r. búcsút nyerhet.


3. Az emberiség felajánlása Jézus Szentséges Szívének

Úr Jézus, az emberi nem Megváltója, tekints reánk, akik oltárod előtt alázatosan leborulunk. Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni. Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk veled, mindegyikünk fölajánlja magát szentséges Szívednek.

Sokan nem ismertek még meg, mások parancsaidat megvetették, és eltaszítottak maguktól. Könyörülj mindezeken jóságos Jézus és öleld valamennyit legszentebb Szívedre.

Légy Királya Urunk, nemcsak a hívőknek, akik sohasem pártoltak el Tőled, hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak. Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba, és éhen-szomjan el ne pusztuljanak.

Légy királya azoknak is, akiket tévedés ejtett meg, vagy szakadás választott el. Hívd vissza őket az igazság szolgálatára és a hit egységébe, hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor. Adj Urunk egyházadnak biztos és teljes szabadságot, minden népnek békét és rendet. Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék: Köszöntsük az isteni Szívet, amely által üdvösségünk támadt: dicsértessék és áldassék mindörökké. Amen.

Azok a hívek, akik ezt a felajánló imát áhítattal elimádkozzák, r. búcsút nyerhetnek. Teljes búcsúban részesülhetnek, ha Krisztus Király ünnepén nyilvánosan végzik.


4. Azért ezt a nagy Szentséget

Azért ezt a nagy szentséget leborulva imádjuk;
Teste s Vére a Krisztusnak mert itt vagyon, jól tudjuk.
Ha elménkkel meg nem fogjuk, hitünkkel megfoghatjuk.

Az Atyának és Fiúnak dicséret és tisztesség,
Szentlélekkel egyetemben áldás, örök dicsőség.
Háromságban egy Szent Istent áldjon minden nemzetség. Amen.

Mennyei kenyeret adtál nekik.
Amely minden gyönyörűséggel teljes.

Könyörögjünk. Istenünk, te a csodálatos Oltáriszentségben kínszenvedésed emlékezetét hagytad ránk, add, kérünk tested és véred szentséges titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük! Aki élsz és uralkodol az Atyával és Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Amen.

Az a hivő, aki áhítattal elimádkozza, r. búcsút nyerhet. Teljes búcsú nyerhető Nagycsütörtökön és Úrnapján, ha elmondása ünnepélyesen történik.


5. Az Úrangyala

Év közben:
Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát
és ő méhébe fogadá a Szentlélektől Szent Fiát.

Üdvözlégy Mária ...

Íme az Úrnak szolgáló leánya,
legyen nekem a te igéd szerint.

Üdvözlégy Mária ...

És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék.

Üdvözlégy Mária ...

Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja,
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak, megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

Húsvéti időben:
Mennynek Királyné Asszonya, Örülj szép Szűz!
Alleluja!
Mert kit méhedben hordozni méltó voltál,
Alleluja!

Amint megmondotta vala, föltámadott!
Alleluja!
Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket,
Alleluja!

Örülj és örvendezz, Szűz Mária, Alleluja!
Mert valóban föltámadott az Úr, Alleluja!

Könyörögjünk. Istenünk, ki egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak föltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, kérünk, add, hogy az ő szent Anyja, Szűz Mária közbenjárására az örök élet örömeit elnyerhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Amen

Az a hivő, aki a fenti imákat a megfelelő időszakban áhítattal elimádkozza, r. búcsút nyerhet. Dicséretes szokás az említett imák reggel, délben és este való elmondása.


6. Egyházmegyei zsinat

Egy alkalommal teljes búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik az egyházmegyei zsinat idején buzgó lélekkel meglátogatják azt a templomot, amelyben a zsinatot tartják. A templomlátogatáskor egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet is el kell imádkozni.


7. Elmélkedés

Az a hívő, aki áhítattal elmélkedik, r. búcsúban részesülhet.


8. Emlékezzél meg

Emlékezzél meg, ó legkegyesebb Szűzanya, Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit gyámolítás nélkül magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte, és pártfogásért Hozzád folyamodott. Hasonló bizalomtól lelkesítve sietek hozzád, szüzek Szűze, Istennek Anyja, Mária. Hozzád fordulok és színed előtt sóhajtva állok én szegény bűnös. Ne vesd meg könyörgésemet, ó Anyja az örök Igének, hanem hallgass rám kegyelmesen és hallgass meg engem.

r. búcsúval jár.


9. Elsőáldozás

Azok a hívek, akik első szentáldozáshoz járulnak, és akik az elsőáldozás szentmiséjében részt vesznek, teljes búcsút nyerhetnek.


10. Újmise

Teljes búcsúban részesülhet a pap, aki első szentmiséjét ünnepélyességgel végzi, és a hívek is, akik buzgó lélekkel részt vesznek rajta.


11. Engesztelő imádság Jézus Szentséges Szívéhez

Urunk Jézus! Az emberekre árasztott szeretetedet sokan hálátlan felejtéssel, nem törődéssel és megvetéssel viszonozzák!

Íme, mi leborulunk oltárod előtt, és különösen is nagy tiszteletünkkel kívánunk kárpótlást adni az emberek bűnös közönyösségéért. Engesztelni akarunk a sértésekért, amelyekkel szeretetre legméltóbb Szívedet minden oldalról illetik.

Elsősorban a magunk számára kérjük mély fájdalommal irgalmadat, mert bizony sokszor mi is méltatlanul bántunk veled. De önként vállalt engesztelésünkkel a magunk gyalázatos vétkei mellett mások bűneiért is elégtételt óhajtunk adni, hiszen oly sokan messze tévedtek az üdvösség útjáról: nem követnek téged, a Pásztort és Vezért, megátalkodtak hitetlenségükben, lábbal tapossák keresztségi fogadásukat, és lerázták törvényed édes igáját.

Amikor ezekért a siratni való bűnökért engesztelni kívánunk, különösen is szeretnénk jóvátenni az emberek szerénytelen és szemérmetlen életét és életmódját, a romlottak tőrvetését az ártatlanok lelke ellen, az ünnepnapok megszegését, a Te és szentjeid szörnyű káromlását, földi helytartód és papságod gyalázását, az Oltáriszentség elhanyagolását vagy borzalmas szentségtöréssel történő megbántását, a nemzetek nyilvános vétkeit, amelyekkel az általad alapított Egyház jogai és tanítása ellen szegülnek. Bárcsak jóvátehetnénk ezeket a megbántásokat!

Hogy Téged bűneinkért engeszteljünk, felajánljuk azt az áldozatot, amelyet a kereszten Atyádnak bemutattál, és oltárainkon naponként megújítasz. Hozzá csatoljuk a Szűzanya, a szentek és a jámbor hívek engesztelését. Szívből ígérjük, hogy amennyire tőlünk telik, kegyelmed segítségével erős hittel, tiszta erkölcsökkel, az evangéliumi törvények, főképp a szeretet parancsának tökéletes megtartásával teszünk majd eleget a magunk és mások bűneiért, és nagy szereteted iránt tanúsított közömbösségünkért. Amennyire csak tudjuk, megakadályozzuk majd az ellened irányuló megbántásokat is, és arra törekszünk, hogy minél több embert megnyerjünk követésednek.

A Boldogságos Szűz közbenjárására fogadd, kérünk legkegyesebb Jézus, készséges engesztelésünket. Segíts meg bennünket, hogy hivatásunkban és szolgálatodban a végső állhatatosság kegyelmétől támogatva halálunkig hűségesek maradjunk, és mindnyájan eljussunk abba a hazába, ahol az Atyával és Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol mindörökké. Amen.

Az a hivő, aki áhítattal elimádkozza, r. búcsúban részesülhet. De teljes búcsút nyerhet, ha az engesztelő ima elmondása ünnepélyesen történik Jézus Szíve ünnepén.


12. Haldokláskor

Ha a haldokló hívőnél nincsen pap, aki kiszolgáltassa neki a szentségeket és megadja a pápai áldást, amivel teljes búcsú nyerhető, az Egyház a halál órájára teljes búcsút engedélyez az ilyen hivőnek, ha megfelelő lelkiállapotban van, és ha életében szokásszerűen végzett valamilyen imádságot.

Ez ebben az esetben pótolja a teljes búcsúhoz előírt három feltételt.

Dicséretes dolog ilyen alkalommal feszület vagy kereszt használata is.

Ez a teljes búcsú akkor is elnyerhető, ha valaki azon a napon egyszer már részesült teljes búcsúban.


13. Halottak napi búcsú

teljes búcsút nyerhet a tisztítótűzben szenvedőkért az a hivő, aki halottak napján valamely templomot vagy nyilvános kápolnát buzgón meglátogat. Aki törvényesen használ félig nyilvános kápolnát, azt is felkeresheti. A templomlátogatás alkalmával egy Miatyánkot és Hiszekegyet is el kell mondani a Szentatya szándékára. A búcsú elnyerhető az említett napon, vagy az Ordinárius engedélyével az előző vagy a következő vasárnapon, vagy Mindenszentek ünnepén.


14. Halotti zsolozsma

r. búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik a halotti zsolozsma Laudesét vagy Vesperását buzgó lélekkel elimádkozzák.


15. Havi lelkigyakorlatos nap

R. búcsúban részesülhet az a hivő, aki a havi lelki napon részt vesz.


16. Hálát adunk neked

Hálát adunk neked, mindenható Isten, minden jótéteményedért. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

r. búcsúval jár.


17. Hit, remény, szeretet és a tökéletes bánat

Istenem, hiszek Tebenned, mert örökké igazmondó vagy.

Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy.

Istenem mindennél jobban szeretlek téged, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy.

Istenem, szeretlek téged, és ezért teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem. Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, és a bűnt kerülöm.

Mindegyik imádság r. búcsúval jár egyéb jóváhagyott formulával is.




18. Az Apostoli hitvallás.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek Teremtőjében,
és a Jézus Krisztusban, Ő egy Fiában, a mi Urunkban;
ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától;
kínzaték Poncius Pilátus alatt;
megfeszítteték, meghala és eltemetteték;
szálla alá poklokra,
harmadnapon halottaiból föltámada;
fölment a mennyekbe,
ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől;
onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben;
egy katolikus, keresztény Anyaszentegyházat;
szenteknek egyességét, bűnöknek bocsánatát;
testnek föltámadását és az örök életet. Amen.


A nicea konstantinápolyi hitvallás

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában,
mennynek és földnek, minden láthatónak
és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt.
Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegű, és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától,
és emberré lett.

Poncius Pilátus alatt
értünk keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat,
és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben,
Urunkban és Éltetőnkben,
aki az Atyától és Fiútól származik,
akit éppúgy imádunk és dicsőítünk mint az Atyát és a Fiút,
Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat,
vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára,
várom a holtak feltámadását
és az eljövendő örök életet. Amen.

R. búcsúban részesülhetnek azok a hívők, akik valamelyik hitvallást áhítattal elimádkozzák.


19. Hódolat a szent Kereszt előtt

Teljes búcsút nyerhetnek azok a hívek, akik nagypénteken részt vesznek a szent Kereszt imádásában és azt az ünnepélyes liturgikus szertartás közben megcsókolják.


20. Hozzád menekülünk

Hozzád menekülünk szorongatásainkban Szent József, és bizalommal kérjük oltalmadat. Arra a szeretetre, amely Isten szeplőtelen Szűz Anyjához fűzött, és arra az atyai érzületre, amellyel a gyermek Jézust gondoztad, könyörögve kérünk: tekints le kegyesen az örökségre, amelyet Jézus Krisztus saját vérén szerzett, és istápolj bennünket erőddel és segítségeddel szükségeinkben.

Oltalmazd Jézus Krisztus választott nemzedékét, a szent család leggondosabb őrzője! Tartsd távol tőlünk, legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét védelmezz az égből, legerősebb támaszunk a harcban, amelyet a sötétség hatalma ellen harcolunk, és amiként kiragadtad egykor a kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most s Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól. Végy állandóan pártfogásodba mindannyiunkat, hogy példád és gyámolításod által támogatva szentül élhessünk, jámbor véget érhessünk, és a mennyben örök boldogságot nyerhessünk. Amen.

r. búcsúval jár.


21. Imádkozzunk a pápáért

Imádkozzunk N. pápánkért! Tartsa meg és éltesse őt az Úr, tegye boldoggá itt a földön, és ne adja őt ellenségei kezére!

r. búcsúval jár.


22. Íme, jóságos, Jézusom

Íme, jóságos Jézusom, térdre borulok szent színed előtt, és lelkem egész buzgóságával kérlek és könyörgöm Hozzád; öntsd szívembe a hit, a remény és a szeretct élő érzelmeit, bűneim fölötti igaz bánatot és azok jóvátételér elszánt erős akaratot. Megilletődéssel és szivbéli fájdalommal veszem fontollóra öt szent sebedet és elmélkedem fölöttük, szemen előtt tartva, amit Dávid próféta megmondott rólad, jóságos Jézusom: "Átlyuggatták kezemet és lábamat, és megszámlálták minden csontomat".

A hivő, aki ezen imádságot feszület előtt buzgó lélekkel elimádkozza, teljes búcsút nyerhet nagyböjt bármely péntekjén. Az év többi napján r. búcsú nyerhető.


24. Itt vagyunk, Szentlélek Úristen

Itt vagyunk, Szentlélek Úristen, jelen vagyunk mi bűnösök, akik a te nevedben rendkívüli alkalommal jöttünk össze.

Jöjj hozzánk, légy velünk, és töltsd el szívünket. Taníts meg minket arra, hogy mit tegyünk, merre menjünk; mutasd meg nekünk mit kell megvalósítanunk, hogy segítségeddel mindenben a tetszésedre lehessünk.

Te légy határozataink egyedüli szerzője és létrehozója; Te, akinek az Atyaistennel és a Fiúval együtt egyedül van dicsőséges neved.

Te, aki a teljes igazságot szereted, ne engedd, hogy az igazságot meghamisítsuk. A tudatlanság ne vigyen minket tévedésbe, se a hízelgés el ne térítsen, se hivatal vagy szerep vállalása tévútra ne vigyen.

Inkább kapcsolj minket magadhoz hathatós kegyelmeddel, hogy benned egyek legyünk, és semmiben se térjünk el az igazságtól. Minthogy a te nevedben jöttünk össze, így mindenben a jóságtól vezérelve kell gyakorolnunk az igazságot, hogy a mi véleményünk most se térjen el Tőled semmiben, és majd egykoron a jól végzett munkáért örök jutalomban részesülhessünk. Amen.

Ezzel az imával, amelyet közös ügyek megtárgyalása előtt szoktak elmondani, r. búcsú nyerhető.


25. Jöjj el, Szentlélek Úristen!

Jöjj el, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szereteted tüzét gyullaszd föl bennünk!

r. búcsúval jár.


26. Katakomba látogatása

Azok a hívek, akik őskeresztény temetkezési helyet, úgynevezett katakombát, meglátogatnak, r. búcsúban részesülhetnek.


27. Kegytárgyak használata

Ha egy hivő valamely, bármely fölszentelt paptól szabályosan megáldott kegytárgyat (keresztet, feszületet, érmét, rózsafüzért vagy skapulárét) áhítattal használ, r. búcsút nyer.

Ha azonban egy ilyen kegytárgyat a Pápa vagy egy Püspök áldott meg, a hivő, aki e tárgyát áhítattal használja, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén teljes búcsút is nyerhet, csak imádkozza el a Hiszekegyet valamely jóváhagyott formában.

A búcsú elnyeréséhez nem elegendő a kegytárgyegyszerű birtoklása, hanem szükséges vallásos lelkülettel történő használata is.
Búcsú csak a felsorolt ötféle kegytárggyal nyerhető.

A pap a kegytárgy megáldásához lehetőleg előírt formulát használjon. De az is elegendő, ha csak keresztet vet a tárgyra. Dicséretes dolog, ha közben mondja: "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében". - A skapuláré nyilvános megáldásához formulát kell használni, egyébként elégséges a kereszt jelével való megáldás.


28. Keresztény tanítás

Az a hivő, aki a keresztény tanítást tanítja és az is, aki tanulja, r. búcsúban részesülhet.


29. Keresztségi ígéretek megújítása

Azok a hívek, akik a keresztségi ígéreteket valamilyen használatos forma szerint megújítják, r. búcsút nyerhetnek. Ha ezt húsvét vigíliájának szertartása keretében, vagy saját keresztségük évfordulóján teszik, teljes búcsúban részesülhetnek.

Példa a keresztségi ígéretek megújítására:

Istenem! Aki a szent keresztségben gyermekeddé fogadtál, megszentelő kegyelemmel ékesítetted föl a lelkemet, segíts, hogy egész életemben igazán és teljes szívemből ellene mondjak a sátánnak és élő hittel ragaszkodjam Hozzád. Most, megújítva a keresztségi ígéreteimet, szent elhatározással mondom:
Ellene mondok az örödögnek, minden cselekedetének és pompájának.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és Földnek Teremtőjében.
Hiszek Jézus Krisztusban, ő egy Fiában, a mi Urunkban, aki e világra született és kínhalált szenvedett.
Hiszek a Szentlélekben, az egy katolikus, keresztény Anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűnöknek bocsánatát, testnek föltámadását és az örök életet. Amen.


30. Keresztúti ájtatosság

Azok a hívek, akik keresztúti ájtatosságot végeznek, teljes búcsút nyerhetnek.

A keresztúti ájtatossággal fölelevenedik azoknak a fájdalmaknak emléke, amelyeket az isteni Megváltó szenvedett útközben Pilátus udvarától, ahol halálra ítélték, a Kálvária hegyéig, ahol üdvösségünkért meghalt a kereszten.

A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges feltételek:

1. A keresztúti ájtatosságot szabályosan felállított keresztút állomásai előtt kell végezni.
2. Általános szokás szerint 14 olvasmányt szoktak felolvasni, egy-egy könyörgést csatolva hozzájuk. Az ájtatosság elvégzéséhez azonban elegendő az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról való áhítatos elmélkedés, akár csak általában is. Nem kell tehát minden állomás titkáról külön-külön elmélkedni.
3. A keresztutat járni kell, egyik állomástól a másikig. Az ájtatosság közös végzésénél, ha az összes jelenlevő mozgása nehézségbe ütközik, elegendő, ha legalább az ájtatosság vezetője járja a keresztutat, a többiek a helyükön maradnak.
4. Az akadályozottak ugyanazt a búcsút elnyerhetik, ha az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról legalább fél órán át olvasnak és elmélkednek.


31. Keresztvetés

r. búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik áhítattal keresztet vetnek, miközben mondják: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


32. Kérünk Istenünk

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket sugallatoddal előzd meg és segítségeddel kísérd, hogy minden imádságunkat és munkánkat mindig Veled kezdjük, s amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.


33. Kérünk, Urunk, látogasd meg

Kérünk, Urunk, látogasd meg ezt a hajlékot, és az ellenség minden cselvetését messze űzd el tőle. Szent angyalaid lakjanak benne, akik minket békében őrizzenek; és áldásod legyen rajtunk mindig. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.


34. Kis zsolozsmák

Az Úr Jézus szenvedéséről, Jézus Szentséges Szívéről, Szűz Máriáról, a Szeplőtelen Fogantatásról és Szent Józsefről szóló kis zsolozsmák bármelyikének elimádkozásával r. búcsút nyerhetünk.


35. Könyörülj rajtam, Isten (50. zsoltár)

Könyörülj rajtam, Istenem *
szerető jóságod szerint,
és minthogy mérhetetlen a te irgalmad *
gonoszságomat töröld le rólam.
Mosd le bűnömet teljesen *
és vétkemtől tisztíts meg engem!
Gonoszságomat belátom *
bűnöm előttem lebeg szüntelen.
Egyedül csak ellened vétkeztem *
ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
Te feddhetetlen vagy döntéseidben *
és igazságos, amikor ítélsz.
Íme, én bűnben születtem *
anyám már vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben élő hűséget kedveled *
és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.
Hints meg izsóppal és tiszta leszek *
moss meg, és fehérebb leszek mint a hó!
Add, hogy vidámságot és örömet halljak *
hadd örvendezzenek megtört csontjaim.
Fordítsd el bűneimtől arcodat *
és töröld el minden vétkem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem *
új és erős lelket önts belém.
Ne taszíts el színed elől *
és szent lelkedet ne vond meg tőlem.
Add meg újra az üdvösség örömét *
a készséges lelkületet erősíts bennem.
A vétkeseknek megmutatom utadat *
és a bűnösök Hozzád térnek.
Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem *
igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
Nyisd meg, Uram, ajkamat, *
hogy dicséretedet hirdesse szavam.
Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled *
s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek *
te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *
építsd föl újra Jeruzsálem falait.
Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *
és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

A hívő, aki bűnbánó lélekkel elimádkozza, r. búcsút nyerhet.


36. Krisztus lelke

Krisztus lelke, szentelj meg engem.
Krisztus teste, üdvözíts engem.
Krisztus vére, ihless meg engem.
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Krisztus szenvedése, erősíts engem.
Édes Jézus, hallgass meg engem.
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
Hogy Hozzád juthassak, add meg nekem,
Hogy szentjeiddel dicsőíthesselek téged,
Mindörökkön-örökké. Ámen.

r. búcsúval jár.


37. Lelki áldozás

A lelki áldozásnak bármely formájával r. búcsú nyerhető.

Példa a lelki áldozásra:

Jézusom, Istenem, hiszem, hogy irántam való szeretetből szenvedtél és meghaltál a keresztfán. Hiszem, hogy az Oltáriszentségben jelen vagy, mert te mondtad, aki örökké igazmondó vagy.

Jézusom, Istenem, mindennél jobban szeretlek. Teljes szívemből és minden erőmből szeretlek, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy. Irántad való szeretetből szánom és bánom, hogy megbántottalak. De többé nem vétkezem, inkább meg akarok halni, mint vétkezni. Utánad vágyódik a lelkem.

Jöjj, Jézusom, jöjj szívembe, és maradj velem. Átkarollak, mintha valóban bennem volnál. Örök hála jóságodért. Amen.


38. Lelkigyakorlat

Teljes búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik részt vesznek legalább teljes háromnapos lelkigyakorlaton.

39. Litániák

Az alábbi hat litánia bármelyikének elimádkozásával r. búcsú nyerhető


Jézus Szent Nevének litániája

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus, az élő Isten Fia,
Jézus, az Atyának fényessége,
Jézus, az örök világosság fényessége,
Jézus, a dicsőség királya,
Jézus, az igazságosság napja,
Jézus, a Boldogságos Szűz Máriának Fia,
Szeretetre méltó Jézus,
Csodálatos Jézus,
Jézus, erős Isten,
Jézus, a jövő élet Atyja,
Jézus, a nagy tanács Angyala,
Leghatalmasabb Jézus,
Legtürelmesebb Jézus,
Legengedelmesebb Jézus,
Szelíd és alázatos szívű, Jézus
Jézus, a szüzesség kedvelője
Jézus, szerető barátunk
Jézus, a béke Istene,
Jézus, az élet szerzője,
Jézus, az erények példaképe,
Jézus, a lelkek buzgó keresője,
Jézus, a mi Istenünk,
Jézus, a mi menedékünk,
Jézus, a szegények atyja,
Jézus, a hívek kincse,
Jézus, jó pásztor,
Jézus, igaz világosság,
Jézus, örök bölcsesség,
Jézus, végtelen jóság,
Jézus, utunk és életünk,
Jézus, az angyalok öröme,
Jézus, a pátriárkák királya,
Jézus, az apostolok mestere,
Jézus, az evangélisták tanítója,
Jézus, a vértanúk erőssége,
Jézus, a hitvallók világossága,
Jézus, a szüzek tisztasága,
Jézus, minden szentek koronája,

Légy irgalmas, Kegyelmezz nekünk, Jézus!
Légy irgalmas, Hallgass meg minket Jézus!
Minden gonosztól, Ments meg minket Jézus!
Minden bűntől,
A te haragodtól,
Az ördög cselvetéseitől,
A tissztátalan lélektől,
Az örök haláltól,
Sugallataid elhanyagolásától,
Megtestesülésed titka által,
Születésed által,
Gyermekséged által,
Isteni életed által,
Fáradalmaid által,
Haláltusád és szenvedésed által,
Kereszted és elhagyatottságod által,
Ellankadásod által,
Halálod és temetésed által,
Föltámadásod által,
Mennybemeneteled által,
A legméltóságosabb Oltáriszentség szerzése által,
Örömeid által,
Dicsőséged által, - Ments meg minket Jézus!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit,
Kegyelmezz nekünk, Jézus!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit,
Hallgass meg minket, Jézus!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit,
Irgalmazz nekünk, Jézus!
Jézus, hallgass minket,
Jézus, hallgass minket!
Jézus, hallgass meg minket!
Jézus, hallgass meg minket!

Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondottad: "Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek". Add nekünk isteni szereteted érzelmét, hogy téged teljes szívvel, szóval és tettel szeressünk és dicséreteddel soha föl ne hagyjunk.

Adj nekünk, Urunk, szent Neved iránt félelmet és örök szeretetet; mert gondviselésedtől soha nem fosztod meg azokat, akiket szereteted áilhatatosságára tanítasz.

Úr Isten, aki szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak dicsőséges szent Nevét híveid előtt kedvessé és kellemessé, a gonosz lelkek előtt pedig félelmessé és rettegetté tetted, kérünk, add kegyelmedet, hogy mindnyájan, akik szent Nevedet ezen a földön ájtatosan tiszteljük, a földi életben érezzük szent vigasztalásod édességét, a jövendő életben pedig nyerjünk örökké tartó örömet és boldogságot. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.


Litánia Jézus Szentséges Szívéről

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve, Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja.
Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelid és alázatos szivű Jézus!
Alakítsd szivünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen.


Krisztus Vérének litániája

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Krisztus Vére, az örök Atya egyszülött Fiának Vére, - Üdvözits minket!
Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének Vére,
Krisztus Vére, az új és örök Szövetség Vére,
Krisztus Vére, a haláltusában földre hullott Vér,
Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér,
Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér,
Krisztus Vére, a keresztfán kiontott Vér,
Krisztus Vére, üdvösségünk váltságdíja,
Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat,
Krisztus Vére, az Oltáriszentségben a lelkek itala és megtisztulása, Krisztus Vére, az irgalmasság folyama,
Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője
Krisztus Vére, a vértanúk erőssége,
Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága,
Krisztus Vére, szüzeket termő Vér
Krisztus Vére, a veszélyben forgók támasza,
Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése,
Krisztus Vére, a sírásban vigasztalásunk,
Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége,
Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása,
Krisztus Vére, a szívek békéje és gyönyörűsége,
Krisztus Vére, az örök élet záloga,
Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója,
Krisztus Vére, minden dicsőségre és magasztalásra legméltóbb Vér.

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit,
Kegyelmezz nekünk, Uram!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit,
Hallgass meg minket, Uram!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit,
Irgalmazz nekünk!

Megváltottál minket, Urunk, szentséges Véreddel!
És Istenünk országává tettél bennünket!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, ki egyszülött Fiadat a világ Megváltójává rendelted, és Vére által megengesztelődni akartál. Engedd kérünk, üdvösségünk árát úgy tisztelnünk, és annak erejével az élet bajaiban úgy nyernünk oltalmat a földön, hogy örökké tartó gyümölcseinek örvendhessünk az égben. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.


Loretói litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!

Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Krisztus hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Szentséges Szűz Mária, Könyörögj érettünk!
Istennek szent anyja,
Szűzeknek szent Szűze,
Krisztusnak szent anyja,
Egyházunknak Anyja,
Isteni kegyelem anyja,
Tisztaságos anya,
Szeplőtelen Szűzanya,
Sérelem nélkül való anya,
Szűz virág szent anya,
Szeretetreméltó anya,
Csodálatos anya,
Jótanácsnak anyja,
Teremtőnkek anyja,
Üdvözítőnkek anyja,
Nagyokosságú Szűz,
Tisztelendő Szűz,
Dicsérendő Szűz.
Nagyhatalmú Szűz,
Irgalmas Szűz,
Hűséges Szűz,
Örömünknek oka,
Lelki tiszta edény,
Tiszteletes edény,
Ájtatosságnak jeles edénye,
Titkos értelmű rózsa,
Dávid királynak tornya,
Elefántcsont torony,
Mária aranyház,
Frigynek szent szekrénye,
Mennyországnak ajtaja,
Hajnali szép csillag,
Betegek gyógyítója,
Bűnösök menedéke
Szomorúak vigasztalója,
Keresztények segítsége,
Magyarország oltalmazója,
Angyalok királynéja,
Pátriárkák királynéja,
Próféták királynéja,
Apostolok királynéja,
Vértanúk királynéja,
Hitvallók királynéja,
Szűzek királynéja,
Minden szentek királynéja,
Áteredő bűn nélkül fogantatott királyné,
Mennybe fölvett királyné,
Szentolvasó királynéja,
Béke királynéja,
Magyarok Nagyasszonya! Könyörögj érettünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz minekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket.
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz minekünk!

Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk! Add Uram, hogy mi, a te szolgáid, folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk, és a Boldogságos mindenkor szeplőtelen Szűz Mária dicsőséges közbenjárása által a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.


Szent József litániája

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!

Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Krisztus hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Szentséges Szűz Mária, Könyörögj érettünk!
Szent József,
Dávid nemes sarja,
Pátriárkák fénye,
Isten Anyjának jegyese,
A Szent Szűz tisztaságos őre,
Isten F1ának nevelő atyja,
Krisztus gondviselő oltalmazója,
A szent család feje,
Igazságos József,
Tisztaságos József,
Nagyokosságú József,
Erőslelkű József,
Engedelmes József,
Hűséges József,
Béketűrés példaképe,
Szegénység kedvelője,
Iparosok példaképe,
A házasélet dísze,
Szüzek őre,
Családok támasza
Ínségesek vigasztalója,
Betegek reménye,
Haldoklók pártfogója,
Gonosz szellemek réme,
Az Anyaszentegyház védőszentje.

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket.
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Háza urául rendelte Őt!
És egész országának vezérévé!

Könyörögjünk! Úristen, Te Szent Józsefet mérhetetlen gondviseléseddel szent Anyád jegyesének választottad. Add, hogy közbenjárónk legyen a mennyben, akit e földön pártfogónkul tisztelünk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.


Mindenszentek litániája

Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz!
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!

Mennybéli Atyaisten, Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Szentséges Szűz Mária, Könyörögj érettünk!
Istennek szent Anyja, Könyörögj érettünk!
Szűzek szent Szűze, Könyörögj érettünk!
Szent Mihály,Gábor és Ráfael,
Könyöröjetek érettünk
Mindnyájan szent angyalok Könyöröjetek érettünk

Szent Ábrahám, Könyörögj érettünk!
Szent Mózes, Könyörögj érettünk!
Szent Illés, Könyörögj érettünk!
Szent József, Könyörögj érettünk!
Keresztelő Szent János, Könyörögj érettünk!
Mindnyájan szent pátriákák és próféták! Könyörögjetek érettünk!

Szent Péter és Pál, Könyörögjetek érettünk
Szent András, Könyörögj érettünk!
Szent János és Jakab, Könyörögjetek érettünk
Szent Tamás, Könyörögj érettünk!
Szent Máté, Könyörögj érettünk
Mindnyájan szent apostolok, Könyörögjetek érettünk
Szent Lukács, Könyörögj érettünk!
Szent Márk, Könyörögj érettünk
Szent Barnabás, Könyörögj érettünk!
Szent Mária Magdolna, Könyörögj érettünk!
Mindnyájan az Úr tanítványai, Könyörögjetek érettünk!

Szent István vértanú, Könyörögj érettünk!
Antióchiai Szent Ignác, Könyörögj érettünk
Szent Polikárp, Könyörögj érettünk!
Szent Jusztinusz, Könyörögj érettünk!
Szent Lőrinc, Könyörögj érettünk!
Szent Ciprián, Könyörögj érettünk!
Szent Bonifác Könyörögj érettünk!
Szent Adalbert, Könyörögj érettünk!
Szent Gellért, Könyörögj érettünk!
Boldog Apor Vilmos, Könyörögj érettünk!
Becket Szent Tamás, Könyörögj érettünk!
Szent Szaniszló, Könyörögj érettünk!
Fischer Szent János,
és Mórus Szent Tamás, Könyörögjetek érettünk!
Miki Szent Pál, Könyörögj érettünk!
Chanel Szent Péter, Könyörögj érettünk!
Lwanga Szent Károly, Könyörögj érettünk!
Szent Márk, István
és Menyhért kassai vértanúk, Könyörögjetek érettünk!
Szent Perpétua és Felicitász, Könyörögjetek érettünk!
Szent Ágnes, Könyörögj érettünk!
Goretti Szent Mária, Könyörögj érettünk!
Mindnyájan szent vértanúk, Könyörögjetek érettünk!

Nagy Szent Leó pápa, Könyörögj érettünk!
Nagy szent Gergely pápa, Könyörögj érettünk!
Szent Ambrus püspök, Könyörögj érettünk!
Szent Jeromos hitvalló, Könyörögj érettünk!
Szent Ágoston püspök, Könyörögj érettünk!
Szent Atanáz püspök, Könyörögj érettünk!
Nagy Szent Vazul, Könyörögj érettünk!
Nazianzi Szent Gergely, Könyörögj érettünk!
Aranyszájú Szent János, Könyörögj érettünk!
Szent Márton, Könyörögj érettünk!
Szent Patrik, Könyörögj érettünk!
Szent Cirill és Metód, Könyörögjetek érettünk!
Borromeo Szent Károly, Könyörögj érettünk!
Szalézi Szent Ferenc, Könyörögj érettünk!

Remete Szent Pál, Könyörögj érettünk!
Szent Antal apát, Könyörögj érettünk!
Szent Benedek apát úr, Könyörögj érettünk!
Szent Zoerárd, András és Benedek remeték, Könyörögjetek érettünk!
Szent Bernát, Könyörögj érettünk!
Szent Ferenc és Domonkos, Könyörögjetek érettünk!
Aquinoi Szent Tamás, Könyörögj érettünk!
Kapisztráni Szent János, Könyörögj érettünk!
Marchiai Szent Jakab, Könyörögj érettünk!
Loyolai Szent Ignác, Könyörögj érettünk!
Xavéri Szent Ferenc, Könyörögj érettünk!
Páli Szent Vince, Könyörögj érettünk!
Vianney Szent János, Könyörögj érettünk!
Bosco Szent János, Könyörögj érettünk!

Árpád-házi Szent Margit, Könyörögj érettünk!
Prágai Szent Ágnes, Könyörögj érettünk!
Árpádházi Boldog Kinga, Könyörögj érettünk!
Árpádházi Boldog Jolán, Könyörögj érettünk!
Sziénai Szent Katalin, Könyörögj érettünk!
Avilai Szent Teréz, Könyörögj érettünk!
Limai Szent Róza, Könyörögj érettünk!
Mindnyájan szent papok és szerzetesek, Könyörögjetek érettünk!

Szent István király, Könyörögj érettünk!
Szent Imre, Könyörögj érettünk!
Boldog Gizella királyné, Könyörögj érettünk!
Szent László király, Könyörögj érettünk!
Szent Lajos király, Könyörögj érettünk!
Szent Mónika, Könyörögj érettünk!
Árpádházi Szent Erzsébet, Könyörögj érettünk!
Szent Hedvig királyné, Könyörögj érettünk!
Istennek minden szentjei, Könyörögjetek érettünk!

Légy irgalmas! Ments meg, Uram, minket!
Minden gonosztól,
Minden bűntől,
Az ördög cselvetéseitől,
Haragtól, gyűlölségtől, és minden gonosz akarattól,
Az örök haláltól,
Megtestesülésed által,
Születésed által,
Keresztséged és szent bőjtölésed által,
Kereszted és kínszenvedésed által,
Halálod és temetésed által,
Szentséges föltámadásod által,
Csodálatos mennybemeneteled által,
A Szentlélek kiáradása által,
Dicsőséges eljöveteled által,

Hogy nekünk kegyelmezz! Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy minket igaz bűnbánatra vezérelj,
Hogy minket szent szolgálatodban megőrizz és megtarts,
Hogy minden jótevőnknek örökkévaló javaidat megadd,
Hogy a földnek bő gyümölcsét megadd és megtartsd
Hogy az Anyaszentegyházat kormányozd és megerősítsd,
Hogy a római pápát és az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd, Hogy az egész kereszténységnek egységet adj,
Hogy minden embert az evangélium világosságára elvezess,

Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Krisztus hallgass meg minket!

Könyörögjünk! Úristen, oltalmunk és erősségünk: hallgasd meg Egyházad buzgó könyörgését! Te adod lelkünkbe az irántad való szeretetet: engedd, hogy amit hittel kérünk, azt valóban elnyerjük, Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

vagy:
Istenünk! Te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket: Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt szeretetednek szolgálatára. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.


40. Magnificat

Magasztalja lelkem az Urat, *
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: *
Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek.
Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas, *
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon *
akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával, *
a kevélykedőket széjjelszórta.
Hatalmasokat elűzött trónjukról *
kicsinyeket pedig felmagasztalt.
Az éhezőket minden jóval betölti *
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt *
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért *
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

A hívő, aki buzgó lélekkel elimádkozza, r. búcsút nyerhet.


41. Mária, kegyelem Anyja

Mária, Kegyelem Anyja,
Irgalmasság Anyja,
Az ellenségtől oltalmazz
És halálom óráján végy fel engem.

r. búcsúval jár.


42. Méltóztassál Uram

Méltóztassál, Uram, megadni minden jótevőnknek a te nevedért az örök életet. Amen.

r. búcsúval jár.


43. Mindenható és irgalmas Isten

Mindenható és irgalmas Isten, aki a különböző népeket Fiad által egy néppé akartad egyesíteni, add kegyesen, hogy azok, akik keresztény névvel dicsekszenek, minden megosztást félretéve, egyek legyenek igazságban és szeretetben, és minden ember az igaz hit fényétől megvilágosítva, az egy Egyházba testvéri közösségben összejöjjön. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.


44. Mindenható Úristen

Mindenható Úristen, aki a mai nap kezdetéhez eljuttattál minket: erősíts ma bennünket, hogy ezen a napon ne vétkezzünk, hanem mindig a Te igazságod megtevésére irányuljanak szavaink, igazodjanak gondolataink és cselekedeteink. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.


45. Ó alkotó Lélek

Ó alkotó Lélek, jövel
És szívünk, lelkünk töltsed el.
Te alkotád a szíveket,
Hozd nékik bő kegyelmedet.

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
Kit ád nékünk az Alkotó,
Te élő forrás, égi láng,
Szent kenet égből, szállj le ránk.

Te hét ajándok kútfeje,
Atyánk hatalmas jobb keze,
Az Úr erős ígérete,
Sugalmas ajkak ihlete.

Gyújtsd meg szemünkben fényedet,
És szállj szívünkbe szeretet!
Ha testünk gyarló, s lankadunk,
Légy mindig éber gyámolunk.

Űzd messze tőlünk ellenünk,
Szent békességed add nekünk,
Te járj, Vezér, utunk előtt,
Veszélytől védjen szent erőd.

Add, ismerjük meg az Atyát
Teáltalad és egy Fiát,
És kettejüknek lelke, Te,
Örökre légy lelkünk hite.

Az Istent áldjuk: jó Atyát,
S ki felkelt sírból, szent Fiát,
S a Lelket, szívünk vigaszát,
Most és örök időkön át. Amen.

Az a hivő, aki ezt a himnuszt buzgó lélekkel elimádkozza, r. búcsút nyerhet. teljes búcsúban részesülhetnek az év első napján és pünkösd ünnepén azok, akik nyilvánosan imádkozzák.


46. Oltalmad alá futunk

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől mindenkor, dicsőséges és áldott Szűz.

r. búcsúval jár.


47. Ó szent vendégség

Ó szent vendégség, melyben Krisztust vesszük, kínszenvedésének emlékét idézzük, Isten kegyelmével eltelik a lelkünk, és megkapjuk jövendő dicsőségünk zálogát.

r. búcsúval jár.


48. Papi és szerzetesi hivatásokért

Az a hivő, aki papi és szerzetesi hivatásokért az Egyház által erre a célra jóváhagyott bármely imát elmond, r. búcsút nyerhet.

Néhány ima a papi hivatásokért:

a) Istenünk, te magad gondoskodol pásztorokról néped javára. Áraszd ki Egyházadra az erő és a vallásos buzgóság lelkét, hogy támasszon férfiakat, akik méltók az oltár szolgálatára, kitartóak és szelídek evangéliumod hirdetésében. Amen.

b) Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Könyörögjünk. Úristen, te nem akarod a bűnös halálát, hanem inkább, hogy megtérjen és éljen. Adj, kérünk a boldogságos és mindenkoron Szűz Mária és minden szented közbenjárására Egyházadnak munkásokat, hogy mint Krisztus munkatársai a lelkek üdvének munkálására átadják és teljesen föláldozzák magukat. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

c) Jézusunk, jó pásztor, Te azért jöttél, hogy keresd és üdvözítsd az elveszetteket. Azért alapítottál papságot Egyházadban, hogy minden időben folytassa műved. Könyörögve kérünk: küldj munkásokat szőlődbe! Küldj méltó papokat Szentegyházadba! Küldj szerzeteseket és szerzetesnőket! Add, hogy mindenki kövesse hívásodat, akit öröktől fogva szolgálatodra választottál. Mária, apostolok Királynője, könyörögj érettünk. Amen.


49. Szentelési évfordulók

teljes búcsút nyerhet az a pap, aki pappá szentelésének 25., 50. és 60. évfordulóján Isten előtt megújítja elhatározását, hogy a hivatásával járó kötelességeket hűen fogja teljesíteni.

Ha a pap a jubileumi szentmiséjét ünnepélyességgel végzi, a jelenlevő hivők teljes búcsúban részesülhetnek.


50. Pátriarkális bazilika látogatása

Az a hivő, aki Rómában valamelyik pátriarkális bazilikát áhítattal meglátogatja, és ott egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkozik, teljes búcsút nyerhet:
1. búcsújuk napján,
2. bármely parancsolt ünnepen,
3. évente egyszer a hivő által kiválasztott napon.


51. Pápai áldás

A hívek, akik a pápa Urbi et Orbi (vagyis Rómának és a földkerekségnek) adott áldását, ha csak rádión vagy televízión keresztül is, áhítattal és buzgó lélekkel fogadják, teljes búcsúban részesülhetnek.


52. Plébániatemplom látogatása

teljes búcsút nyerhetnek azok a hívek, akik a plébániatemplomot áhítattal meglátogatják:
1. búcsúja napján,
2. augusztus 2-án (Portiuncula búcsú napján).
Mind a két búcsú elnyerhető vagy a fent említett napokon vagy az Ordinárius által kitűzött, a híveknek jobban megfelelő napon.
Ugyanezek a búcsúk elnyerhetők a székesegyházakban is.
A templomlátogatáskor el kell mondani egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet.


53. Imádlak áhitattal

Imádlak áhitattal, Isten, Rejtelem,
aki e jelekben titkon vagy jelen,
Néked egész szivem átadja magát
mert Téged szemlélve elveszti magát.

Szem, ízlés, tapintás megcsalódhat itt,
de a hallás Rólad hittel biztosít,
hiszem, amit hinnem Isten Fia ad,
igédnél Igazság, mi van igazabb?

Isten-volta rejtve volt a keresztfán,
itt ember-arcát is rejti e talány.
De én mind a kettőt hiszem, s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Sebeid Tamással látnom nem lehet,
mégis Istenemnek vallak Tégedet.
Hadd, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, Téged vágyjalak.

Isten halálára emlékeztető
eleven kenyér és embert éltető
add, hogy éljen lelkem Belőled csupán
s jóízét Tebenned ne veszítse szám.

Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom,
szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,
melyből elég volna egy szepp hullni rá,
világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit titokba fedve látlak itt,
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül látva arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?

A hivő, aki áhítattal elimádkozza, r. búcsúban részesülhet.


54. Rózsafüzér


teljes búcsút nyerhet a hivő, aki a rózsafüzért a templomban, nyilvános kápolnában, vagy a családban, szerzetesi közösségben, jámbor társulatban mondja el. r. búcsút nyerhet más körülmények között.
A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges :
1. Egy rózsafüzérnek (5 tized) egyfolytában való elmondása.
2. A szóbeli imát titkokról való elmélkedésnek kell kísérnie.
3. A közös imánál a titkokat is be kell mondani a bevált helyi szokás szerint. A magánimánál elég, ha a szóbeli imához titkokról szóló elmélkedést fűznek.


55. Stációs templomok látogatása Rómában

Az a hivő, aki a Római Misekönyvben megállapított napokon római stációs templomot buzgó lélekkel meglátogat, r. búcsúban részesülhet. Ha ezenfelül olyan szent cselekményen is részt vesz, melyet a hajnali vagy esti órákban végeznek, teljes búcsút nyerhet.


56. Szentbeszéden való részvétel

Azok a hívek, akik az Isten Igéjének hirdetésén figyelmesen és buzgó lélekkel részt vesznek, r. búcsúban részesülhetnek. teljes búcsút nyerhetnek a hívek, ha a szent misszió, triduum idején néhány beszédet meghallgatnak és ezenfelül a misszió ünnepélyes befejezésén részt vesznek.


57. Szentirásolvasás

r. búcsút nyerhet az a hivő, aki a Szentírást Isten szavának kijáró tisztelettel és lelkiolvasmányként olvassa. teljes búcsúban részesülhet, ha ezt legalább fél órán át teszi.


58. Szent Isten, mindenható és örök Atyaisten

Szent Isten, mindenható és örök Atyaisten, hallgass meg minket, és küldd el szent angyalodat az égből, hogy őrizze, óvja, védelmezze, látogassa és oltalmazza e lakásnak minden lakóját. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.


59. Szent kilencedek

Az a hivő, aki buzgó lélekkel részt vesz a Karácsonyt , Pünkösdöt vagy a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatása ünnepét megelőző nyilvános szent kilenceden, r. búcsúban részesülhet.


60. Szent Péter és Szent Pál

Szent Péter és Szent Pál apostol, járjatok közben értünk. Uram, védelmezd népedet és amely Péter és Pál apostolaidnak pártfogásában bizakodik, örök oltamaddal őrizd meg. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

r. búcsúval jár.

<


61. Szentségi áldás szertartása

Az a hivő, aki összejövetelek végén szokásos ünnepélyes szentségi áldás szertartásán áhítattalrészt vesz, teljes búcsúban részesülhet.

>


62. Szentségimádás


Azok a hívek, akik felkeresik az Oltáriszentséget, és szentségimádást végeznek, r. búcsút nyerhetnek. Ha a szentségimádás legalább fél óráig tart, teljes búcsúban részesülhetnek.


63. Szentek tisztelete

Azok a hívek, akik egy Szent ünnepén a tiszteletére akár a misekönyvből vett könyörgését, akár egy róla szóló, törvényesen jóváhagyott más imát elmondanak, r. búcsút nyerhetnek.

/span>


64. Szerzetesi templomok látogatása

teljes búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik a szerzetesek templomát vagy kápolnáját szent alapítójuk ünnepén áhítattal meglátogatják, és ott egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet elimádkoznak.

span>


65. Szűz Mária, siess segítségére

Szűz Mária, siess segítségére a szerencsétleneknek, segítsd a kicsinyeket, könyörögj a papságért, járj közben a buzgó nőkért: mindnyájan érezzék segítségedet, akik ünneplik a te szent emlékezetedet.

r. búcsúval jár.


66. Temető látogatása

Az a hivő, aki a temetőt buzgó lélekkel meglátogatja, és legalább gondolatban a halottakért imádkozik, búcsút nyerhet kizárólag a tisztítótűzben szenvedőkért, mégpedig november elsején déltől november nyolcadikán estig minden nap teljes búcsút, az év többi napján r. búcsút.


67. Templomlátogatás lelkipásztori vizitáció idején

Azok a hívek, akik egy templomot, nyilvános vagy félig nyilvános kápolnát abban az időben látogatnak meg, amikor ott lelkipásztori vizitáció folyik, r. búcsúban részesülhetnek. teljes búcsút nyerhetnek akkor, ha olyan szertartáson vesznek részt, amit a vizitátor vezet.


68. Templomszentelés és oltárszentelés

teljes búcsúban részesülhetnek azok a hívek, akik templomot vagy oltárt szentelésük napján áhítattal meglátogatnak, és ott elmondanak egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet.


69. Téged Isten dicsérünk

Téged Isten dicsérünk, Téged Úrnak ismerünk.
Téged, örök Atyaisten, mind egész Föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, kerubok és szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy.

Nagyságoddal telve Ég, Föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte Szentegyházad ezerszerte.

Ó, Atyánk téged, s mérhetetlen nagy Fölséged,
S azt, aki hozzánk tőled jött le, Atya igaz Egyszülöttje,
És áldjuk veled vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, király vagy te mindörökre.
Mentésünkre körénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

(a következő versek alatt térdelünk)
Téged azért, Uram, kérünk, mi Megváltónk maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe.
Szabadítsd meg Uram néped, áldd meg a te örökséged,
Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald!
(felállunk)

Minden nap dicsérünk Téged, szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket, és bocsásd meg vétkeinket.
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, híveidhez légy irgalmas.
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.

Az a hivő, aki hálaadásként elimádkozza, r. búcsút nyerhet. teljes búcsúban pedig akkor részesülhet, ha elmondása nyilvánosan történik az év utolsó napján.


70. Üdvözlégy, Királynő!

Üdvözlégy, Királynő, irgalmasság Anyja,
életünk, édességünk és reményünk, üdvözlégy!
Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai.
Sírva és zokogva hozzád sóhajtunk e siralom völgyében.
Azért Szószólónk, fordulj felénk irgalmasan,
és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust,
méhednek áldott gyümölcsét: ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!

r. búcsúval jár.


RÖPIMÁK

Az összes röpimákkal kapcsolatban tudnunk kell a következőket:

1. A búcsúk szempontjából a röpimákat nem önálló cselekménynek tekintjük, hanem egyes tettek kiegészítőjének, amellyel a hívő kötelességeinek teljesítése, vagy terheinek viselése közben lelkét Istenhez emeli. Így tehát a röpima teljessé teszi a lélek Istenhez emelkedését; mind a lélek fölemelkedése, mind a röpima olyan, mint a drágagyöngy, amely ékesíti, vagy olyan, mint a só, amely ízesíti az egyéb cselekedeteket.

2. Ha választani kell, azt a röpimát kell előnyben részesíteni, amely jobban megfelel a lélek helyzetének és állapotának: spontán fakad fel a lélekből, vagy a hagyomány kincséből választják.

3. A röpima lehet nagyon rövid, egy-két szó is, sőt még kimondani sem kell. elég, ha elsóhajtják.

P1. Istenem! Atyám! Jézusom! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hiszek benned, Uram! Imádlak téged! Remélek benned! Szeretlek! Mindent érted! Hála Istennek! Áldott legyen az Úr! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod! Legyen, amint az Úr akarja! Istenem, segíts meg! Uram, adj erőt! Hallgass meg engem! Ments meg engem! Könyörülj rajtam! Kegyelmezz Uram! Ne engedd hogy elszakadjak tőled! Uram, ne hagyj el! Dicsőség a magasságban Istennek! Nagy vagy, Uram! Üdvözlégy, Mária!


A gyakoribb röpimák:

Áldott legyen a Szentháromság!
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek!
Istenem és mindenem!
Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Taníts meg rá, hogy akaratod megtegyem, mert Istenem vagy te!
Uram, növeld a hitünket!
Uram, ments meg minket, mert elveszünk!
Én Uram, én Istenem!
Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Dicsértessék és áldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség!
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
Jézus Szíve, bízom benned!
Jézus Szentséges Szíve, irgalmazz nekünk!
Szelíd és alázatos szívű Jézus! Alakítsd szívünket a te szived szerint!
Maradj velünk, Uram!
Uram, küldj munkásokat aratásodba!
Üdvözlégy szent Kereszt, egyetlen reménység!
Kegyes Jézus, kérünk Téged, add meg nekünk békességed!

Tégy méltóvá engem a te dicséretedre, szentséges Szűz; adj erőt ellenségeid ellen!
Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj értünk!
Szentséges Szűz Mária! Könyörögj érettünk!
Mária édes Szíve, légy az én menedékem!
Anyám, bízom benned!
Szent áldását adja ránk, kisded Jézus, Szűzanyánk!
Imádkozzál érettünk Istennek szent Szülője, hogy
méltók lehessünk Krisztus igéreteire!
Jézus! Mária! József!
Istennek minden szentjei, esedezzetek értünk!



Szentek imái

Szent Patrik:

Úti imádság


Uram, Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
Pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.
Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen
te, csak te jöjj szembe velem.

Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam.
Amen.

Szent Patrik

kódexbeli áldás


Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.
Ámen.

(IV. század)

Assisi Szent Ferenc:

Békességért

Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet,
ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévely az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.

II. János Pál :

Újévi ima

Egyetlen Isten!
Atya, Fiú és Szentlélek!
Neked ajánljuk ma az emberi idő új kezdetét,
Az évet, amely most kezdődik.
Neked ajánljuk, aki kezdetnélküli Kezdet vagy,
Aki igazság és Szeretet vagy,
Aki Mindenhatóság és irgalmasság vagy,
Te légy jelen benne, és cselekedjél benne!
Mert Általad élünk, mozgunk és vagyunk.
Az új évnek ezt az első napját
Az Ige földi születése titkával egyesítjük.
Ő a Fiú, akit Te, Atya, az emberiségnek ajándékoztál,
hogy egy legyen velünk.
Ma különös szeretettel és gyöngédséggel vesszük körül
a názáreti Szűz anyaságát,
Akit Te, örök Atya, kiválasztottál,
hogy a Te Fiad édesanyja legyen a Szentlélek műve által,
Aki a mi Szeretetünk a kimondhatatlan Háromság titkában.
Üdvözlünk, új év, a liturgia mai szövegével:
"Áldjon meg Téged az Úr és oltalmazzon!
Fordítsa feléd orcáját, és legyen hozzád kegyes!
Tekintsen rád az Úr, és adjon békességet!"
Újév alkalmával ezeket a kívánságokat
fejezzük ki kölcsönösen egymásnak:
Jézus Krisztus nevében kezdjünk újra!
Az Ő neve azt jelenti: Isten üdvözít!

Bonaventura:

Ne hidd, hogy elegendő...

az olvasás - áttüzesedés nélkül,
a szemlélődés - áhítat nélkül,
a kutatás - csodálkozás nélkül,
a figyelem - ujjongás nélkül,
a szorgalom - jámborság nélkül,
a tudás - szeretet nélkül
az igyekezet - kegyelem nélkül,
az átélés - isteni bölcsesség nélkül.
Töltsön el Isten kegyelme,
légy alázatos, jámbor,
az öröm olajával felkent!
Légy az Isteni Bölcsesség szerelmese!
Égessen a vágy, hogy Istent
magasztald, csodáld és izleld!
Ma egész életemet döntően és határozottan az én Uram Jézus kezébe teszem és
teljesen Reá bízom magam, hogy Neki engedelmeskedjek, minden erőmből Neki
szolgáljak - életem végéig. És kérem, hogy Ő adjon erőt nekem, ez órától
kezdve hitben, szeretetben és engedelmességben élni, mint ahogy óhajtanám,
hogy találjon engem az Úr, mikor
Előtte állok s az Ő orcáját nézem.

Kis Szent Teréz:

Önfelajánlás

Kis Szent Teréz fölajánlása, mellyel magát a jó Isten irgalmas szeretetének égő áldozatul felajánlotta.

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök Hozzád, hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen és a Te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, igy akarok elkészülni, hogy Előtted megjelenhessek: a szeretetnek mártírhalálával akarok meghalni s igy egyenesen a Te irgalmas szeretetednek karjaiba repülni.

Ó Szeretet Istene! Ahányszor szívem dobban, annyiszor és számtalanszor akarom megújítani ezt az önfeláldozásomat, egész addig, "amíg az árnyékot fel nem váltja a valóság" (Én. Én. 4,6.) és Téged színről-színre látván, mindörökké, szünet nélkül énekelem Irántad való szeretetemet. Ámen.

(A Szent Penitenciára l923 július 3l-én a fenti imához ezeket a búcsúkat engedélyezte: 3oo napi búcsút, valahányszor töredelmes szívvel elmondják: teljes bucsut havonként egyszer, ha a hónap minden napján elimádkozzák.)

II. János Pál pápa imádsága

a békéért 1991. január 16-án:


Atyáink Istene,
nagy és teljes irgalmú,
mindenek Atyja.
Te a béke útjait tervezed,
és nem a szenvedését,
gyűlölöd a háborút
és elnyomod az erőszakosak büszkeségét.
Azért küldted fiadat, Jézust,
hogy a közelieknek és a távoliaknak
békét hirdessen
és minden fajú és származású embert
egyetlen családba gyűjtsön össze.
Halld meg fiaid és leányaid egyöntetű kiáltását,
az egész emberiség sürgető kérését:
Ne legyen többé háború,
visszafordíthatatlan kaland;
Ne legyen többé háború,
a szomorúság és erőszak útvesztője;
Szűnjék meg a Perzsa-öböl háborúja!
Máriával, Jézus anyjával együtt
újra és újra kérünk Téged:
Szólj a népek sorsáért felelősök szívéhez,
tartóztasd fel a bosszú és a számonkérés logikáját,
Lelked által adj ösztönzést új megoldásokra,
nagylelkű és tisztességes gesztusokra,
a párbeszédre és a türelmes várakozásra,
amelyek gyümölcsözőbbek,
mint a be nem tartott háborús feltételek.
Add meg korunknak a béke napjait.
Soha többé háborút!
Ámen.

Kempis - Krisztus követése:

Uram, íme itt állok előtted...


Uram, íme itt állok előtted szegényen és ruhátlanul, kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve.

Táplálj engem, éhező koldusodat, gyullaszd föl jéghideg szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd meg vakságomat jelenléted ragyogófényével. Változtass keserűséggé részemre minden földi dolgot, adj béketűrést minden nehézségben és viszontagságban, utáltass és felejtess el velem minden hitvány és teremtett dolgot.

Emeld föl szívemet Hozzád a mennyekbe, és ne hagyj bujdosni e földön. Egyedül Te légy ezentúl az én gyönyörűségem örökké; mert egyedül Te vagy az én ételem és italom, szeretetem és örömöm, édességem és minden javam. Ó, vajha jelenléteddel egészen lángra gyullasztanál, elégetnél, és magadba átváltoztatnál, hogy Veled egy szívvé, egy lélekké váljak a belső egyesülés malasztja és az égő szeretet olvasztóereje által. Bánj velem irgalmasságod szerint, amint gyakorta csodálatosan bántál szenteiddel.

Csoda volna-e, ha általad egészen áttüzesedném és magamban megsemmisülnék; mivel te tűz vagy, mely mindig lángol és soha ki nem alszik, szeretet vagy, mely a szíveket megtisztítja és az elmét felvilágosítja.

Forrás: Krisztus követése IV,16.

Newman:

Ima

Édes Jézusom, én egyetlen megváltóm és üdvözítőm, íme én N..., hogy isteni szereteted végtelen jótéteményeit megháláljam és sokféle hűtelenségeimet helyrehozzam, ezennel megajánlom és föláldozom neked szívemet, ezzel magamat mindenestül örökre neked szentelem és kegyelmedből erősen megfogadom, hogy ezentúl soha többé meg nem bántlak.

(100 n.b. egyszer napjában Jézus-Szive képe előtt.)


Istenem és mindenem! (Newman.)

Imádlak Tamással, én Uram és én Istenem, és ha előbb hitetlenség által vétkeztem, miként ő, annál mélyebben imádlak most. Imádlak, mert te vagy egyedül imádásra méltó és dicsőséges, főképen megaláztatásodban, az emberektől való megvettetésedben. Én Istenem és mindenem! Téged bírni annyi, mint mindent bírni, ami bírható. Örök Atya, add nekem magadat. Nem merészelnék olyan vakmerőséget kérni, ha te magad nem bátorítottál volna rá és magad nem adnád számba a szót. Magadra vetted természetünket, testvéremmé lettél, halállal haltál, mint más emberek csak hasonlíthatatlanul borzasztóbb módon, hogy ne csak távolról, félve merjünk téged nézni, hanem bizalommal telten közeledhessünk hozzád. Úgy beszélsz velem, mint Tamással beszéltél, és magadhoz intesz, hogy illesselek, mint ő tette.

Én Istenem és mindenem, mit mondhatnék többet ennél, még ha egy örökkévalóságon át kellene is beszélnem? Szívem telve van és túlárad minden jótól, ha téged bírlak. De te nélküled semmi vagyok, elhervadok, széthullok és elpusztulok Én Uram és én Istenem, add nekem magadat és semmi mást! Ámen.

Szent Ágoston:

Isten szépségéről


Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.

Azután felharsant hívó szózatod; megtörted lelkem süket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; megérintettél, s íme áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után.

Majd ha egészen beléolvadok, nem bánt engem többé sem fájdalom, sem fáradság; egész életemet azontúl teljességed élteti. Akit te betöltesz, szárnyakat kap tőled; én meg, jaj, nehézkes vagyok, mert még nem vagyok tele tevéled!

Gonosz örömök küszködnek bennem tisztes szomorúságokkal; melyik fél győz majd, nem tudom. Uram, jaj, kérlek, könyörülj rajtam.

Jaj nekem! Íme sebeim! nem rejtegetem őket. Orvos vagy, beteg vagyok. Könyörületes vagy, nyomorult vagyok.

Nem igaz-e, hogy kísértés az ember élete a földön? Bajt és nehézséget ki szeret? De nem is kívánod, hogy szeressük, hanem. hogy tűrjük. Amit tűrök, azt nem szeretem, ha talán készakarattal tűröm is. Mert akinek öröme van is a hosszú tűrésben, jobban szeretné, ha nem volna tűrnivalója.

Bajomban a jobbat várom, jósorsomban bajtól félek. Van-e e kettő között valahol középen olyan pont, ahol az ember élete nem volna kísértés?

Jaj, és újra jaj nekünk a sors kedvezései miatt, mert elrettentenek a megpróbáltatásoktól s romlás jár örömeik nyomában!

Jaj, újra és harmadszor is jaj a sors megpróbáltatásai miatt, mert nehéz a baj igája, s jobb utáni vágyakozásunk, jaj, könnyen végét szakítja türelmünknek.

Nem szakadatlan kísértés-e az ember élete a földön?

Nincs nekem másban reményem, mint nagy irgalmasságodban. Add meg, Uram, amit parancsolsz, s követelj tőlem, amit csak akarsz!

Isten iránti szeretet.

Uram, hiszem, tudom és érzem, hogy te vagy a legfőbb jó. Nemcsak a legfőbb jóakarat vagy, hanem a legfőbb, a mindent felűlmúló szépség is. Hiszem, hogy bármilyen szép is teremtett világod, Hozzád, minden szépség forrásához és teremtőjéhez hasonlítva, mégis csak por és hamu és semmi, és nem érdemel csodálatot.

Tudom, hogy az angyalok és szentek tökéletes öröme, boldogsága: szemlélni téged, az örökkévaló szépséget. Már a földön is elragadtatásba ejt szent lelkeket dicsőségednek egy-egy sugara. Még én is, az én semmiségemben, érzem ennek igazságát, hiszen irgalmasságból felvetted természetünket és ember módjára jöttél hozzánk, "és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét".

Ó én drága Megváltóm, minél többet szemlélem szavaidat, tetteidet, műveidet, szenvedéseidet, melyekről az Evangélium értesít bennünket, annál mélyebben megismerem csodálatos dicsőségedet és szépségedet.

Éppen azért, jóságos Megváltóm, mert látom, milyen szép vagy, azért szeretlek és óhajtlak mindig jobban szeretni. Mert az egész létező világon Te vagy az egyetlen jóság, az egyetlen szépség és gyönyörűség, mert semmi sem hasonlítható hozzád, mert Te végtelenül fölségesebb és csodálatosabb vagy, mint a legszebb teremtmények, azért ölellek magamhoz egészen sajátos, semmivel össze nem hasonlítható, egyetlen és valóban szuverén szeretettel. Minden sötét és szomorú nekem Hozzád képest, én Uram, semmit sem tudnék úgy szeretni ezen a földön, mint téged, még azt sem, ami természettől a legkedvesebb nekem. Mindent inkább veszítsek el, csak téged ne, mert Te, ó Isten, Te vagy az én legfőbb Uram, egyetlen szerelmem.

De te, Uram, végtelenül jobban tudod nálam, milyen kevéssé szeretlek valójában. Nem is tudlak szeretni másként, mint kegyelmed segítségével. Csak a kegyelem nyitotta meg lelkemnek szemét, hogy láthassa felségedet. A kegyelemragadta meg és tette fogékonnyá csodálatos szépséged gyönyörűségei iránt szívemet. Csak az érzékek szörnyű romlottsága tarthatna vissza attól, ó Uram, hogy szeresselek és szemléljelek.

Ki van közelebb hozzám nálad, ó Istenem? És mégis e földnek dolgai, mindaz, ami természettől jól esik nekem, újra, meg újra el akarják fordítani rólad tekintetemet. Csak kegyelmed segíthet rajtam. Óvd hát, ó Uram, szememet, fülemet, szívemet e borzasztó zsarnokságtól! Törd szét bilincseimet, emeld fel szívemet, engedd, hogy egész lényem csak feléd forduljon, hogy soha el ne veszítselek szemem elől, és engedd, hogy szeretetem a te szemlélésedben napról-napra növekedjék. Ámen.

Szent Ágoston:

Isten jóságáról

(Lelki Paradicsom.)


Én Istenem! minden jóság kútfeje! Jó vagy te, s a te jóságodnak nincs határa, fogyatkozása sincs, hanem végtelen tökéletességgel t.. Te vagy minden jóság teljessége, s mindenre tőled származott a jóság.

Tőled nyerték az édesek édességüket; a szépek szépségüket; a világosak világosságukat; asz élők életüket; az értelmesek értelmességüket; a tökéletesek tökéletességüket; egyszóval minden jók jóságukat.

Nagy vagy te mennyiség nélkül, jó vagy minőség nélkül, véghetetlen vagy szám nélkül, szép vagy ékesgetés nélkül, örökkévaló vagy idő nélkül, megmérhetetlen vagy hely nélkül, és tökéletes sokasodás nélkül.

Te vagy mindennek központja és célja akihez természete szerint siet és akiben megnyugszik minden; tebenned lakik minden szeretet gyönyörűsége, minden kívánság általad teljesül és általad elégül ki az ízlelés. Ó, milyen nagy ereje van a Te jóságodnak! Minden teremtett valóság jóságod édességére siet elő, mert ki-ki a maga javát sürgeti bizony, s ez nem más, mint a te véghetetlen jóságod bélyege; ezért fárad a teremtett lények egész sokasága, mert mindaz, ami mozog és munkálkodik, az mind a jóért cselekszi azt; s ha a kis szellős árnyék is annyira csábit, mennyire vonz hát az igazi jó! Az az igazi jó, aki mérték nélkül az, vagyis Te magad, én Uram, Istenem és minden Jóm.

Emeld magadhoz szívemet, ó végtelen Jóság! és az örökkévaló szeretet megoldhatatlan kötelével ölelj magadhoz! Mert mit is kívánhatnék én mást rajtad kívül, ki minden jónak teljessége, forrása és gyökere vagy? Búcsút veszek hát minden teremtménytől és mindig egyedül rólad gondolkodom, téged szeretlek, hozzád ragaszkodom, téged dicsérlek, neked szolgálok s megnyugszom benned; ha valamit szeretek, érted szeretem, s ha meggyűlölök valamit, érted gyűlölöm. Erősíts meg engem a te szeretetedben, a te kedves akaratod szerint, hogy ezután ne magamnak, de neked éljek. Ámen.

Szent Ágoston imája:

Ó, örök szépség (Vallomások X.38,40.)


Ó, örök szépség, későn szerettelek!
Íme, belül voltál,
én pedig kívül kerestelek.
Velem voltál, és én nem voltam veled.
De Te hívtál, kiáltottál,
és összetörted süketségemet.
Sugarad rám özönlött,
és messze űzted vakságomat is.
Megízleltelek,
már éhezem Reád és szomjúhozlak Téged.
Érintettelek,
és békességedet óhajtom.
Irgalmad fölségében van csupán
minden reménységem.
Ó, mindörökre lángoló Szeretet,
tüzed nem alszik el sosem!
Ó, Szeretet,
gyújts föl engem, Istenem.
Ámen.

Kalkuttai Teréz anya imája a kereszt alatt:

Szabadíts meg, ó, Jézus,

a vágytól, hogy szeressenek,
a vágytól, hogy magasztaljanak,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsőítsenek,
a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,
a vágytól, hogy kérjék véleményemet,
a vágytól, hogy helyeslésre leljek,
a vágytól, hogy népszerű legyek;
a félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy megvetnek,
a félelemtől, hogy megütnek,
a félelemtől, hogy megrágalmaznak,
a félelemtől, hogy elfelejtenek
a félelemtől, hogy bántanak,
a félelemtől, hogy kigúnyolnak,
a félelemtől, hogy meggyanúsítanak!
Ámen.

Teréz Anya imája


Uram! Vezess engem a halálból az életre,
A hazugságból az igazságra!
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre,
A félelemből a bizalomra!
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre,
A háborúból a békébe!
BÉKE! BÉKE! BÉKE! Ámen.

Kalkuttai Teréz
A legszebb a világon

A legszebb nap?
A ma.
A legnagyobb akadály?
A félelem.
A legkönnyebb?
Tévedni.
Minden rossz gyökere?
Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás?
A munka.
A legveszedelmesebb vereség?
A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók?
A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség?
Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legt.ebben?
A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba?
A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés?
A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék?
A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen?
Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés?
A belső béke.
A legjobb megoldás?
Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség?
Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban?
A hit.
A legfontosabb emberek?
A szülők.
A legszebb a világon?
A SZERETET.

Jörg Zink:

Hitvallás


Hiszek Istenben, az Atyában,
és hallgatom az ő Igéjét.
Ő az Úr és övé a Mindenség,
Ő irányítja a történelmet.
A teremtés öröme,
az élet tisztelete
és az alkotáshoz szükséges bátorság
Tőle származik.
Hiszek Jézus Krisztusban
és Hozzá tartozom.
Ő a mi életünket élte.
Vele egy új világ kezdődött,
amely nem ismer háborút és éhséget,
betegséget és halált.
Nála minden adósság megszűnik.
Megfeszítették,
de Isten felkeltette a halálból
és ezzel megalapozta szabadságunkat.
Hiszek a Szentlélekben
és Ő irányít engem.
Elvezet az igazság ismeretére
és éberré teszi lelkiismeretem.
Ő egyetlen Egyházat alkot az emberek számára
a világ igazságban való beteljesedéséig. Ámen.

Helder Camara érsek:


Ha próbára teszel


Ha próbára teszed hitemet,
és utamat sűrű ködbe futtatod,
mely kioltja a tájékozódást,
add meg, ha lábam reszket is,
hogy tekintetem nyugodt és tiszta legyen,
élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy,
és békében élek.
Ha próbára teszed hűségemet,
és megengeded, hogy levegőm is kevesebb legyen,
és az az érzésem,
mintha a föld kicsúszna lábam alól,
akkor is add meg, hogy tekintetem azt hirdesse:
senkinek sincs oly hatalma,
mely elszakíthatna tőled
akiben élünk, mozgunk és vagyunk.
Ha eltűröd,
hogy a gyűlölet bekerítsen,
és tőrbe csaljanak ellenségeim,
és szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják,
akkor is engedd, hogy Fiad tekintete
derűt és szeretetet sugározzon
szemeimen át.
Ámen.

Szent Ágoston:


(A jászolban fekszik...)
A jászolban fekszik,
de a világot tartja fenn;
emlőkből táplálkozik,
de az angyalokat táplálja;
pólyába takarják,
de halhatatlansággal
ruház fel bennünket;
tejjel tartják,
de imádás hódol neki;
nem talál helyet a szálláson,
de templomot épít magának
a hívők szívében;
hogy ugyanis erős legyen a gyöngeség,
gyönge lett az erősség.

Romano Guardini:

Imádság nehéz órában


Újvévi köszöntő helyett...
Élő Isten, hiszünk Benned.
Add, hogy megértsük ezt az órát,
amikor úgy érezzük,
mintha elhagytál volna minket;
mintha nem is léteznél,
pedig a Te hűséged örökké tart;
hiszen úgy nevezed magad:
Én vagyok aki vagyok.
Élő Isten, hiszünk Benned.
Adj erőt, hogy ki tudjunk tartani akkor is,
amikor úgy tűnik,
hogy már semmi sem fontos.
Mindenható Atya, aki élsz,
aki magad vagy az élet,
és nincs szükséged semmire.
Örökké szabad elhatározásodból
teremtetted a világot,
hiszen nincsen szükséged rá.
Azért van a világ,
mert Te akarod, hogy legyen,
mert gondolataid olyan gazdagok.
Földi értelem
föl nem foghatja elhatározásodat,
amelyből a világ ered.
De a Kinyilatkoztató, a Fiú,
elmondta nekünk a szót: szeretet.
A Te szereteted ez, Atyánk,
nem földi szív szeretete.
Hiszünk Benned,
mert amit mi világnak hívunk,
az a Te műved.
Te gondoltad ki,
Te akartad, hogy legyen,
csak általad áll fenn,
és Tőled kapja ragyogását.
Mindent Te kormányzol,
még a mi kis életünket is...
Te kormányozod azt, a Te néma,
titkos irányításoddal.
Csak a Te szeretetedben kell bíznunk.
Mégis, számítasz ránk nagylelkűségedben
Világodat a mi kezünkbe adtad,
azt akarod,
hogy a Te gondolataiddal törődjünk,
a Te rendedért tevékenykedjünk.
Jézus Krisztus, világ Megváltója.
Amikor minden bet.edett,
Te hazatértél az Atyához.
Az ő jobbján ülsz a dicsőség trónján,
és várod az órát,
amikor visszatérsz majd hatalomban
ítélni élőket és holtakat.
Hiszünk Benned.
Taníts meg, hogy mindig tudjunk úgy hinni,
ahogyan azt az adott óra kívánja,
higgyünk akkor is, amikor úgy tűnik,
hogy nem világít a Te fényed;
pedig az a sötétben is ragyog,
sőt, akkor még jobban, mint máskor.
Mindent megváltottál
szereteted titkával, engedelmességeddel,
amely olyan nagy, mint az Atya parancsa.
Add, hogy irántunk való szereteted
ne legyen hiábavaló.
Szentlélek Úristen, aki hozzánk küldettél,
aki akkor is velünk vagy,
amikor körülöttünk minden olyan üres,
mintha távol lennél.
A Te kezedben van az idő.
Titokzatosan hallgatsz, amikor cselekszel,
és mindent véghez viszel.
Hisszük és várjuk az eljövendő világot.
Taníts meg arra,
hogy reménységben várjuk azt.
Adj nekünk részt az eljövendő világból,
hogy megvalósuljon rajtunk a dicsőség ígérete.
Fordította: Kerényi Dénes

"Teréz anya munkatársai nemzetközi társulatának" szabályzatá-ból
Teréz anya munkatársai a következő imádság mindennapi elmondásával egyesülnek imában a szeretet misszionáriusaival:
Urunk tégy méltóvá bennünket,
hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat,
akik szegénységben és éhségben élnek és halnak meg.
Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket,
és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
Uram, tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet,
ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévedés az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget;
a reményt,
hogy megszűnjék a kétségbeesés;
fényt oda,
ahol sötétség az úr;
s az örömöt vigyem oda,
ahol szomorúság és szenvedés az élet.
Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
mint hogy vigaszra várjak;
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak;
inkább én szeressek,
mint hogy szeretetet igényeljek;
mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat,
és ha meghalunk,
azzal ébredünk az örök életre.
Ámen

Newman bíboros:

Erőssé vált bennem a hit


Erőssé vált bennem a hit.
Ó Istenem, hármas személy;
Ártó kétely be nem kerít,
Elmém hitének tükre mély.
Jézusom, a bűnök ellen
halállal halt Bárány fönség,
meg ne tagadd hívő lelkem,
áldozat vagy és üdvösség.
Szentségednek fényéből fent
létem s erőm mind Te adod,
trónod székén háromszor Szent
szerelmem tüze birtokod.
Törvényem, bölcs isteni lét:
szeretni igaz lényedet,
Egyházadat és az igét
mint amely lelkem fénye lett.
Imádlak ó örök Való,
s Téged angyali kenyér,
S a Lelket ki Vigasztaló,
veletek egy, s örökkön él.

Aquinói Szent Tamás:


Imádság keresztény erényekért
Engedd, irgalmas Isten, hogy mindazt, ami Neked tetszik, hőn óhajtsam, okosan keressem, igazán megismerjem, tökéletesen megtegyem Neved dicséretére és dicsőségére.
Rendezd, óh Istenem, állapotomat és add tudnom, amit tőlem kívánsz, hogy megcselekedjem, és add, hogy véghez is vihessem úgy, amint kell és lelkemnek hasznára válik.
Add, Uram, hogy jó- vagy balsorsban egyaránt megállhassam helyemet, hogy abban el ne bizakodjam, ebben el ne csüggedjek.
Semmin se örüljek, vagy sajnálkozzam, csak azon, ami Hozzád vezet, vagy Tőled elszakít. Senkinek se kívánjak tetszeni, se ne féljek nemtetszeni, csak Neked.
Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami örökkétartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van, legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van.
Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam.
Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljek tőled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.
Adj, Uram, igen éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.
Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.
Add, hogy büntetéseidet itt a bűnbánat szellemében fogadjam, jótéteményeidet földi zarándoklásomban kegyelmeddel jól felhasználjam, és örömeidet élvezhessem az örök hazában.
Ámen.

Szíriai Szent Efrém:
A keleti egyház nagyböjti imádsága

Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy
és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak
a józanság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram és Királyom,
add, hogy megismerjem bűneimet
és meg ne ítéljem felebarátomat,
mert Te áldott vagy mindörökké,
Ámen.

Dr. Gyökössy Endre:


A Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

John Newton:


A kegyelem tanított engem félni
S oszlatta el félelmeimet;
Mily szépnek tűnt a kegy az órán,
Mely meghozta hitemet.
Through many dangers, toils and snares
I have already come;
'Tis grace hath brought me safe thus far
And grace will lead me home. Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet.
When we've been there ten thousand years
Bright shining as the sun,
We've no less days to sing God's praise
Than when we've first begun. S ha ezer éve ott vagyunk
A fényben, mely ragyog akár a nap,
Még dicsérni, hatalmas Urunk,
Számolatlan áll a nap.

Loyolai Szt. Ignác:


Önfelajánlás
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.

Antoine de Saint-Exupery:

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Flüe-i Szt. Miklós imája


Én Uram, én Istenem,
vedd el tőlem mindenem,
ami gátol Feléd!
Én Uram, én Istenem,
add meg nekem mindenem,
ami segít Feléd!
Én Uram, én Istenem,
fogadd el az életem,
hadd legyek egészen a Tiéd!

J. H. Newman:

Istenem!


Lehet lelkünk még oly fennkölt:
telve jószándékkal, buzgalommal, elszántsággal,
mégis elég egy pillanatra elszakadnunk tőled, hogy
legkiválóbb érzelmeink szertelenséggé fajuljanak,
szeretetünk erőtlen érzelemmé satnyul,
előrelépésünk lelki kevélységgé ágaskodik,
buzgalmunk erőszakossággá türelmetlenkedik,
önbizalmunk elbizakodottsággá fuvalkodik.
Ilyenkor döbbenünk rá arra,
hogy biztos úton csak te tudsz vezetni bennünket.
A te szavad a legfőbb életszabályunk.
Az életadó erőt is belőled merítjük
a hit csatornáján keresztül.

Helén Keller:


Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.
Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.

L. J. Suenes bíboros:


Imádság
Adj nekünk, Uram,
látó szemet, szerető szívet
és mély lélegzetet.
Amikor látó szemet kérünk tőled,
ezért könyörgünk:
add nekünk a Te szemedet,
hogy mint Te, úgy lássuk a világot,
az embereket és történelmüket,
és a magunk élete történetét.
Add, hogy napról napra, óráról órára
olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan azzá,
amire teremtettél.
Add, hogy a Te tekinteteddel lássunk,
a Te szemszögedből.
Tégy készségessé szavad iránt,
mely megvilágosít
és átformál minden életet.
Adj nekünk szerető szívet,
húsból valót, ne kőszívet,
hogy szeressünk Istent és embert.
Add nekünk a saját Szívedet,
hogy igazán szeressünk,
megfeledkezve önmagunkról.
Kell, hogy a Te szívedet ültesd belénk
a mienk helyébe,
melynek verése olyan kihagyó,
amikor másokról van szó.
Uram, Te szeress általunk!
Add nekünk szívedet,
hogy szeressük Atyánkat,
add nekünk szívedet,
hogy szeressünk Anyánkat, Máriát,
add nekünk szívedet,
hogy szeressük testvéreidet,
akik nekünk is testvéreink,
hogy szeressük már idelenn
azokat, akik megelőztek az égben
- őket bizony könnyebb szeretni -;
azokat is szeressük,
akik itt vannak mellettünk a földön,
és meg is löknek néha,
tudva vagy öntudatlanul.
És adj lélegzetet,
hogy ne fulladjunk ki az úton,
hogy tüdőnk állandóan tele legyen oxigénnel,
tiszta levegővel.
Hogy segítsük egymást előre a holnap felé,
hátra nem tekintve,
nem méricskélve, mibe kerül.
Lélegzetet, mindazzal szembenézni,
amit az emberek - tehát Te -
várnak, vársz tőlünk.
Lélegzetet mindig újra remélni,
mintha ma reggel kezdődnék az élet,
remélni a viharos tengeren is,
mert Te jelen vagy
és megígérted, hogy velünk maradsz.
Magunkban hordva az emberek minden reményét
és minden szenvedését.
Adj lélegzetet, vagy inkább a Te leheletedet:
azt, akit elküldöttél az Atyától;
Lelkedet, aki ott fú, ahol akar.
Viharban, forgószélben,
vagy lágy szellőben,
amikor hívsz, hogy kövessük sugallataidat.
Add nekünk a Te leheletedet,
hogy lehelje belénk a mélységek imáját,
amely Belőled száll fel bennünk,
dicsőséges visszatérted hívogatja,
s Isten teljessége után kívánkozik.
Uram, szükségem van a Te szemedre,
adj nekem eleven hitet.
Szükségem van a Te szívedre,
adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
add meg nekem a Te reményedet,
magamnak és Egyházadnak.
Hogy az Egyház legyen ma
bizonyságtétel a világnak,
és hogy ez a világ
fölismerje a keresztényeket
ragyogó, derűs tekintetükről,
szívük melegéről,
és törhetetlen optimizmusukról,
amely örvendező reményük
rejtett, változhatatlan forrásából fakad.

Teréz anya:


Az élet himnusza
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Szalézi Szent Ferenc:


A kereszt
Azt a keresztet, ami most annyira
nyomja válladat,
mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
mindenható szemével megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette,
mindkét kezével méregette,
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
szent kegyelmével,
irgalmával megillatosította,
reád és bátorságodra tekintett
és így érkezik a mennyből a Kereszt,
mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

John Henry Newman:


Istenem, szükségem van rád
Istenem, szükségem van rád,
hogy taníts napról napra,
minden napnak a követelménye
és szükséglete szerint.
Add meg nekem, Uram,
a lelkiismeretnek azt a tisztaságát,
amely csak a te sugallatodat érzi
és fogja fel.
Fülem süket,
nem hallom hangodat.
Szemem homályos,
nem látom jeleidet.
Csak te tudod élessé tenni szememet,
megtisztítani és megújítani szívemet.
Taníts meg arra,
hogy ott üljek lábadnál,
és hallgassam a szavadat.

XVI. Benedek pp:

Ima szeretetért

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.

Avilai Szt. Teréz:

Krisztusnak itt a földön...


Krisztusnak itt a földön
nincs keze,
csak a tiéd.
Krisztusnak itt a földön
nincs lába,
csak a tiéd.
A te szemeddel tekint
könyörületesen a világra.
A te lábaddal jár szerte,
hogy jót tegyen.
A te kezed,
amellyel áld.

Pázmány Péter:

Betegekért

Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben.

Ha pedig véghetetlen bölcsességed szerént hasznosbnak látod az ő mostani kimúlásokat: adj Szentlelket nékik, hogy az igaz penitencia által, bűnök bocsánatját nyerhessék, és teelőtted kedves kimúlások légyen e világból. Adjad szent malasztodat nékik, hogy megismérjék a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezedből származni. Mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik el, és azért ostorozsz minket, hogy bűneinkből tehozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott Jézus, ki meggyőzted a halál fulákját, légy segétséggel beteg szolgáidnak. Ki az Atya és Szentlélek Istennel egyetemben élsz és uralkodol. Amen.

Morus Tamás imája


Uram, ha lehetséges,
adj nekem testi egészséget,
hogy ép szervekkel szolgálhassak neked!
Adj nekem Uram, egyenes lelket,
hogy lássam, mi a jó és helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!
Adj nekem, Uram, készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit “Én”-nek hívnak!
Adj Uram humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
Hogy vidám legyek
És másokat is fel tudjak vidítani!

Morus Tamás imája

Uram, ha lehetséges,


adj nekem testi egészséget,
hogy ép szervekkel szolgálhassak neked!
Adj nekem Uram, egyenes lelket,
hogy lássam, mi a jó és helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!
Adj nekem, Uram, készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit “Én”-nek hívnak!
Adj Uram humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
Hogy vidám legyek
És másokat is fel tudjak vidítani!

Karl Rahner:

Hiszek a Szentlélekben


Hiszem,
hogy megszabadít előítéleteimtől.
Hiszem,
hogy megváltoztatja szokásaimat.
Hiszem,
hogy legyőzi közömbösségemet.
Hiszem,
hogy szeretettel tölti el lelkemet.
Hiszem,
hogy megállít a rossz előtt.
Hiszem,
hogy felbátorít a jóra.
Hiszem,
hogy legyőzi szomorúságomat.
Hiszem,
hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt.
Hiszem,
hogy elveszi kicsinyhitűségemet.
Hiszem,
hogy megerősít szenvedésemben.
Hiszem,
hogy áthatja egész lényemet.

Thomas Merton:

Ima

Vedd kezedbe az életemet, és tégy vele, amit akarsz. Odaadom – nem utasítva vissza sem a nehéz, sem a kellemes dolgokat, amelyeket számomra rendeltél. Elég nekem a Te dicsőséged. Minden, amit Te terveztél, jó. Minden: szeretet.

Az út, amelyet megnyitottál előttem, könnyű út, a magam akaratának nehéz útjához képest, amely visszavisz Egyiptomba, a vályogtéglák közé.

Ha megengeded, hogy az emberek dicsérjenek, nem fogok megzavarodni. Ha hagyod, hogy sértegessenek, még kevésbé jövök zavarba, inkább örülni fogok. Ha munkát küldesz, örömmel fogadom, és nyugalmat okoz nekem, mert Te akarod. És ha nyugalmat küldesz, akkor megnyugszom tebenned. Csak önmagamtól ments meg engem. Szabadíts meg attól a bennem lappangó mérgező vágytól, hogy mindent megváltoztassak, hogy értelmetlenül cselekedjem, hogy öncélúan nyüzsögjek, hogy összekeverjek mindent, amit Te elrendeztél.

Engedd, hogy megnyugodjam a Te akaratodban és elcsöndesedjek. Akkor a Te örömöd fénye fogja átmelegíteni az életemet. Ennek tüze és majd a szívemben és kisugárzik belőle a Te dicsőségedre. Ez az, amiért élek. Ámen, ámen.

XVI. Benedek pápa:

Imádság nagyszülőkért


Úr Jézus, aki Szent Joachim és Szent Anna lánya,
Szűz Mária által születtél e világra,
tekints szeretettel a nagyszülőkre!
Oltalmazd meg őket!
Add, hogy családjaikban a hit szilárd oszlopai legyenek,
őrei a nemes gondolatoknak,
őrzői a vallási hagyományoknak!
Tedd őket bölcs és bátor tanítókká,
hogy átadják az eljövendő nemzedékeknek
emberi és lelki tapasztalatuk gyümölcseit!
Úr Jézus, segítsd a családokat és a társadalmat,
hogy megbecsüljék a nagyszülők jelenlétét és szerepét!
Soha ne feledkezzenek el róluk és ne zárják ki őket,
hanem mindig tiszteletben és szeretetben legyen részük!
Ámen.

Ferenc pápa:

Imádság a Szent Családhoz


Jézus, Mária és József,
bennetek szemléljük
az igazi szeretet tündöklését,
bizalommal fordulunk hozzátok.
Názáreti Szent Család,
tedd a mi családjainkat is
a szeretetközösség helyévé és az ima cenákulumává
az evangélium hiteles iskolájává,
kis családegyházakká.
Názáreti Szent Család,
soha többé ne tapasztalják meg a családok
az erőszakot, a bezárkózást és a megosztottságot:
bárki is sérült vagy botránkozott meg,
leljen hamar vigaszt és gyógyulást.
Názáreti Szent Család,
a következő püspöki szinódus
legyen képes mindenkiben újra tudatosítani
a család szent és sérthetetlen mivoltát,
Isten tervében foglalt szépségét.
Jézus, Mária és József,
halljátok, hallgassátok meg könyörgésünket. Ámen.

Ferenc pápa:

Az Evangelii Gaudium záróimádsága


Szűz és Anya, Mária,
te, aki a Szentlélek ösztönzésére
befogadtad az élet Igéjét
a te alázatos hited mélységébe,
amelyet teljesen odaajándékoztál az Örökkévalónak,
segíts, hogy kimondjuk a mi “igen”-ünket,
Jézus Örömhíre megszólaltatásának
napjainkban minden korábbinál sürgetőbb szükségében.
Te, akit csordultig eltöltött Krisztus jelenléte,
elvitted az örömöt Keresztelő Jánosnak,
aki felujjongott anyja méhében.
Te, elborítva az ujjongástól,
megénekelted az Úr csodálatos tetteit.
Te, aki szilárd maradtál a Kereszt előtt
megingathatatlan hitedben,
s megkaptad a feltámadás örömteli vigasztalását,
egybegyűjtötted a tanítványokat a Lélek várásában,
hogy megszülessen az evangelizáló Egyház.
Esdd ki számunkra a feltámadottak új lelkesültségét,
hogy elvigyük mindenkihez az élet Evangéliumát,
amely legyőzi a halált.
Add meg nekünk a szent vakmerőséget, hogy új utakat keressünk,
s így eljusson mindenkihez
a soha el nem múló szépség ajándéka.
Te, a hallgatás és szemlélődés Szüze,
a szeretet anyja, az örök menyegző menyasszonya,
járj közben az Egyházért, amelynek legtisztább ikonja vagy,
hogy soha ne záruljon be és soha ne álljon meg
az Ország felépítésére irányuló szenvedélyében.
Az új evangelizáció Csillaga,
segíts, hogy felragyogjon bennünk a közösség,
a szolgálat, a lángoló és nagylelkű hit,
az igazságosság és a szegények iránti szeretet tanúságtétele,
hogy az Evangélium öröme
eljusson a föld határaiig,
és egyetlen periféria se nélkülözze annak fényét.
Az élő Evangélium Anyja,
a kicsinyek örömének forrása,
imádkozz érettünk.
Ámen. Alleluja.

Szent Ágoston levele az elmúlásról


A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok
Lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem!
Ne sírj, mert szeretsz engem!

Michel Quist

Te, Uram, aki kívül vagy az időn,


csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted...
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak Kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben
azt tegyem, amit Te akarsz.

Canisius Szent Péter

Én Uram, én Istenem!


Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!
Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!

Boldog Charles de Foucauld

Ó, Jézusom, hadd kövesselek


téged azzal, hogy az emberek üdvösségének
ügyét életművemmé teszem, oly mértékben, hogy az Üdvözítő szó tökéletesen
kifejezze, ami vagyok, mint ahogy tökéletesen rámutat arra, hogy ki vagy
te. Ezért mindenkinek mindene akarok lenni, szívemben azzal az egyetlen
vággyal, hogy téged adjalak a lelkeknek.
Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd
legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát
minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a
hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

 

Boldog Charles de Foucauld imája

Add Uram, hogy egyek legyünk

minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld imája

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit,

felnőttkorom sok rettenetes bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts, Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan, elbágyadt embert, és “teremts bennem új szívet”!

Neked szentelem életem második felénekminden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te akaratod mértéke szerint.

Kalkuttai Boldog Teréz Anya


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.

Szent Iréneusz

Istenünk, te jóságos vagy,


mert képességet adtál nekünk, hogy téged
megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a Mindenség
Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs.
Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát!
Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy
mindig kitartson melletted!

Svéd Szent Brigitta

Mindenható és legjobb Uram,


figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket
már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő.
Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra
pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök
kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg
lelkemet szereto kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg
lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!

Szent-Györgyi Albert


Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.

Boldog Kalkuttai Teréz Anya


Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte
pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon
burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!
Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival,
add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!

Assisi Szent Ferenc


Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek
királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az
élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy
a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges
gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten,
irgalmas Megváltónk.

Szent Iréneusz


Uram, nem azért hívsz követésedre, mintha szükséged volna szolgálatunkra,
hanem egyedül azért, hogy üdvösségünkről gondoskodj. A te követésed, Uram,
azt jelenti, hogy részesedünk az üdvösségben, fényed követése pedig, hogy
felfogjuk világosságodat.
Szolgálatunk nem ad neked semmit, mert neked nincs szükséged az ember
szolgálatára; mégis, azoknak, akik téged szolgálnak és követnek, életet,
romolhatatlanságot és örök életet adsz.
Amint neked, Uram, nincs szükséged semmire, nekünk annyira szükségünk van
a veled való közösségre. A mi dicsőségünk nem más, mint hogy hűségesen és
szilárdan kitartsunk szolgálatodban.

Canisius Szent Péter


Könyörülj rajtam, Uram Jézus Krisztus, mint ahogy a jobb latoron
könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet, testemet,
becsületemet és minden javamat.
Oltalmazz engem és minden szerettemet, minden embertársamat a gonosztól,
kártól és veszedelemtől. Öld ki belőlünk a bűn átkát, és add, hogy új
életet éljünk!

II. János Pál pápa


Urunk, Jézus Krisztus,
aki a kereszt súlya alatt megalázkodva
kinyilatkoztattad a világnak
megváltásod árát,
add meg minden embernek
a hit világosságát,
hogy fölismerve Benned
Isten és az ember Szenvedő Szolgáját,
legyen bátorságuk követni Téged
ugyanezen az úton,
mely a kereszten és a kiüresedésen át
a vég nélküli életbe vezet.

Nolai Szent Paulinus


Ó, Kereszt, Isten kimondhatatlan szeretete!
Kereszt, az ég dicsősége!
Kereszt, örök üdvösség!
Kereszt, amitől a gonoszok rettegnek!
Az igazak támasza, keresztények világossága,
ó, Kereszt, a megtestesült Isten
érted lett a földön rabszolga;
az ember általad lett a mennyben király;
belőled árad az igazi fény
és győzi le az átkozott éjszakát!
Te vagy a béke köteléke,
te egyesíted az embereket
a közvetítő Krisztusban.
Te lettél az a lépcső,
amelyen az ember feljut a mennybe.
Légy nekünk, hívőknek,
mindig horgony és oszlop.
Irányítsd földi tartózkodásunkat,
vezesd bárkánkat!
A Keresztben erősödjék hitünk,
a Keresztben készüljön el mennyei koszorúnk!

Avilai Szent Teréz


Jézus Krisztusom,
az örök Atyának Fia, Uram és királyom!
Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál
mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a
kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk
lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad
elmenekülnünk előle!

Ókeresztény ima


Hálát adunk neked, Szent Atya, mindenható és örök Isten, Jézus Krisztus, a
mi Urunk által.
Böjtben és megtérésben készülünk halálból való átmeneted ünneplésére.
Közeledik ugyanis megváltásunk napja, amikor Üdvözítőnk és Urunk
elszenvedte a kereszt büntetését, tövissel koronázták, kicsúfolták,
testében számos más fájdalmat viselt el, hogy végül saját hatalma erejéből
föltámadjon.
Szeretnénk egészen megtisztult szívvel érkezni ezekhez a szent napokhoz,
ezért arra kérünk, Istenünk, Atyánk, Fiad kínszenvedése szeretetéért moss
meg minket minden bűnünktől, öltöztess minket abba a varrás nélküli
köntösbe, amely mindannyiunkra ráboruló szeretetedet jelképezi.
A szeretet által te készíts bennünk áldozatot, s a megtartóztatás által
engedj minket derűsen és bűntől szabadon Asztalodhoz!

II. János Pál pápa


Urunk, Jézus,
aki teljes odaadással fogadtad el
a kereszthalált üdvösségünkért,
tégy minket és a világ minden emberét
keresztáldozatod részesévé,
hogy létünk és cselekedeteink
szabad és tudatos részesedés legyenek
üdvözítő művedben.

John Henry Newman

Íme, az igaz Istenembernek, a világ Megváltójának jelenlétében állok most.

Imádlak téged, Üdvözítőm, igaz Isten és igaz ember, szellem és lélek, test

és vér!

Hiszem és vallom, hogy az előtt a szent emberség előtt térdelek, akit Szűz

Mária méhében fogant, szívén táplált, aki férfivá növekedvén meghívta a

tizenkettőt, csodákat tett, a béke és bölcsesség igéit hirdette, majd

annak idején a világ üdvösségéért a kereszten függött, most pedig a

mennyországban uralkodik.

Dicsérlek és áldalak, Uram, és egészen neked adom magamat. Te vagy lelkem

igaz tápláléka, te vagy az én örök gyönyörűségem. Te vagy az igazság,

Krisztusom, te vagy az engesztelés, aki közöttünk lakozol, ezért rád

bízzuk magunkat, és nem saját magunkra. Ámen.

Labre Szent Benedek hitvallása

Jézus Krisztus, a dicsőséges király békében jött el;

Isten emberré lett.

Az Ige testté lett.

Jézus Krisztus Szűz Máriától született.

Jézus Krisztus békességben élt az emberek között.

Jézus Krisztust keresztre feszítették.

Jézus Krisztus meghalt.

Jézus Krisztust eltemették.

Jézus Krisztus föltámadott.

Jézus Krisztus fölment a mennyekbe.

Jézus Krisztus győz,

Jézus Krisztus uralkodik.

Jézus Krisztus szabadítson meg minket minden bajtól.

Jézus velünk van.

Romano Guardini

Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás

órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem

el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom:

Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!

II. János Pál pápa

Urunk, Jézus Krisztus,

aki elestél az ember bűnének súlya alatt,

és fölkeltél, hogy magadra vállald és eltöröld,

add meg nekünk,

gyenge embereknek az erőt,

hogy hordozni tudjuk

mindennapi keresztünket,

és fölkeljünk eleséseinkből,

s elmondjuk a következő nemzedékeknek

üdvözítő hatalmad Evangéliumát.

Nagy Szent Leó pápa

Uram, izzítsd fel hitemet Evangéliumod tanítása szerint; add, hogy ne

piruljak kereszted miatt, hiszen általa váltottad meg a világot. Ne féljek

attól, hogy szenvednem kell az igazságért, és ne veszítsem el bizodalmamat

a megígért jutalomban, hiszen fáradság árán jutunk pihenőhöz, s a halál

által jutunk át az életbe.

Krisztusom, te magadra vetted emberi természetünk gyöngeségét, de ha

kitartóan tanúskodunk melletted, és megadjuk neked a tiszteletet, mi is

legyőzzük azt, ami fölött te már győzelmet arattál, és megkapjuk, amit

megígértél!

Boldog Kalkuttai Teréz Anya

Mindenható örök Isten, Mennyei Atyánk, tekints végtelen irgalmasságoddal

nyomorúságunkra, szegénységünkre és szükségünkre!

Könyörülj minden keresztény hívőn, hiszen egyszülött Fiad, a mi Urunk

Jézus Krisztus önként a bűnösök kezébe adta magát, s a szent keresztfán

vérét hullatta értünk!

Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell;

ha szomjazom, küldj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége;

ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem;

ha szomorú vagyok, hozz valakit, hogy megvigasztaljam;

ha keresztem nehézzé válik, add, hogy megoszthassam valakivel a sajátját;

ha szegény vagyok, vezess el valakihez, aki nélkülözik;

ha nincs időm, adj valakit, akit pár pillanatig szolgálhatok;

ha megaláznak, add, hogy valakinek dalolnom kelljen;

ha elbátortalanodom, küldj valakit, hogy bátorítsam;

ha mások megértéséért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van

szüksége;

ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit, akiről

gondoskodnom kell;

ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra.

Tégy bennünket méltóvá,Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik

világszerte, szegényen és éhezve élnek és halnak meg.

Add meg nekik ma, kezünk által, mindennapi kenyerüket, és adj nekik átfogó

szeretetünk által békét és boldogságot.

Boldog Kalkuttai Teréz Anya

Uram, akarod?

Uram, akarod a kezemet,

hogy ez a nap a rászoruló szegények

és betegek megsegítésével teljen?

Uram, neked adom ma a kezemet.

Uram, akarod a lábamat,

hogy a mai nap azok látogatásával teljen,

akiknek barátra van szükségük?

Uram, ma neked adom lábamat.

Uram, akarod ma a hangomat,

hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,

akik a szeretet szavát szomjazzák?

Uram, neked adom ma a hangomat.

Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap

a magányosok szeretetével múljon el,

mert hiszen ők is emberek?

Uram, ma neked adom a szívemet.

Ferenc pápa ima ajánlata

Ferenc pápa nagyon egyszerű imát ajánl nekünk az imádságban. Mondjunk egy imát minden ujjunkra.

1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség".

2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban.

3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szükségük van Isten vezetésére.

4. A negyedik ujjad a gyűrűsujj. Bár sokan nem tudják, de ez a leggyengébb ujjunk, bármelyik zongoratanár megmondja neked. A leggyengébbekre emlékeztet akiknek sok bajuk van, akiket levert a betegség. Szükségük van imáidra éjjel és nappal. Soha nem tudsz eleget imádkozni értük. Gyűrűsujjad hív hogy imádkozz a házaspárokért is.

5. Utoljára marad a kisujjad, legkisebb az összes ujj közül, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt. Azt mondja a Biblia: "az utolsókból lesznek az elsők". Kisujjad arra emlékeztessen, hogy imádkozz magadért. Amiután imádkoztál az előző négy csoportért, akkor már megfelelő perspektivából látod saját szükségleteidet és jobban tudsz imádkozni a tieidért.





Ha hallgatni tudnánk Isten szavára...
     Ha hallgatni tudnánk Istenre, meghallanánk hozzánk intézett
szavait. Mert szól az Isten. Szólt már az Evangélium szent könyveiben.
De szól az "Új Evangéliumon", a mindennapi életen keresztül is,
amelynek lapjait mi írjuk tele nap mint nap, de csak ritkán fogjuk fel,
értjük meg üzenetét, mert hitünk gyönge és életünk túlságosan emberi
Krisztussal való barátságunk kezdetén, hogy jobban megértsük őt,
képzeljük el, mit mondana nekünk, ha Ő maga alkalmazná Evangéliumát
korunk emberének az életéhez...

Szeretem a gyermekeket
     "Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a
tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt
rájuk és így szólt:
     "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok
vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki
az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be
oda " (Mk 10,13-15).
                              * * *
Szeretem a gyermekeket -- mondja az Isten -- és azt akarom, hogy
     mindenki olyan legyen mint ők.
Nem szeretem az öregeket, ha csak lélekben meg nem maradtak
     gyermekeknek.
Ezért tehát mindörökre elrendelem, hogy országomat csak gyermekek
     lakják!
Nyomorékok, púposak, ráncos arcúak, hófehér szakállú gyermekek,
     mindenféle, mindenfajta gyermekek tetszéstek szerint, de csak
     gyermekek.
Ez a kívánságom; nincs mit vitázni fölötte. Másnak ott helye nem
     lehet!...
Szeretem a kisgyermekeket -- mondja az Isten -- mert bennük még nem
     tört meg arcom tükörképe.
Nem rontotta meg még bennük semmi a hozzám való hasonlatosságot:
     tiszták, újak még, hibátlanok és feddhetetlenek.
Így, amikor szelíden föléjük hajolok, önmagamra ismerek bennük.
Szeretem a gyermekeket, mert növekvésük még nem ért véget; mert egyre
     felfelé emelkednek még.
Útban vannak és a jó utat járják.
De a felnőttekkel már nem akad dolgom -- mondja az Isten.
Nem növekednek többé és magasabbra sem emelkednek már. Megálltak.
Végzetes a sorsukban az -- mondja az Isten-- azt képzelik magukról, már
     beérkeztek!...
Szeretem a nagy gyermekeket -- mondja az Isten -- mert folytatják a
     harcot és még bűnt és hibát is követnek el...
Értsünk szót! -- mondja az Isten. Nem azért szeretem őket, mert bűnt
     követnek el, hanem azért, mert tudják, hogy mit cselekszenek; azt
     meg is vallják és azon fáradoznak, hogy többé el ne essenek.
De nem szeretem a felnőtteket -- mondja az Isten --, akik soha, senki
     ellen nem vétettek, akiknek semmit sem lehet a szemükre vetni.
Mitsem tudok nekik megbocsátani, hiszen nem találnak magukban semmi
     kivetni valót.
Szívfájdító érzés ez -- mondja az Isten -- szívfájdító, mert nem igaz!
De leginkább mégis a tekintetük miatt szeretem a gyermekeket -- mondja
     az Isten.  Ott látom, ott olvasom életkorukat.
Országomat majd csak az ötéves gyermekek lakják, mert a tiszta gyermeki
     szemnél szebbet nem ismerek!
Nincs mit csodálkozni ezen -- mondja az Isten. Én lakom szívük titkos
belsejében és lelkük ablakán át én hajolok ki.
Ha szemetek az élet útján tiszta tekintettel találkozik, Én mosolygok
     felétek azon keresztül.
De nem ismerek szomorúbb látványt -- mondja az Isten -- mint az, amely
     egy gyermekarc megtört sugarú szemeiben bujkál...
Tárva, nyitva mind az ablakok -- de a ház üres... Nincs többé fény,
     csak két sötét üreg; nincs többé tekintet, csak két szemgolyó.
Az ajtó előtt szomorúan állok, hidegtől fázom... várok... kopogtatok...
     Sietve szeretnék belépni,
Mert ő, a gyermek, egyedül maradt!...
Lassan eltunyul, megkérgesedik, kiszárad: öregszik. Szegény vénember --
     mondja az Isten...
                              * * *
Alleluja, Alleluja! Nyissatok ajtót mindnyájan, kis öregek! -- mondja
     az Isten.
A ti Istenetek, a Feltámasztott Isten jön íme felétek, hogy életre
     támassza bennetek a gyermeket!
Siessetek! Itt a pillanat! Kész vagyok új, szép gyermekarcot, gyermeki
     tekintetet adni mindnyájatoknak.
Mert szeretem a gyermekeket -- mondja az Isten -- és azt akarom, hogy
     mindenki rájuk hasonlítson!...

Legszebb alkotásom az Édesanyám
     A Boldogságos Szűz testével együtt feljutott a mennyei
boldogságba: ez Mária mennybevételének misztériuma. Korunknak jutott a
dicsőség, hogy ezt a hittitkot dogmaként kihirdették. Van Valaki,
emberi fajtánkból, aki Testvérünk és Istenünk egyúttal: Jézus Krisztus.
Van ugyancsak egy Asszony is közülünk, Mária, aki Nővérünk és egyúttal
Istenanya. Fiú és Anya testileg és lelkileg egymásra találva
szeretettel tekintenek reánk és várnak az Örök Boldogságba.
                              * * *
     "Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: Üdvözlégy Mária
kegyelemmel t.! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden
asszonynál..." (Lk 1,28)
     "... Erre Mária így szólt:"
     "Magasztalja lelkem az Urat, És ujjongjon szívem üdvözítő
Istenemben. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát: Lám,
ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.
Mily nagy dolgot művelt velem
Ő, a Hatalmas és a Szent!
Irgalma az istenfélőkre száll
Nemzedékről nemzedékre..." (Lk 1,46-50)
                              * * *
Legszebb alkotásom az Édesanyám -- mondja az Isten.
Hiányzott nagyon, hogy nem volt Anyám; így megtettem.
Mielőtt a méhében hordozott volna, akkor teremtettem őt. Biztosabb volt
     ez így.
Most már valóban emberré lettem, olyan emberré mint a többi ember.
Többé semmit sem kívánhatok el tőlük, mert nekem is van Édesanyám,
     igazi Édesanyám,
Aki eddig hiányzott még.
Édesanyám neve Mária -- mondja az Isten.
Hótiszta a lelke és kegyelemmel t..
Érintetlen, szűzi test a teste, s belőle csodás fény sugárzik. A földön
     soha bele nem fáradtam abba, hogy boldogan hallgassam, szemléljem,
     csodáljam.
Olyan szép az én Édesanyám, hogy amikor elhagytam a mennyet, s minden
     ragyogását, mellette nem voltam hazátlan nincstelen soha.
Azt is tudom, mit jelent az, ha angyalok serege kísér mindenüvé --
     mondja Isten, -- de higgyétek el nekem: nem ér föl egy Édesanya
     ölelő karjával...
Édesanyám, Mária, meghalt -- mondja az Isten. S mióta felszálltam a
     Mennyek Országába, hiányzott nekem és én is hiányoztam neki.
Lelke a testével ezért szállt fel hozzám.
Nem tehettem másképp. Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg,
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem
     romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten.
Ezt nem engedhettem meg, nem, sehogysem; valóban igen nehezemre esett
     volna.
Bár Isten vagyok, -- de az ő fia is. És én parancsolok.
Ám, mindezen túl ezt is az emberek, a testvéreim miatt tettem -- mondja
     az Isten. Hogy nekik is legyen Édesanyjuk a Mennyben; igazi
     édesanyjuk, testestől lelkestől. A soraikból. Az enyém.
Így lett. Halála pillanatától fogva velem van. Vagy mint az emberek
     mondják: a mennybemenetele óta.
Az Anya újra viszont látta fiát és a Gyermek anyját. Testben és
     lélekben egymás mellett vannak immár mindörökre. Ó, ha az emberek
     csak sejteni is tudnák a titok szépségét!...
Végre elismerték hivatalosan is. Földi helytartóm, a pápa, meghirdette
     ünnepélyesen.
Mindig jólesik, ha elismerik vagy megköszönik az ajándékot -- mondja az
     Isten. Hiszen a nép, a keresztény nép már rég megsejtette testvéri
     s gyermeki szerelmem e mélységes titkát...
Élvezzék ezentúl még jobban minden előnyét -- mondja az Isten.
Édesanyjuk van fenn az egekben, aki szerető szemmel figyeli őket.
Édesanyjuk van fenn az egekben, aki anyai szívvel szereti őket.
Édesanyjuk az én Anyám, aki ugyanúgy néz rám is és ugyanúgy szeret
     engem is.
Ha okosabbak lennének az emberek, akkor jobban élnének az alkalommal.
     Tudnák, hogy Neki nem mondhatok nemet soha... Vagy tehetnék
     másképpen?... Hiszen az én Anyám. Így akartam. S hogy így akartam,
     ma sem bánom...
Szemtől szemben állnak... Test és Lélek... Anya és Fiú...
Anya és Fia, mindörökre...

Kérlek, kisfiam, ne aludj tovább
     A Kálváriára induló Krisztus képe legyen ma előttünk. Vele kell
átélnünk a Keresztút minden állomását, hogy valóban átérezzük irántunk
való végtelen szeretetét. Krisztus, magára vállalva az emberek minden
bűnét és szenvedését, kétezer évvel ezelőtt járta végig ezt az utat,
amely most apró részletekre osztva szerte az egész világon megtalálható
és meg is marad a világ végezetéig.
     Krisztus titokzatos testének tagjaiban szenved tovább és hal meg
újra a szemünk előtt. A Keresztút átvezet ugyanis utcáinkon,
városainkon, kórházainkon és gyáraink udvarán is. Átszeli a nyomorúság
minden ösvényét a szenvedés minden formájában. Átmegy a harcmezőkön
is...
     Eme állomások előtt kell nekünk is megállnunk, elmélkednünk és
imádkoznunk: öntsön erőt a lelkünkbe. Úgy szerethessük őt, hogy végre
cselekedni is tudjunk...
                              * * *
     "Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még
hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára..."
(Kol 1,24).
                              * * *
Haláltusám eltart az idők végéig -- mondja az Isten.
Keresztre szegeznek az idők végéig...
Keresztény gyermekeimnek láthatólag fogalmuk sincs erről.
Megostoroznak, arcul ütnek, felnégyelnek, keresztrehúznak, a szemük
     láttára halok meg és ők nem veszik észre. Mint a vakok, nem látnak
     semmit...
Igaz: Keresztények sem lehetnek már, mert akkor nem merülnének el úgy
     az élet örömeiben, amíg én meghalok...
Nem értem, Uram, nem, -- mondja az ember. Ezúttal mégis túlzol!...
Ha támadnának, megvédenélek;
Ha haldokolnál, oldaladra állnék!
Uram, szeretlek!...
Nem igaz szó ez, -- mondja az Isten. Csak önmagukat áltatják az
     emberek.
Fennhangon hirdetik, hogy szeretnek. Hiszik is és gyakran egészen
     őszintén, -- ezt elismerem. Mégis egyre jobban tévelyegnek, nem
     látnak és nem értenek semmit!
Lassanként mindent eltorzítottak, kiüresítettek és kiszárítottak.
Szentséges Szívemet megtisztelik imájukkal havonta egyszer és máris azt
     hiszik, hogy szeretnek engem.
Mintha én is csak tizenkétszer szeretném őket az esztendő folyamán.
Úgy hiszik, hogy valóban szeretnek engem, mert napi imáikat szépen
     elmormolják, mert megjelennek az esti litániákon, mert böjtölnek
     minden pénteken, mert gyertyákat gyújtanak és elsuttogják titkos
     fohászaikat Szentséges Szívem töviskoszorús szobrai előtt.
De én nem gipszből vagyok -- mondja az Isten -- nem faragott kőből vagy
     kiöntött bronzból,
Hanem élő test vagyok, eleven és szenvedő!
Közöttük élek és nem ismernek fel.
Rossz a fizetésem, munkanélküli vagyok, szállásom csak barakklakás, a
     hidak alatt éjszakázom, börtönben szenvedek, kiuzsoráznak minden
     nap és néha még atyáskodnak is fölöttem.
Pedig előre megmondtam nekik: "Amit a legkisebb atyámfiának tesztek,
     nekem teszitek..."
Ez elég világos.
A legfájdalmasabb talán mégis az, jól tudják mindezt ők is, csak éppen
     nem veszik komolyan.
Megtörték a szívemet, mondja az Isten -- és vártam, hogy akad majd
     valaki, aki szánalmat érez felettem... de nem akadt!
Éhes vagyok, ruhátlan -- mondja Isten. És fázom. Börtönbe zárnak,
     megcsúfolnak, a földig aláznak.
De mindez csak egy kis rész szenvedéseimből... Hogy lassan
     megedződjem...
Mert az emberek sokkal rafináltabb próbákat is kitalálnak már -- mondja
     az Isten.
Szabadságukkal felvértezetten, félelmetesen felvértezetten,
Még kitalálták...
"Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják mit cselekszenek..."
..Kitalálták az igazi háborút!
Felfedezték a Passiót... az igazi Passiót...
Mert mindenütt, hol emberek élnek, ott vagyok én is -- mondja az Isten.
Attól a naptól kezdve, amikor közéjük surrantam, mert mindenkihez és
     mindenkiért jöttem küldetésbe,
Attól a naptól kezdve végérvényesen elköteleztem magam, hogy
     egybegyűjtöm őket.
Gazdaggá lettem és szegénnyé, munkássá és munkaadóvá.
Szakszervezeti taggá lettem, de azon kívül is dolgozom, lettem
     sztrájkoló munkás és sztrájktörő is, mert sajnos, mindenfajta
     munkát végeztetnek velem az emberek.
A tüntetők mellett állok, de ott vagyok a zsandárok között is, mert
     sajnos rendőrt és zsandárt is csinálnak belőlem az emberek.
A baloldalon állok, de a jobb mellett is járok, sőt még középen is...
Német vagyok és francia, majd amerikai és orosz. Észak-koreai vagyok,
     majd dél-koreai; délvietnami és északvietnami;
Mert mindenütt ott vagyok, ahol emberek élnek -- mondja az Isten.
Elfogadtak és becsaptak, ó, az árulók!
Üdvözlégy, Mester!...
Íme: velük vagyok, közöttük vagyok, egy vagyok a soraikból. Ők
     vagyok!...
Nézzétek: mivé tettek engem?...
Megostoroznak, felnégyelnek, keresztre húznak;
Egymást marcangolva engem tépnek széjjel,
Egymást gyilkolva engem ölnek meg.
A háborút az emberek találták ki...
Én robbanok fel az aknákon, én hörgök végsőt a futóárkokban.
Én nyögök keservesen a gránátszilánkok záporában és én esem el a
     gépfegyver-sorozatok alatt.
Én hullatom az embervért minden harcmezőn,
Az ütközetek éjszakáin én kiáltom az emberek jaját,
És én halok meg emberi halállal a csaták elnémuló, sötét magányában is.
Ó, harcok földje, óriás kereszt, melyre minden nap újra felszegeznek az
     emberek,
Hát nem volt elég a Golgota fája?
Valóban hiányzott még ez az óriási oltár a szeretet áldozatához?
Miközben körülem kacagnak, dalolnak, táncolnak és mint az eszelősök
     hatalmas röhej közt keserves keresztre feszítenek?...
Légy irgalmas, Uram!... Legyen már elég...
Nem akarom!... Nem ez vagyok én!...
De bizony te vagy, ez, gyermekem...
Te vagy és minden testvéred,
     mert sok kalapács-ütés kell ahhoz, hogy a szöget a fába verjék,
     mert sok korbács-ütés kell ahhoz, hogy felhasadjon a csupasz
          vállak bőre,
     mert sok tövis kell ahhoz, hagy koronába fonhassák őket
          és te ahhoz az emberiséghez tartozol, mely most t.
          egészében fölöttem ítél...
Nem számít, hogy azok között vagy-e, akik ütnek és vernek, vagy azok
     között, akik szánalommal néznek;
     hogy azok között vagy-e, akik csak parancsot hajtanak végre, vagy
     azok között, akik szótlan hagyják, hogy mindez megtörténjék...
Mind bűnösök vagytok: az aktív résztvevők és a tétlen nézdegélők:
     mindannyian!...
Csak ne légy, Gyermekem, az alvók sorában, akik még így is, akik még
     most is tudnak "békésen aludni...", Aludni!...
Szörnyűség! Aludni?... Most?...
"Hát egy órát sem tudtok virrasztani velem?..."
Térdre, Gyermekem, térdre!... Ugye hallod a harci lármát?...
Harangszó kondul: Kezdődik a szentmise...
Érted hal meg az Isten, mert keresztre feszítik az emberek...

Ha figyelni tudnánk az élet sodrára...
     Ha Isten szemével figyelnénk az élet sodrára, észrevennők, hogy a
világban semmi sem egészen profán, sőt ellenkezőleg, valamilyen
formában minden részt vesz Isten Országának építésében. Hinni számunkra
nem jelentheti tehát pusztán azt, hogy szemünket Istenre szegezve,
szemléletében elmerüljünk, hanem feltételezi azt is, hogy Krisztus
szemeivel vizsgáljuk és értékeljük a földi életet is.
     Ha egész lényünket átjárta Krisztus lelkisége, szelleme, ha
tekintetünk megtisztult az ő meglátásában, a Világ nem jelenthet
akadályt lelki előhaladásunkban, hanem egy örökké megújuló felhívássá
lesz: Krisztusban, az Atya szándéka szerint dolgozzunk, fáradozzunk
azon, hogy miképpen az Égben, azonképpen itt a Földön is megvalósuljon
az ő országa.

Szeretnék nagyon magasra szállni
     "Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki
Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket! Benne
választott ki a Világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek
legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy -- akaratának
tetszése szerint -- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk,
magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt
minket." (Ef 1,3-7)
     "Tudtunkra adta ugyanis jóságos tetszése szerint akaratának
titkát, amellyel elhatározta, hogy az idők teljességével Krisztusban,
mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van." (Ef
1,9-10).
                              * * *
Szeretnék nagyon magasra szállni, Uram,
Felemelkedni a Város fölé,
     a Világ fölé,
     az Idő fölé.
Szeretném látásomat kristálytisztára mosni és kölcsönvenni a te
     szemedet.
                              * * *
A Világmindenséget, az Emberiséget és a Történelmet akkor úgy látnám,
     mint az Atya látja
Az anyag csodálatra méltó átalakulásában,
Az élet örökös forrásában,
Meglátnám nagy Tested, amely a Lélek lehelletére születik,
Meglátnám Atyád Szeretetének örök Eszméjét, amely fokozatosan
     megvalósul,
Egybefoglalnék Benned mindent, ami a Mennyben és a Földön végbemegy.
Megérteném, hogy a mai nap, mint tegnap, minden apróságnak része van a
     Műben,
Minden embernek a maga helyén,
Minden csoportnak
És minden tárgynak.
Itt látnám a gyárat, ott a filmszínházat,
A kollektív szerződés vitáját, a közös kút első fúrását,
Látnám a kenyér kifüggesztett árát, s a táncba menő ifjak vidám
     csapatát,
Azt a kisgyermeket, aki most születik és az aggot is, aki most
     haldoklik.
Láthatnám az anyag legkisebb atomját, s a szunnyadó élet gyönge
     érverését,
A gyűlöletet és a szeretetet,
A bűnt és a kegyelmet.
Megrettenve döbbennék arra, hogy a Világ hajnalán megkezdett nagy
     Szeretet-kalandod most játszódik le a szemeim előtt;
Megérteném a Szent Történelmet, amely a próféták szerint csak a
feltámadása utáni dicsőségben fejeződik majd be,
Amikor megjelensz az Atya előtt, szólván: "Elvégeztetett! Én vagyok az
     Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég."
Megérteném, hogy minden egyet alkot,
Hogy minden csak az Emberiség és a Világmindenség egyetlen mozgása a
     Szentháromság felé Általad és Benned, Uram.
Megérteném, hogy a tárgyak, személyek és az események között semmisem
     lehet egyszerűen profán,
Hanem Isten akaratából már kezdettől fogva szent mindez,
S hogy az Istentől felemelt embernek is szentül kell bánnia mindennel;
Megérteném, hogy az életem, e parányi lehelet a Nagy és teljes Testben
Maga is egy nélkülözhetetlen kincs az Atya Tervében.
Ekkor térdre esve csodálnám ennek a Világnak a titkát, Uram,
Amely Világ a bűn számtalan s fertelmes hibája ellenére is
A szeretet hosszúra nyúló szívverése az örök Szeretet felé.
Szeretnék nagyon magasra szállni, Uram,
Felemelkedni a Városom fölé,
     a Világ fölé,
     az Idő fölé,
Szeretném látásomat kristálytisztára mosni és kölcsönvenni a te
     szemedet.

...Az egész élet egy nagy jellé válnék
     Ha Isten szemével néznénk az életet, az egész élet egy nagy Jellé
válnék, amely mögött meglátnánk a Teremtő szeretetének
megszámlálhatatlan megnyilatkozását csak azért, hogy megnyerje a
teremtmény őszinte ragaszkodását, szeretetét. Az Atya nem azzal a
szándékkal állított bennünket e földi Világba, hogy földre szegezett
szemmel járjunk, hanem hogy az ő nyomdokain haladjunk, őt kövessük a
földi dolgok, események és személyek múlékony jelképei mögött. Minden
Isten jelenlétét hirdeti.
     Nincs szükség hosszúra nyúló imákra ahhoz, hogy a mindennapi élet
apróságaiban is rámosolyoghassunk Krisztusra. A következő sorok célja
az, hogy ennek az egyszerű, közvetlen szeretetnek néhány példáját
bemutassák.

Telefon
Visszaakasztom a kagylót... Miért telefonált?...
Ah, már értem, Uram...
Mert sokat beszéltem és keveset hallgattam azokra, akik hozzám szóltak.
Bocsáss meg, ó, Uram, hogy párbeszéd helyett csak monológot mondtam,
Eszmecsere helyett magam elvét védtem,
És mert másra nem figyeltem, semmit sem értettem,
Mivel másra nem hallgattam, semmit el nem értem,
Mivel másra nem hallgattam, megtört lelki kapcsolatunk.
Bocsáss meg, ó, Uram: megkaptam a vonalat s lám,
Most újra szétkapcsoltak minket...

Zöld táblák
Az iskola modern.
Az igazgató részletesen, büszkén mutatja be az újításokat.
A legszebb találmány, Uram, a zöldszínű tábla!
Tisztes tudósok tanulmányozták, kísérletezték ki pontosan,
S így tudtuk meg azt, hogy az ideális szín a zöld, mely nem bántja a
     szemet, sőt megnyugtat s pihentet.
Én arra gondoltam ekkor, Uram, hogy Te nem várakoztál ennyi ideig arra,
     hogy a fákat, mezőket zöldre fesd.
Kutató irodád jól működött. Hogy figyelmünk ne csökkenjen, egész sor
     színárnyalatot dolgoztál ki modern mezőid számára.
Íme: az emberi felfedezések csak abban állnak, hogy megtalálják azt,
     amit Te már öröktől fogva elgondoltál...
Köszönjük, Urunk! Jó családatyához méltón meghagytad gyermekeid örömét,
     hogy a szeretet s a szellem kincseit maguk találják meg.
De védj meg minket a kísértéstől, azt ne higgyük egy napon, hogy azokat
     mi is találtuk fel...

Drótkerítés
A kerítés dróthálói kezet fognak a lyukak körül,
Hogy meg ne szakadjon a lánc, szilárdan tartják egymás csuklóját,
És így a lyukakkal biztos gátat emelnek.
Az életemben, Uram, felmérhetetlen a lyukak száma.
De van legalább annyi a szomszédokéban is...
Ám, ha úgy akarod, kezet nyújtunk most mi is,
Szilárdan, keményen, eltökélten,
És megfonjuk majd a nagy kerítést, hogy védelmében berendezzük a szent
     Éden-kertet.

Tyúkszememre lépett
A tyúkszememre lépett!
Haragosan néztem fel rá
És zavartan nézett vissza ő.
De aztán, Uram, úgy gondoltam, nem egészen ok nélkül léptünk ki mind a
     ketten közös kapunk küszöbére.
Csöngetett... Én ajtót nyitottam
Mosolyogva.
Visszamosolygott,
És szívélyesen kezet rázva váltunk el.
Köszönöm, Uram, hogy találkoztam vele...

Gumikötél
Két kézre kapta a gumikötelet, hogy batyuját a csomagtartóra kösse.
Hármat húzott a gumikötélen, de az hirtelen szétszakadt.
Kezefejét nyomogatta, mert a visszavágó kötéldarab hátrasuhintva
     ostorként csapott rá s mérgelődött, mert fájt a nyoma.
Új kötéllel mindent újra kellett kezdeni.
Eképpen, Uram, vándorcsapatom erejét feszíthetem én is, de nem
     fokozhatom a szakadásig,
Mert a többieket hátra vetné az erő s egyedül maradnék az ismeretlen
     úton.
Így van ez, Uram, szent Egyházadban is, mely lassan, terhesen halad
     előre.
Parancsold meg, hogy néhányan teljes erővel húzzák maguk mögött a
     hosszú menetoszlopot,
Mert olyan ösvényt vágott nekünk az idő, amilyet eddig még soha senki
     lába nem tiport;
De meg ne törjék az egybefűzött láncszemek sorát!
Életed köréből el-kivetve bizony sokan meghátrálhatnának,
S mindent, mindent újra kellene kezdeni...

Barátom
Jóbarátom kezét megszorítám, Uram.
És ekkor hirtelen gondterhelt, szomorú arcát látva megrettentem. Uram:
     Mi történnék akkor, ha nem laknád szívét?...
Zavarban vagyok, mint egy zárt szentségház előtt, mert nem tudom, nem
     érzem: jelen vagy-e ott?...
Hogyha nem vagy jelen, útjaink szétváltak. Kezem a kezében csak puszta
     test a testen,
Szívem a szívében csak emberi húrt rezdít.
Mint magamért, érte is életed úgy kérem,
Hogy kegyelmed által, ki ma csak barátom, legyen a testvérem!

A tégla
Cement ágyára fektette a téglát a kőmíves.
Lapos kanalával biztos kézzel habarcsot vágott rá,
S új téglát fektetett föléje, meg sem várva a tégla véleményét.
Szemlátomást nőtt, egyre nőtt a fal.
Magasra emelkedhet a biztos falú ház: emberek otthona.
A nagy bérház lábainál eltemetett névtelen téglára gondoltam, Uram.
Senki sem látja, miképp vállalja a sorsát -- és a többiek is őrá
     támaszkodnak.
Mit számít az, Uram, hogy az alapfalban, vagy a ház homlokzatán van-e a
     helyem,
Ha hűséggel állok posztomon a Te magasztos Építményedben?...

A gyermek
A kis gyermekkocsit elhagyta egy percre az anya.
Közelebb léptem, hogy a liliom lélek mélyén találkozzam az Élő
     Háromsággal.
A gyermek alszik. Hímzett takaróján elhagyottan pihennek karjai...
Melle csöndesen piheg és zárt pillái mögött befelé néznek szemei.
Azt suttogja csöndesen az élet: lakó van a házban!...
Uram, Te vagy jelen...
Téged imádlak ebben a gyermekben, aki a képedet még nem rontotta meg.
Uram, segíts, hogy újra gyermek legyek én is,
Hogy megtalálhassam életed és képed, amely szívem mélyén eltemetve
     alszik...

Plakátok
Nincsen bennük semmi szemérem.
Érintés nélkül nem tudom még a tekintetem sem rájuk vetni: összesimulva
     olyan szorosan állnak egymás mellett, mint szövetségre lépett iker
     leánytestvérek, hogy érzékeimet felingereljék.
Sértik a szememet rikítón éles színeik,
S nevüket bevésik a felhasított sebbe,
Mint a tetováló rajzolja képeit a felvágott, vérző bőrre.
Én is, Uram, sok helyütt, sokszor, plakátként rikítok...
Adj erőt, hogy több alázat, több szerénység áradjon szerte belőlem.
És legfőképp őrizz attól, hogy erőltetett, hamis fényben tetszelegjek
     mások előtt.
A bennem élő, meghúzódó fényednek ereje kell, hogy felszítsa, felém
     vonzza embertársaim tekintetét...

A földalatti vasúton
Pssssszt... Klakk... Az ajtó bezárult.
A gépre járó kések levágtak egy részt a földalatti vasút
     perontömegéből, de csak annyit, mint amennyi egy szerelvény
     feltöltéséhez éppen elég.
Elindulunk.
Moccanni sem tudok.
Nem vagyok többé "egyén", csak "tömeg".
Tömeg, amely csak Egy darabban mozdulhat, mint a fagyasztott pástétom
     egy nagyrasikerült konzervdobozban.
Névtelen, érzéketlen tömeg, tőled talán messze vetve, Uram.
Egy egészet alkotok vele és így értem, miért olyan nehéz néha "fölfelé
     szállnom"?
Nehézkes a tömeg; ólomcsizmaként húzza amúgyis lassú lépteim. Túl sok
     az utas apró kis bárkámon.
Mégsem feledkezhetek meg róluk Uram, hiszen testvéreim ők!
Egymagamban nem üdvözülhetek.
Így hát az egész "földalattival" keresem az üdvösségem, Uram,
Mivel így akarod...

Hinta
Két feszülő kötélvégen lanyhán ingott ide-oda.
Becsukott szemekkel, szunnyadó akarattal hallgatta a szél csöndes
     fúvását, amely halkan bölcsődalt dúdolt, amint meg-meglökte finom
     ujjaival.
Csöndesen szálltak tova a percek a hinta ringó ingája felett.
Úgy megyek át a városon, Uram, mint egy őszi vásártéren, ahol az
     emberek az élet-hinta szeszélye szerint ringanak.
Vannak, akik átadják magukat a percek örömének,
Mások feszült, ideges arccal átkozzák a szelet, amely egyre rázza s
     néha összeveri őket.
Azt szeretném, Uram, ha fölemelkednének. Úgy szeretném, ha két kézre
     kapnák a kötelet, amit feléjük nyújtanak.
Szeretném, ha megfeszítenék erős testüket, ha megkeményítenék izmaikat
     és megadnák életüknek azt a lendületet, melyet maguknak
     megkívántak...
Mert nem azt akarod Uram, hogy fiaid csak éldegéljenek,
Hanem, hogy éljenek!...

Zárt ajtó előtt
A gyermek megbotlott a küszöbön. Az ajtó becsapódott.
Büntetést kapott.
Egy szempillantás alatt fölmérte megpróbáltatásának óriás nagyságát, s
     azt elfogadni nem tudván, dühösen az érzéketlen ajtónak rontott.
Toporzékolva, ordítva verte,
De az ajtó mozdulatlan fa-arcának egyetlen rostja sem rezdült.
Ekkor a gyermek figyelme az ajtó gúnyos szemére, a kulcslyukra fordult.
Ám lehajolva észrevette: ez a szem is zárva van.
Elkeseredve leült és elsírta magát...
Mosolyogva néztem Uram s arra gondoltam, én is sokszor ily csüggedten
     állok zárt ajtók előtt.
Bizonyítani, meggyőzni, igazolni szeretnék,
Érvek zászlait lengetem a levegőben, beszélek;
Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel, hogy az emberek figyelmét
     megragadjam,
De ők udvariasan -- máskor haragos indulattal! -- kitesznek az ajtón, s
     bármily büszke vagy kitartó legyek, csak erőm fecsérlem hasztalan.
Önts szívembe, Uram, tisztelettudást és békés türelmet,
Hogy tudjak csendesen kérni, szeretni.
És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az ajtót.

...Az egész élet imádsággá válnék
     Ha hallgatni tudnánk Isten szavára, ha figyelni tudnánk az élet
sodrára, az egész élet imádsággá válnék, mert egész életünk Isten szeme
előtt játszódik le és semmit sem szabad végig élnünk anélkül, hogy
előbb fel ne ajánlottuk volna Istennek, önszántunkból és szabadon.
     A mindennapi élet egyszerű szavai szolgálnak összekötő jelként
Isten és közöttünk. S miképpen a meghámozott gyümölcs héját mihamar
eldobjuk, ugyanúgy felhagyhatunk majd egyszer a szavakkal is, hiszen
csak kifejezési eszközök, módok voltak. De a szavak kényszerű
zubbonyából kiszabaduló csöndes vagy néma imádság sem különítheti el
teljesen magát az élettől, mivel éppen a hétköznapi élet az igazi
imádság legelső, ősi alapanyaga.

Imádság egy százfrankos bankjegy előtt
     Soha nem értékelhetjük eléggé a pénzt, mert a munka, amelyet
képvisel, vérbe és verítékbe került.
     Ugyanakkor félelmetes: szolgánk lehet, de tönkretevőnk is.
                              * * *
     "Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti! Aranyotok,
ezüstötök megrozsdásodik! Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti
testeteket, mint a tűz! Még az utolsó napokban is (ítéletet hozó)
kincseket gyűjtöttetek magatoknak. Lám a munkabér, amelyet a
földjeiteket learató munkásoktól visszatartottatok, az égre kiált, s az
aratók jajszava a seregek Urának fülébe jut." (Jak 5,2-4).
     "Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek
magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a
mennyben, ahol a tolvaj hozzá nem fér és moly meg nem rágja. Ahol a
kincsed, ott a szíved is." (Lk 12,33-34).
                              * * *
Vess egy pillantást e bankjegyre, Uram. Félelmet kelt bennem.
Ismered a történetét és ismered titkát.
Milyen súlyos az...
Lenyűgöz, pedig nem beszél.
Nem mondja el soha, miféle titkokat rejteget ráncai között...
Nem árulja el soha, mennyi küszködést, fáradságot jelent.
Emberi verejték itatja át,
Megcsúfolt méltóság, csalódás és emberi vér foltjai szennyezik.
Az ember munkájának súlyos terhe gazdagítja; azt hordja magában, az
     biztosítja értékét.
Milyen nehéz, Uram, milyen súlyos...
Hatalma alatt élek s félek tőle.
Lelkiismeretét holtak emléke terheli:
Annyi "szegény ördög" pusztult el miatta,
Hogy megszerezze, birtokolja bár csak pár órára is,
Hogy általa némi boldogsághoz, örömhöz, gyönyörhöz: élethez jusson.
Hány kézen mehetett keresztül, Uram?
És mi mindent tehetett hosszú, néma útján?
Fehér rózsával bókolt a boldog menyasszonynak.
Vele fizették ki a keresztelési cukrot, s táplálták a rózsás arcú
     kisbabát,
Vele vették a kenyeret a család asztalára.
Öregek csöndes örömét, fiatalok vidám nevetését ő engedte meg.
Az életmentő orvos tiszteletdíjára őt használták fel,
Tanuló diákok könyveit szintén ő fizette ki,
S az eladó leányt ő ruházta fel.
De küldtek árából búcsúlevelet is.
S fizetett, ha kellett, azért, hogy megöljék még anyja méhében az élő
     magzatot.
Érte mérték mindig a részeget nevelő szeszes italokat,
Tiltott filmeket vetítettek gyermekek kárára; ízléstelen lemezt vele
     nyomattak.
Tolvajokat nevelt a felnőttekből, s rossz útra vitte az ifjakat.
Pár órás gyönyörre ő vette meg az utcalány testét...
És koporsódeszkáért, gyilkoló fegyverért is vele fizettek...
Örvendetes titkaiban
És fájdalmas titkaiban.
Felajánlom néked, Uram, e százfrankos bankót!
Megköszönöm tisztelettel az örömöt s az életet, melyet eddig adott,
S bocsánatod kérem a számtalan rosszért, amit okozhatott.
De legfőképpen mégis felajánlom neked, Uram, minden emberi munka,
     minden emberi küszködés és fájó kínlódás fejében, aminek jelképe a
     földön és ami egy nap végül is megronthatatlan valutává válik,
     amelyet majd Te váltasz be az örökké való életre...

Pornográf folyóirat
     A test csak anyag, de Isten teremtménye és a halhatatlan lélek
nemesíti meg. A keresztény szemében pedig a Szentlélek temploma és
Krisztus misztikus testének tagja. Azért illeti meg a tisztelet. Az,
aki megcsúfolja vagy meggyalázza, magát az Alkotót, Istent sérti és
bántja meg.
                              * * *
     "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik
bennetek? Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja az Isten.
Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az" (1Kor 3,16-17).
     "Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai." (1Kor 12,27)
     "Nézzétek, titokba avatlak titeket: Nem halunk meg ugyan
mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, -- hirtelen egy szempillantás
alatt, a végső harsonaszóra... Ennek a romlandó testnek föl kell
öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot."
(1Kor 15,51-53)
     "Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, az
Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be." (Jn
1,14)
                              * * *
Uram, szégyenlem magam e folyóirat miatt.
Úgy érzem, végtelen tisztaságodban súlyosan megsértettelek Téged.
Az irodai beosztottak úgy adták össze a pénzt, hogy megvegyék.
Egy kölyök sietve szaladt, hogy megvásárolja
És lopta, húzta az időt, amíg hozta.
Íme, itt van.
Tükörpapíron mezítelen testek kínálják fel magukat "jutányos" áron...
Kézből kézbe, irodáról irodára kerülnek majd a képek.
A szemek simogatására nevetést váltanak majd ki, felingerlik az
     érzékeket, felkorbácsolják a szenvedélyeket.
Lélektől elhagyott, eladó testek,
Játékszerek bemocskolt, rút, hájas szívű "felnőttek" számára.
Pedig milyen szép az emberi test, Uram!
Te, utolérhetetlen Művész, öröktől fogva megálmodtad a mintát,
     gondolván, hogy egy nap tenmagad is emberi testet öltesz majd,
     amikor eljegyzed magad az emberi természettel.
Önkezeddel formáltad Uram, lassan, óvatosan, kimeríthetetlen
     találékonysággal és éltető lelket leheltél a még tehetetlen
     anyagba.
Már ezután azt kívánod tőlünk, hogy tiszteljük a testet, mert az egész
     test a lélek hordozója
És szükségünk van erre a gazdag, változatos erejű testre, hogy lelkünk
     megérezze testvéreink lelkének rezdüléseit.
Szavaink a mondatok hosszú vonatoszlopán viszik lelkünket a testvér-
lélek felé.
Ajkunk szögletén a mosoly ezt a lelket sejti meg,
Tekintetünk a test erkélyén ezt mutatja be,
A baráti kézfogás is csak ezt adja át;
A szerelmes csók ezt nyújtja a kedves felé,
S a hitvesi ölelés ezért kapcsol egybe két lelket, hogy egy harmadik
     testnek ezt könyörögje ki.
Számodra, Uram, nem volt még elég, hogy testünket a lélek
     tabernákulumává tetted,
Szent kegyelmed által a hívő ember teste a Szentháromság templomává
     lett.
Isten költözött lelkünkbe,
Miképpen egész lelkünk áthatja testünket.
A legnagyobb méltóság lett csodálatos testünk jutalma:
Titokzatos Testének tagja, Istenének hordozója lett!
                              * * *
Íme, Uram! Tekints ma este az alvó emberek testére:
     A csecsemő tiszta testére,
     Az utcalány meggyalázott testére,
     Az atléta erőtől feszülő testére,
     A munkáslány kimerült testére,
     A mulatozó érzékies testére,
     A gazdag jóltáplált testére,
     A szegény ember meggyötört testére,
     A megvert gyermek kékfoltos testére,
     A nagybeteg lázas testére,
     A balesetet szenvedő fájó testére,
     A megbénult sínylődő testére,
     Minden testre, Uram
     és minden korú testre!
Íme, a törékeny kisbaba teste, mely mint érett gyümölcs leszakadt az
     anyai ágról.
Íme, a gondtalan gyermek teste, mely botlik, elesik s gyors mozdulattal
     nyalja le a friss vér piros zománcát.
Íme, a serdülő fiú nyugtalan teste, mely nem tudja még, milyen szép az,
     amikor az ifjú növekszik.
Íme, a felnőtt ember élettől feszülő teste, amely büszke erejére.
És íme, az aggastyán teste, mely lassan kihűl...
Valamennyit felajánlom neked, Uram és kérlek: Áldd meg őket, amint most
     hangtalan élnek, szent éjszakád leplébe burkolózva.
Tieid ők, mindannyian. Elaludt lelkükkel, magukra hagyottan magas
     színed előtt.
Holnap, kíméletlenül életre rázva, újra munkába állnak majd.
Add, hogy jó szolgák legyenek és ne kényurak,
Tárt kapujú házak és ne sötét börtönök,
Az élő Isten templomai és ne hűvös sírkamrák.
Add, Uram, hogy azok, akik magukra öltik, hordozzák majd, átformálják,
     megtisztítsák, tökéletesítsék őket
És hogy valamennyit hűséges útitársként lássák viszont az idők
     végezetén, a lelkek szépségének ragyogó fényében...
Szent színed előtt, Uram és legszentebb Anyád színe előtt,
Hiszen mind a ketten közülünk is vagytok!...
Ezenképpen minden ember teste szívesen fogadott vendég lesz majd a te
     örökkévaló, égi Országodban...

A traktor
     A haladás tagadhatatlan jele és eszköze a gép, amely
megsokszorozza a munka lehetőségeit és az ember érdekét, javát
szolgálja. Keserű tapasztalatok tanítottak azonban meg bennünket arra,
hogy nagyon sokszor szinte kimeríthetetlen lehetőségeivel és iramával
szolgájává alacsonyítja az embert; nem segítő társa lesz, hanem
kíméletet nem ismerő kényura. Azért kell küzdenünk, hogy helyre
állítsuk az eredeti, az egyedül helyes érték-rendet. Miközben a gép
segítségével növekednek az emberi munka eredményei és lehetőségei,
fejleszteni, gazdagítani kell az emberi lelket is, hogy mindig ura
maradjon a gépnek; hogy azt is, munkáját is belefoglalhassa az élet
fölajánlásába.
                              * * *
     "Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek
s adjatok hálát általa Istennek, az Atyának." (Kol 3,17).
                              * * *
Nem szeretem a traktorokat, Uram, nem én!
Kint a mezőn épp most láttam egyet.
Fellázított.
A traktor gőgös.
Egész erejével tipor az emberre.
Rá sem tekint, csak megy előre.
De a földön mászva, csúszva megy, Uram s ennek örülök!
Csúf a traktor.
Súlyos vázán meg-megrázkódva, kínosan halad előre.
Orra ostobán mered az égnek. Liheg, köhög szabályos ritmusra,
     gépesített, tüdőbajos köhögéssel.
És mégis erősebb mint az ember!
Zavartalanul, szabályosan húzza a terhét,
Melyet ezer férfikéz sem bírna megmozdítani.
Fölemeli rakományát, melyet ezer férfikar sem bírna fölemelni.
Csúf a traktor nagyon, de erős és szükségem van rá.
Ám neki is szüksége van rám!
Szüksége van az emberre, hogy létezhessen, mert ő alkotta.
Szüksége van az emberre, hogy létezhessen, mert ő indítja be.
Szüksége van az emberre, hogy járni tudjon, mert ő ül a kormánykerék
     mögött.
Szüksége van az emberre, aki felajánlja,
Mert a traktornak nincs lelke, Uram és az ember kölcsönzi neki a
     sajátját...
Ma este, Uram, felajánlom néked ország és világ minden traktorának a
     művét.
Felajánlom neked az összes gépek erőfeszítését, mert hiszen nincs
     lelkük, hogy felajánlhassák szegény önmagukat.
Kérlek Uram, tedd, hogy szabad lélekkel állva, az ember legyen az úr
     felettük mindig,
Hogy mindörökké dicsérjenek téged,
Hogy időkről-időkre zengjék a neved
A munkájuk által...
Hogy így vegyenek részt az ünnepi misében, melyet e világon minden
     áldott nap énekel az emberek munkája, és énekelni fog az idők
     végéig!...

Temetés
     A keresztény szemében a halál nem létezik. Pontosabban: a halál
nem valami végső, befejező pont, végállomás, hanem az új élet kezdete.
Az Egyház liturgiája is ezt énekli: "...híveid élete nem végződik be,
Urunk, csak átváltozik és amikor a földi tartózkodás lakóháza
összeomlik, a mennyben készen vár az örökkétartó hajlék" (a gyászmise
prefációjából) és a boldogok halálának évforduló napján is "mennyei
születésnapról" emlékezik meg. Kis Szent Teréz halálos ágyán ezt
suttogta: "Nem halok meg, hanem most lépek az igaz élet küszöbére..."
     A mi halottaink is élnek. Ha nem részesültek az örökkévaló nagy
büntetésben, akkor viszontlátjuk őket Isten színe előtt. És ha velük
akarunk maradni mindörökre, még itt a földön találkoznunk kell
Krisztussal, hallgatni szavára, Vele egyesülni...
                              * * *
     "Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, mégha meg is
halt, élni fog." (Jn 11,25).
     "Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált
nem lát sohasem" (Jn 8,51).
     "Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből
eszik, örökké él." (Jn 6,51).
     "Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt halottaiból,
hogyan állíthatják néhányan közületek hogy nincs föltámadás?... Ha
pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s
hiábavaló a ti hitetek... Ha csak ebben az életben reménykedünk
Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél." (1Kor
15,12.14.19).
                              * * *
Jöttek az élők,
A gyászba öltözött élők, akik sírtak;
A gyászba öltözött élők, akik utánozták a siratókat;
Majd a színes ruhákba öltözött élők, akik közül néhányan még sírtak.
És más színes ruhákba öltözött élők, akik csak unatkoztak, avagy
     beszélgettek.
A temetőkapunál
A gyászba öltözöttek még zokogtak: Vége mindennek...
A gyászba öltözöttek végsoraiban még szipogtak: Bátorság, kedvesem,
     befejeztetett...
A színes ruhákba öltözöttek első soraiban azt suttogták: "Ó,
     szegény... hát csak így végzi mindenki..."
És a többiek a színes ruhákba öltözöttek közül felsóhajtottak: "Nos,
     ennek is vége!..."
És én ekkor arra gondoltam, hogy csak most kezdődik minden...
Igen, vége az általános ismétlésnek, de most kezdődik a nagy, az örök
     bemutató!
Befejezte a tanoncéveket és megkezdődött az örökre szóló mestermunka.
Véget ért a terhesség ideje és most kezdődik az örök élet.
E percben született,
Az Életre született,
Amely ezúttal valóságban,
Amely ezúttal igazában
Az Örök Élet már!...
Mintha a halottak létezni tudnának!...
Nincsenek halottak, Uram,
Csak élők vannak itt, ezen a földön és a másvilágon.
Tudom: A halál valóság, Uram,
De csak egy pillanat az,
Egy perc, egy másodperc, egy lépés
Az átmenetből a véglegesbe,
Az időlegesből az örökkévalóba.
Így hal meg a gyermek, ha a serdülőkorba lép, a hernyó, mikor szárnyra
     kél a lepke, és a búzaszem is, mikor csírát hajt a mag.
Ó, halál, kisgyermekeknek réme, otromba madárijesztő, nemlétező fantom,
Kinevetlek
És fellázadok ellened!
Rémületben tartod a Világot,
Becsapod és megijeszted az embereket,
Pedig csak az Élet számára létezel és képtelen vagy elrabolni tőlünk
     azokat, akiket igazán szeretünk.
De hol vannak, Uram, akiket életükben dédelgettem?
Szentséges színed előtt élnek rajongó szeretetben a Szentháromság örök
     ütemére?
Vagy az éjszaka sötétjében szenvednek, mert az örök szeretet utáni vágy
     űzi, égeti őket?
Vagy kétségbe esve kínlódnak önmagukra hagyva, mert minden másról
     megfeledkeztek egykoron? Gyűlöletben emésztődnek fel, mert soha
     többé nem szerethetnek?...
A halottaim körülem vannak, Uram.
Tudom, hogy itt élnek az árnyak mögött.
El nem érhetem őket szemem sugarával, mert testük öltönyét elhagyták,
     mint leveti az ember elnyűtt, kopott ruháit,
S az álruhától megszabadult lelkük nem ád többé jelt.
De Benned, Uram, meghallom hívó szavukat;
Látom, hogy felém intenek,
Hallom, ha tanácsot adnak,
Mert most még közelebb jutottak hozzám.
Hajdan a testünk egymást érinthette, de nem így a lelkünk!
Míg most, amikor Veled találkozom, velük találkozom,
Magamhoz fogadom őket, amikor Téged fogadlak,
Őket is hordom, amikor Téged hordalak,
És őket is szeretem, amikor Téged szeretlek.
Ó, halottaim, örökké élők, akik bennem éltek,
Jöjjetek a segítségemre, hogy e rövid földi élet során megtanuljam az
     örök élet titkát.
Szeretlek, ó, Uram, és még jobban akarlak szeretni Téged,
Mert Te adsz örökkévalóságot a szeretetnek, és én szeretni akarok
     mindörökké!...

A tenger
     Nem mindig a sikerekben gazdag élet a legvonzóbb. De nem lehet az
a gőgös ember élete sem, aki szenvedélyesen vagy haraggal támad az
elébe meredő akadályoknak anélkül, hogy azokat képes lenne valóban
legyőzni... Ám az Isten előtti alázatos, csöndes élet, melyet az ő
szent kegyelme ragyog be és tesz csillogón hívogatóvá mások előtt, ez
az élet mindig eredményes és vonzó...
                              * * *
     "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem
féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a
magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a
gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent
elhisz, mindent remél, mindent elvisel." (1Kor 13,4-7).
                              * * *
Láttam, Uram, a sötét, haragos tengert, amint a parti sziklákat
     korbácsolta.
A hullámok már messziről lódultak előre,
Büszkén tornyosodva, egymást tiporva, egymást megelőzve rohantak, hogy
     elsőkként csapjanak le a kövekre,
Majd érintetlenül hagyva a sziklát, fehér habot tajtékozva,
     visszarohantak, hogy újult erővel lendüljenek támadásba...
Máskor csöndesen, megbékélten láttam a tengert.
A messzi horizont felől jöttek a fodrok simán, elfeküdve, hogy senki
     figyelmét fel ne hívják.
Egymásba karoltak szelíden, hangtalanul csúsztak és terültek el a homok
     hosszában, hogy habcsipkés ujjaikkal érintsék a partot.
A nap aranyos sugárral simogatta őket, hogy köszönő hálával
     visszatükrözhessék, szerteosztogassák csillagokra foszló fényét.
Add, Uram, a segítséged, hogy soha se adjak oktalanul osztott ütéseket,
     amelyek fárasztók, -- és megsebzik talán az ellenfelet, de soha
     meg nem győzik.
Óvj meg a látványos, hangos haragkitöréstől, amely a figyelmet felhívja
     talán, de fölösleges és gyöngít.
Óvj attól is, hogy kemény gőggel akarjam fölülmúlni minden társamat,
     könyörtelenül eltaposva azokat, akik előttem járnak az úton.
Arcomról töröld le mindörökre a győzelmes viharok sötét fátyolát.
Add, Uram, hogy miképpen a tenger lassan befödi az egész homokpartot,
     én is csöndben telítsem, gazdagítsam minden napomat.
Tégy alázatossá, mint ahogy a tenger is alázatos, amikor észrevétlen
     közelít a parthoz.
Adj erőt, hogy bevárjam mindig késlekedő testvéreimet, hogy léptemet az
     ő lépéseikhez szabjam, hogy együtt, egymás mellett járjunk mindig.
Add nekem a hullámok győztes kitartását,
Hogy minden visszaléptem is egy újabb előrehaladás kezdetévé váljék.
Add arcomnak a tiszta vizek átlátszó, ragyogó fényét; lelkemnek a habok
fehérségét.
Tedd világossá az életem, miképpen napodnak sugarait énekelteted és
     hirdeted a vizek sima tükrén.
De legfőképpen add, ó, Uram, hogy Fényességedet kapzsi önzéssel ne
     tartsam vissza önmagam számára, hanem mindaz, aki közelembe eljut,
     úgy térjen majd vissza otthonába, hogy a lelke a Te örök kegyelmi
     fürdődet megkívánja...

A tekintet
     Erővel és hatalommal teljes az emberi tekintet, mert a lélek
hordozója. És ha az Isten lakja a lelket, az emberi tekintet Istent
hirdeti, adja tovább az embereknek.
                              * * *
     "Amikor (Jézus) kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és
térdre borulva megkérdezte őt: Jó Mester, mit kell tennem, hogy
elnyerjem az örök életet? Miért mondasz engem jónak -- válaszolta
Jézus. Senkisem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne
ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj,
atyádat és anyádat tiszteld! Erre ő kijelentette: Mester, ezt mind
megtartottam gyermekkorom óta. Jézus rátekintett, megszerette őt és így
szólt hozzá: Valami még hiányzik neked. Menj, add el, amid van és az
árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán
jöjj és kövess engem." (Mk 10,17-21)
     "Egy cselédlány meglátta (Pétert), hogy ott ül a tűznél,
szemügyre vette és megjegyezte: Ez is vele volt. De ő tagadta: Asszony,
nem ismerem őt! Röviddel ezután meglátta őt egy másik. Te is közéjük
tartozol, szólt rá. Ember -- tagadta Péter -- nem tartozom közéjük...
Még beszélt, máris megszólalt a kakas. Az Úr erre megfordult és
rátekintett Péterre. Péter ekkor visszaemlékezett hogyan mondta az Úr:
Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem. Kiment és
keserves sírásra fakadt." (Lk 22,556-58.60-62)
     "Mikor közelebb érve megpillantotta a Várost, sírva fakadt. Aztán
így szólt: Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami
békességedre szolgál. De sajnos el van rejtve szemed elől. Eljönnek
majd a napok, amikor sáncokkal vesz körül, bekerít és mindenfelől
ostromol." (Lk 19,41-43)
     "Mihelyt (András) találkozott testvérével, Simonnal, elmondta
neki: Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Fölkentet és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett és így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, Péter -
- vagyis Kőszikla -- lesz a neved..." (Jn 1,41-42)
     "A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világos
lesz. De ha a szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a
világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?..." (Mt 6,22-
23).
                              * * *
Most pedig lezárom, Uram, szempilláim,
Szemeim befejezték a mai szolgálatot.
Visszatér a lelkem mélyére tekintetem,
Miután egész napon át az emberek virágoskertjét járta...
Hálát adok, Uram, szemeimért, melyek nyitott ablakokként néznek a
     messzi horizont felé.
Hálát adok a tekintetemért, amely úgy közvetíti a lelkem, mint a csodás
     sugarak napod fényét és melegét.
És most az éjszaka sötétjében arra kérlek, hogy ha majd a hasadó
hajnalra újra felnyitom szemeim,
Készséggel szolgálják azok újra lelkemet és így Téged szolgáljanak,
     Istenem...
Add, Uram, hogy a szemeim mindig tiszták legyenek.
Hogy egyenes tekintetem mindig makulátlan tisztaságod vágyát keltse.
Ne engedd soha, hogy nézésem csalódott,
     kiábrándult,
     kétségbeesett legyen,
Hanem, hogy mindig tudjon Téged csodálva,
     elragadtatva
     szemlélni.
Add szemeimnek az erőt, hogy tudjanak lecsukódni, hogy így jobban Reád
     találjanak,
És hogy soha el ne forduljanak a Világtól félelemből vagy gyávaságból.
Legyenek mindig annyira mélyenlátók,
Hogy a Világban megérezzék jelenlétedet,
És hogy soha ne legyenek vakok az emberi nyomorúságok előtt.
Uram, legyen a tekintetem határozott, egyenes, kemény.
De tudjon elérzékenyülni is.
Tudjanak a szemeim sírni is...
Add, Uram, kegyelmedet,
Hogy a tekintetem soha ne szennyezze be azt, amin megpihen,
Hogy ne ingereljen soha, de békítsen mindig,
Hogy ne szomorítson el senkit, hanem örömre hangoljon mindenkit,
Hogy senkit el ne csábítson, bilincsbe ne verjen,
Hanem mindig magával ragadjon; jobbra, szebbre segítsen...
Hozza zavarba a bűnöst, mert a te fényedet látja meg benne,
De ne legyen csak szemrehányó és elítélő, hanem serkentő és buzdító.
Legyen a tekintetem megrázó, mert Veled, az Istennel való találkozásra
     készít elő;
Legyen hívó szó,
Harsonaszó,
Amely mindenkit háza küszöbére szólít,
Nem miattam, Uram,
Hanem temiattad, Aki ott állsz és vársz...
Uram, hogy a tekintetem mindezt megtehesse,
Újra neked ajánlom lelkemet,
Neked ajánlom testemet,
Neked adom a szememet,
Hogy ember-testvéreimet látva
Vele Te nézd és lásd meg őket,

Szeretni -- A serdülő fiú imája
     A serdülő kor nem a sokat emlegetett "ostobácska" vagy a
"hálátlan kor", hanem a nagyszerű ígéretekkel teli kor, amelyben az
Isten a természet átalakulása, törvényeinek fejlődése által az ifjú
testben és a test mélyén szunnyadó szívben felébreszti egy másik test,
egy másik szív hívását.
     Bárcsak találna ekkor az ifjú megértő társakra, igazán és helyesen
szerető szülőkre, akik nem sajátítják ki őt önmaguknak valami önző
egoizmussal, hanem szeretettel irányítják az új, a napsugaras utak
felé.
     Bárcsak találna ekkor az ifjú egy igazán megértő barátra, igazi
testvérre aki segítené őt első lépéseiben ezen az ismeretlen úton hogy
meglássa és elfogadja embertársait, hogy önmagát őszintén tudja adni és
ne váljék saját vágyai rabszolgájává, mert akkor sohasem ismerheti,
értheti meg igazán, hogy mit jelent az, szeretni...
                              * * *
     "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van.
Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. Aki nem
szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet...
     Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk
kelt egymást... Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él és szeretete
tökéletes lesz bennünk." (1Jn 4,7-8.11-12)
                              * * *
Szeretni szeretnék, Uram.
Szükségem van a szeretetre.
Egész valóm egy égő vágy:
Szívem,
Testem
     az éjszakában egy szeretni való ismeretlen felé sóhajt.
Karjaim a levegőt kavarják, de nem tudják megragadni szeretetem
     tárgyát.
Egyedül vagyok, -- és kettesben szeretnék lenni,
Beszélek, -- de senki sem figyel rám,
Élek, -- és senki sem fogadja életem.
Mire szolgál így, ha gazdag vagyok, ha senkit, senkit nem gazdagíthatok
     én?
Honnét e szeretet?
S milyen út felé vezet?
Szeretni szeretnék, Uram!
Szükségem van a szeretetre.
Íme, ma este, egész szeretetvágyam felhasználatlan, Uram...
                              * * *
Figyelj reám, fiam.
Állj meg,
És zarándokolj el csöndben szíved legmélyére.
Menj csak végig vadonatúj, szép szerelmed mentén, mint ahogy a vándor
     megy végig a fürge, tiszta patak partján, hogy végül eljusson a
     tiszta forrásig.
És ott messze, távol, de végül biztosan a most még zavart lelked
     végtelen titkában reám találsz majd.
Szeretet a nevem, fiam,
És öröktől fogva csak Szeretet vagyok,
S ez a Szeretet van benned.
Én alkottalak a szeretetre,
Hogy mindörökké szeretni tudj.
Szereteted egy megújult éneden át tör fel majd,
S te ezt keresed máris.
Bizalom, fiam, jó úton haladsz
     kezdettől fogva:
     az én szerelmem útján.
Csak várnod kell még a nagy találkozóra.
De közeleg már és
Feléje mész te is.
Találkozni fogtok.
Testedet számára én alkottam egykor mint ahogy az övét számodra
     alkottam;
Szívedet számára én formáltam egy nap, mint ahogy az övét számodra
     formáltam;
Egymást keresitek még a sötétségben,
Az én éjszakámban, amely fényességgé válik, ha valóban bízni és hinni
     tudtok bennem.
Érte őrizd magad, fiam,
Mint ahogy őrzi magát ő is teérted,
Én pedig őrködök mindkettőtök felett.
Szeretetre vágysz? Utadra vezetem minden szeretetre váró testvéredet.
Hidd el, a szeretet tanuló éveit hosszú rőfben mérik...
És nincsen, nem lehet százféle szeretet.
Mit jelent szeretni?... Más felé sietni... hinni... közeledni...
     mindig...
                              * * *
Kérlek, Uram, segíts, hogy embertársaimért tudjak megfeledkezni
     önmagamról,
S magamat adva, felajánlva, megtanuljak igazán szeretni.

Mártont egyedül találtam
     Nem könnyű szeretni. És ha szeretetünkkel oly gyakran kudarcot
vallunk, vajon annak oka nem a mi tévedésünkben vagy a hibánkban
keresendő-e?... Vajon nem a két egymásba ütköző önzés az oka, amelyról
Maxence Van der Meersch írt a "Testestől lelkestől" (Corps et Ames)
c. könyvében? Valóban átléptük-e mindig az egoizmus magas
kőkerítését???
     Mert, ha az igazi szeretet mélységes boldogság forrása, annak az
árát nagyon sokszor sok szenvedéssel kell megfizetnünk...
                              * * *
     "Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez
csatlakozik s a kettő testben egy lesz. Úgy, hogy már nem ketten
vannak, hanem csak egy test." (Mk 10,7-9).
     "Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei. Éljetek
szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati
adományként ajánlotta fel magát értünk Istennek... Így szeresse a férj
is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát
szereti. Hiszen saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és
gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Tagjai vagyunk ugyanis
Testének, (húsából és csontjaiból). Ezért hagyja el az ember atyját és
anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő testben egy lesz. Nagy ez a
titok, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse tehát
mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát; az asszony meg tisztelje
férjét." (Ef 5,1-2.28-33).
                              * * *
Délre járt az idő, mikor az ajtón kopogtam.
Mártont egyedül találtam s még az ágyban, amely számára hirtelen túl
     nagy lett.
Elhagyta a felesége már jó néhány napja.
Megsajdult a szívem, Uram, e levert férfi láttán s e félig üres házban.
Hiányzott valami.
A szeretet hiányzott.
Nem volt virág a terebélyes kandalló felett, hiányzott a rúzs és a
     púderos doboz a fürdőszobában, a csipketerítő a kerek kis asztalon
     s a székek békés, szép családi rendje.
Piszkos, gyűrött volt a lepedője, akárcsak egy meglett, vén anyóka
     képe;
          a hamutartó tele volt,
          cipők hevertek szanaszét a padlón,
          megoldott csomagok, mindenütt rendetlenség,
          portörlő pihent a karosszék hátán s az ablak
               zsaluit nem tárta ki senki.
Szomorú, sötét és rossz szagú volt minden.
Megsajdult a szívem.
Úgy éreztem, Uram, hogy valami szétszakadt, s megbillent.
Hibásan forogtak a gép kerekei,
A megtört tagú ember kínos járásával.
És arra gondoltam, hogy amit előre láttál vagy terveztél, az jó,
     bizonyára,
És, hogy a terveden kívül szépség és rend nem lehetséges; nem lehet
     szerelem, és nem lehet öröm.
                              * * *
Ma este, jó Uram,
     Mártonért könyörgök.
     Mártonért -- érte...
     Meg a másikért.
     És a másik asszonyáért.
     A gyermekekért,
     A küzdő családokért,
     A fecsegő szomszédokért,
     Az ítéletet mondó, kevély kollégákért.
S bocsánatot kérek
     Minden szakításért,
     Minden vérző sebért.
     Kiontott véredért, misztikus testednek égő sebeiért.
Magamért is. Hozzád szól a szavam, Uram, s minden barátomért kérlek:
Taníts meg bennünket a szent szeretetre!...
                              * * *
Nem könnyű, nem könnyű szeretni, fiam.
Sokszor úgy vélitek, hogy immár szerettek, de csak önmagatokat
     szeretitek, -- s mindent elhibáztok, mindent összetörtök.
Mit jelent: szeretni?... Egymásra találni. De hogy egymás kezét meg is
     találjátok, ki kell vetkőznötök büszke magatokból és elindulni a
     másik felé.
Mit jelent: szeretni?... Mindig kiegyezni. De ehhez feledni kell a
     magatok ügyét; eltűnni, meghalni, a másik fél előtt.
Szeretni, jó fiam, néha fájdalmas is...
Mert, -- figyelj a szómra! -- az ősi vétek óta is szeretni, fiam, ez: a
     Kereszten meghalni -- és mindig a másikért!...

A tettes
     Egyedülálló az ember, hiszen egyetlen, bár élethivatása a
Közösséghez köti. De a bűn megoszt és szétválaszt bennünket. Mégis
egymásra kell találnunk, egymás terhét vállalnunk, hordoznunk.
     Engesztelnünk is kell, hogy a Nagy Egyetértés akadályait
elhárítsuk. A magány nem szerepel az Atya nagy Tervében, ezért
fájdalmas az. Végérvényesen pedig csak a Megváltó Szeretet képes
legyőzni azt és ezzel megpecsételni, szentesíteni közös szövetségünket.
                              * * *
     "Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került,
azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Egy pap jött
lefelé az úton, észrevette, de továbbment. Később egy levita jött arra,
meglátta, de ő is elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra
vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament
hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán
föltette teherhordó állatára, szállásra vitte és gondját viselte.
Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: Viseld
gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek."
(Lk 10,30-35)
                              * * *
Ismerem a titkát,
Súlyos,
Rettenetes titkát.
Hogyan bírja el azt, Uram, ez a koravén nagy gyermek?..
Úgy szerettem volna, ha ő beszél majd róla,
Hogy aztán így megosztva, már ketten hordjuk tovább.
Hónapok óta próbálok segítő kezet nyújtani e roskadozó ifjúnak.
Mohón kap feléje, megsimogatja, megcsókolja -- de csak a kettőnket
     szétválasztó árok felett.
Amikor szelíden magam felé próbálom vonni, meghátrál, mert a másik
     kezében még egyre ott a titok, mely súlyával megbénítja karját.
Fájdalommal tölt el, Uram,
Hogy csak messziről láthatom és megközelíteni már nem tudom.
Ő is egyre felém néz, de felém jönni nem tud.
Szenvedek,
S ő is szenved.
Nem bírom tovább a szenvedését elviselni, de a szeretetem oly kurta,
     Uram, hogy ahányszor hidat építek feléje, hogy elérjem
     egyedüllétét, a híd rövid és nem ér el a túlsó partig.
Látom, hogy szenvedéseinek széles árka szélén miképp tétovázik.
     Megfeszül, nekilendül, majd megáll és meghátrál kétségbeesve, mert
     széles az árok és túl nehéz a terhe.
Tegnap újra felém hajolt, Uram. Szólt néhány szót -- s meggondolta
     magát. Egész teste remegett a titok nehéz terhe alatt, már-már
     kitört -- majd újra csak magánya mélységes medrébe temetkezett.
Nem sírt, de homlokáról súlyos verejték cseppeket töröltem le.
Nem vehetem a vállaimra terhét, ha ő nem adja át!...
Látom, de megragadni már nem tudom.
Nem akarod, Uram, mivel ő nem akarja,
És nincsen jogomban szenvedése titkán erőszakot venni...
Uram, ma este az elszigeteltekre gondolok,
Azokra, akik egyedül vannak, rettenetesen egyedül,
Mert soha nem támaszkodtak senkire,
Soha nem bízták magukat Rád, Uram.
Azokra, akik megtudtak valamit, amit senki más nem ismerhet,
Azokra, akiket megbántottak és nem vigasztal senki,
Azokra, akik súlyos sebekből véreznek, amelyeket soha nem gyógyít meg
     senki,
Azokra, akiket kemény csapások sújtottak, amelyeket még csak nem is
     gyanít soha senki,
Azokra, akik szívük néma sírkamrájába a megaláztatás, a kétségbeesés, a
     gyűlölet egybekötött nagy kévéjét zárták,
Azokra, akik a halál vétkét rejtették el önmagukban és hidegek, miképp
     a fehérre meszelt sírok...
Elrettent az ember nagy magánya, Uram.
Minden ember magányos, mert egyedüli lény.
Szent ez a magány, amelyet egyedül csak ő törhet meg felfedve magát egy
     másik előtt, vagy egy másikat fogadva be önnön magányába.
Egyedül ő képes a magányból a közösségbe lépni.
Ez a közösség a te akaratod, Uram; azt kívánod, hogy egyek legyünk
     mindnyájan.
A bűn által egymás közé ásott széles árok ellenére is
Azt kívánod, hogy egyek legyünk egymás közt, miképpen az Atya és Te
     egyek vagytok.
Fájdalommal tölt el ez az ember, Uram, mint mindazok, akik egyedül
     vannak, hiszen a testvéreim!
Adj erőt, hogy úgy szeressem őket, hogy megtörhessem a magány
     bilincseit,
Hogy a Világ elfogadja ma még üres, de vendéget váró házamat,
Melynek kapui sarkig vannak tárva.
Segíts, hogy jómagam visszavonultan éljek, és senkit se zavarjak;
Hogy mindenki betérhessen hozzám minden ellenszolgáltatás nélkül,
Hogy terhüket lerakva, látatlanul ott megpihenhessenek...
S a beálló csöndes éjszakában én majd felkeresem őket.
Jöjj akkor, Uram, a segítségemre, hogy a terhüket vállalni és hordani
     tudjam...

Köszönöm
     Tudnunk kell köszönetet mondani is, hiszen életünk minden napján
Isten ajándékaival gazdagodunk. Ha valamennyit sorra vennénk, a szemünk
káprázna a boldogságtól, mint ahogy ünnepi bál után csillog a
szépségkirálynő szeme, amikor késő este összeszámlálja a rengeteg
ajándékot!... Akkor bizonyára hálásak lennénk Istennek és nagyobb
bizalommal néznénk a jövő elé is, mert tudnánk, hogy Isten minden nap
megmutatja bőkezűségét...
Itt, a földön, minden Isten ajándéka. Még a legkisebb, a legapróbb
mindennapi dolgok is. Mindezek együtt alkotják az életet, amely lehet
verőfényes, ragyogó, avagy sötét, ólmos felhőktől borús aszerint, hogy
miképpen élünk ezekkel az ajándékokkal.
                              * * *
     "...Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Fölülről, a
világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik.
Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak." (Jak 1,16-17)
                              * * *
Köszönöm, Uram, köszönöm.
Köszönöm a mai nap megszámlálhatatlan ajándékát.
Köszönet mindazért, amit láttam, hallottam, kaptam...
Köszönöm a hideg vizet, amely felébresztett, az illatos szappant, és a
     friss fogkrémet.
Köszönet a ruháért, amely testemet fedi; diszkrét színéért, jó
     szabásáért.
A pontosan megjelenő mindennapi újságért, a reggeli mosolyt keltő
     Móricka-tréfáért, a továbbhúzódó fontos tárgyalásokért, a helyes
     igazságszolgáltatásért és a győztes futballmeccsért.
Köszönet a motorizált szemétkocsiért, annak kísérőiért, füttyös
     kiáltásukért és az ébredő utca zajáért.
Köszönet a munkámért, a szerszámaimért, a fáradozásaimért...
Köszönöm a kezemben lévő fémet, amely hosszan feljajdul, amikor
     beléharap az acél olló, köszönöm a műhelyfőnök elismerő tekintetét
     és a befejezett darabokat továbbvivő kiskocsit.
Köszönet Béláért is, aki a reszelőjét kölcsönadta, Daniért, aki
     cigarettával kínált, és Karcsiért, aki ajtót nyitott előttem...
Köszönöm a hömpölygő utcát, mely magával sodor, a fénylő kirakatokat, a
     tovasurranó gépkocsikat, a siető gyalogosokat, az egész életet,
     amely itt folyt ma le a házak csipkés szélei között.
Köszönöm az ebédet, amely erőt adott, a pohár sört, amely oltotta
     szomjamat.
Köszönet a motorért, amely gyorsan oda vitt, ahová éppen igyekeztem, a
     benzinért, amely hajtotta, a szélért, mely arcomat cirógatta és a
     fákért, amelyek utam mentén sorra köszöntöttek...
Köszönet a gyermekért, akit játszani láttam a szemközti járdán,
Köszönet a görkorcsolyájáért és a tréfás grimaszáért, amikor elesett.
Köszönöm az útközben kapott számos "Adjonistent", a kézfogásokat,
     melyeket adtam s a mosolyokat, melyeket röptében küldtek felém.
Köszönöm anyámat, aki otthon vár engem, köszönöm diszkrét szeretetét,
     csöndes jelenlétét.
Köszönöm e hajlékot, amely fölém borul s véd; a világító lámpafényt, a
     zenélő rádiót.
Köszönöm az esti napi-krónikát, a szombatesti vidám műsort.
Köszönöm a virágcsokrot az asztalom közepén: igazi remekmű!...
Köszönöm a békés éjszakát,
Köszönöm a fényes csillagokat,
Köszönöm a csöndet.
Köszönöm az időt, melyet nekem adtál,
Köszönöm az életet.
Köszönöm kegyelmedet.
Köszönöm Uram, jelenlétedet!
Köszönöm, hogy hallgatsz a szómra figyelmesen, hogy a kezedbe veszed és
     elfogadod képességeim csokrát, hogy átadd Atyádnak.
Köszönöm, Uram.
Köszönöm.

A pap vasárnap esti imája
     Az aktív életet élő keresztények sokat várnak sőt követelnek a
paptól, s igazuk is van. De tudniok kell azt is, hogy kemény a papi
élet! Az, aki ifjú lelkesedéssel egész életét ajánlotta fel Isten
oltárán, ember marad továbbra is és ez az emberi rész gyakran
visszaköveteli a maga jussát. A pap sorsa így mindennapi küzdelem, hogy
Krisztusért mindenki számára szabad maradhasson.
     Nincs szüksége a papnak bókra vagy raffinált ajándékokra. Azt kéri
csak, hogy a gondjaira bízott keresztények nap mint nap igazolják a
felebaráti szeretet gyakorlásával, hogy áldozata nem volt hiábavaló.
     De mert ember a pap, neki is jól esik néha, ha az önzetlen baráti
szeretet megnyilvánulásával találkozik egy vasárnap este, amikor
egyedül van...
                              * * *
     "Jézus felszólította őket: Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká
teszlek titeket." (Mk 1,17).
     "Most már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem
tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent
tudtul adtam nektek amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok
engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy
munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt." (Jn 15,15-16).
     "Felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom.
Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak a jutalmáért, amelyre
Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által." (Fil 3,13-14).
                              * * *
Uram, ma este egyedül vagyok.
A templomban lassan elült a zaj.
Mindenki hazatért;
Én is hazajöttem,
Egyedül.
Menet közben találkoztam a délutáni sétálókkal.
Egy mozi előtt haladtam el, honnét a tömeg kifelé özönlött.
Majd utam a kávéház előtt vitt el, amelynek teraszán a vasárnap estét
     próbálták fáradtan még megtoldani páran.
A járdán játszadozó gyermekekbe botlottam,
Virgonc kis kölykökbe;
Mások gyermekei. Az enyéim nem lehetnek soha.
Íme, előtted állok, Uram,
Egyedül.
Terhes a csönd,
És nehéz a magány.
Harmincöt éves vagyok, Uram.
A testem éppen olyan, mint másé.
Két kezem van a kemény munkára,
S a szívem szeretet után vágyik,
De én mindezt neked adtam,
Mert szükséged volt rám.
Mindent neked adtam... De ma mindez nehéz...
Nehéz neked megőrizni a testet, amely ma más testnek kínálná fel magát.
Nehéz mindenkit szeretni, és önmagamnak senkit meg nem tartani.
Nehéz melegen megfogni egy kezet, anélkül, hogy azt önmagamnak örökre
     megtartanám.
Nehéz felébreszteni a szeretetet, -- és mégis teljesen csak a tiéd
     maradni...
Nehéz mindenkinek mindene lenni, -- és önmagam számára csak semmi és
     senki.
Nehéz olyannak lenni mint a többiek, -- és a többiek közt mégis más
     maradni.
Nehéz mindig csak adni, és soha nem kapni senkitől semmit.
Nehéz mindig máshoz közeledni, ha nem közeledik felém soha senki.
Nehéz mindig mások bűnét, terhét hordani, amikor nemet mondani nem
     szabad soha.
Nehéz örökké mások titkát őrizni, ha a magunkét nem oszthatjuk meg soha
     senkivel.
Nehéz mindig mást bátorítani, segíteni, ha mi magunk soha nem
     lassíthatjuk le a lépteinket.
Nehéz mindig a gyöngéket támogatni, ha önmagunk senki vállára nem
     támaszkodhatunk.
Nehéz egyedül lenni,
Egyedül mindenki előtt.
Egyedül a Világ színe előtt,
     a szenvedés előtt,
     a halál előtt,
     és a bűn előtt.
                              * * *
Nem vagy egyedül, fiam.
Én veled vagyok,
Mert Én te vagyok.
Szükségem volt a te emberségedre, hogy Megtestesülésemet és
     Megváltásomat tovább folytathassam.
Öröktől fogva választottalak,
Mert szükségem van rád.
Szükségem van a kezedre, hogy továbbra is áldhassak,
Szükségem van az ajkadra, hogy tanításomat hirdethessem,
Szükségem van a testedre, hogy szenvedjek továbbra is,
Szükségem van a szívedre, hogy szerethessek továbbra is,
Szükségem van rád, hogy üdvözítő munkámat tovább folytathassam.
Maradj velem, fiam...
                              * * *
Előtted állok, íme, Uram.
Íme, a testem,
Íme, a szívem,
Íme, a lelkem!
Tégy elég naggyá, hogy felérjek a Világ magasáig,
Erőssé, hogy terhét bizton hordozhassam,
Tisztává, hogy ölelhessem anélkül, hogy lekötném önmagamnak.
Tégy találkozások helyévé, de csak átmenetileg;
Végeláthatatlan úttá, amelyen senki meg nem áll, hol emberit nem talál,
     s Feléd siet tovább.
Uram, ma este, amikor már minden csöndes és csak a szívemben érzem a
     magány keserű marását,
Amikor az emberek gondja emészti lelkemet és én képtelen vagyok
     kielégíteni őket,
Amikor az egész Világ nyomorúsága és bűne nehezedik a vállamra t.
     súlyával,
Újra IGENT mondok Neked. Nem könnyű kacagással, hanem csöndes,
     alázatos, tudatos elhatározással,
Színed előtt egyedül, Uram,
A békés esti csöndben.

Felszólaltam, Uram
     A beszéd Isten adománya, amelyről egyszer számot kell adnunk. A
beszéd által érintkezik a lélek egy más lélekkel; általa ismernek meg
bennünket az emberek. Nincs jogunk tehát hallgatásba burkolóznunk, de
azt se feledjük, hogy minden kimondott szónak súlya van és Isten színe
előtt élve-járva, mérlegelnünk kell minden kiejtett szavunkat.
                              * * *
     "Mondom nektek: Minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak
majd az emberek az ítélet napján. Szavaid alapján fognak igaznak ítélni
téged, s szavaid alapján fognak elmarasztalni." (Mt 12,36-37).
     "Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! -- jut be a
mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei
Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram,
Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt?
Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik:
Sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok előlem, ti gonosztevők!" (Mt
7,21-23).
                              * * *
Felszólaltam, Uram, -- és dühödt vagyok.
Bőszült vagyok, mert sokat ágáltam, kézzel, hanggal erősködtem.
Egész bensőmet szavakba öntöttem, mondatokba fontam.
És attól tartok mégis, hogy a lényeg elveszett.
Mert a lényeg, Uram, nincs a hatalmamban és a szavak túl
     szűkreszabottak ahhoz, hogy magukba zárják azt.
Felszólaltam, Uram, -- és nyugtalan vagyok.
Félek beszélni, mert súlyos ügy ez;
Komoly ügy, bizony, másokat megzavarni nyugalmukban; otthonukból a
     küszöbre csalni őket, hogy mozdulatlan álljanak meg ajtaik előtt.
Felelősséggel jár hosszú tárt karokkal, feszült szívvel visszatartani
     őket, amint fényt koldulnak, avagy némi bátorságot ahhoz, hogy
     tetteikben tovább éljenek.
Jaj, ha üres kézzel bocsátanám el őket, Uram!
És mégis: beszélnem kell!
Néhány esztendőre nékem adtad a szót, élnem kell jogommal.
A lelkemmel másoknak tartozom; ajkam szélén várnak a szavak, hogy
     hosszú, szoros sorba fűződve átnyújthassák azt.
Mert a lelkem nem fedheti fel magát, csak a szavak által.
Apró kicsi testébe zártan mitsem tudunk a kisbabáról.
De az egész család diadalmas ünnepre készül, amint a kiejtett egyes
     szavak, képzett mondatok útján lelkünk előtt nyiladozik,
     bomladozik a lelke.
És a család kétségbe esve állja körül a haldokló ágyát, ájtatos
     rettegéssel lesve utolsó elhangzó szavait.
Csendbe zárkózva távozik; és a rokonság nem juthat többé lelke
     közelébe, ha már megrendülten szemét lezárták, állát felkötötték.
Nagy kegyelem a szó, Uram, és éppen ezért nincs jogom hallgatni gőgből,
     gyávaságból, hanyagságból vagy az áldozattól való félelemből.
A többieknek -- a másoknak -- joguk van szómhoz, joguk a lelkemhez.
A te üzenetedet kell továbbadnom.
Amit senki más nem mondhat el nekik, csak én, Uram!
Csak egy mondatot kell kiejtenem, amely talán rövid, de sűrítve egész
     életem benne van.
Nem állhatok félre gyáván.
És csak igaz igéket ejthetnek ki majd ajkaim.
Mert visszaélnék a bizalmával annak, akinek minden figyelmét
     lekötöttem, s a szavak külső kérge alatt nem adnám át neki lelkem
     őszinte igazát.
Legyenek élők a szavak, melyeket magam körül hangoztatni fogok; élők és
     gazdagok mindabban, amit egyetlen lelkem megragadott a Világ és az
     ember misztériumából.
Minden kiejtett szóm Istent hirdesse mindenütt! Mert az ajkak,
     amelyeket adtál, csak azért léteznek, hogy lelkem titkáról
     tanúságot tegyenek, Uram. És a lelkem ismer Téged, hiszen Téged
     ölel át, Istenem.
                              * * *
Bocsáss meg, Uram, hogy ilyen gyatrán szóltam.
Bocsáss meg, ha gyakran hiába beszéltem.
Bocsásd meg minden napomat, amikor a nyelvem
     meggyaláztam
     üres szavakkal
     hamis szavakkal,
     gyáva szavakkal,
     olyan szavakkal, melyekben nem volt számodra hely.
Légy az én erősségem, ha nyilvános ülésen szót kell majd kérnem, vitába
     kell szállnom -- vagy csak párbeszédbe fognom egyik testvéremmel.
Főképpen pedig add meg, Uram, hogy elvetett mag legyen a szavam,
És hogy azok, akik hallgatnak majd szómra, bőséges aratást
     remélhessenek.

Uram, gyötör ez az arc
     Ha minden erőnkből nem küzdünk a Világ igazságtalanságai ellen,
ott, ahová az Atya akarata állított bennünket, akkor nem vagyunk igazi,
hívő keresztények. Nem szeretjük igazán Istent. Ő mondotta szent János
apostol által: "Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent,
akit nem lát, hogyan szerethetné?" (1Jn 4,20). És: "Gyermekeim, ne
szeressünk szóval, hanem tettel és igazsággal!" (1Jn 3,18).
     A keresztény lelkiismeret nem elégedhet meg azzal, hogy, egy arcot
tisztára mos, vagy redőit ráhintett porral tünteti el; ama súlyos
erkölcsi és társadalmi bajok gyökerét kell keresni, okait orvosolni,
amelyek ilyen rúttá tették ezt az emberi arcot.
     Mert a szegények majd ítélni fognak felettünk...
                              * * *
     "Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy
szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem
szolgáltunk neked? Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: Amit nem
tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek!" (Mt 25,44-
46).
                              * * *
Egész este gyötört ez az arc, Uram!
Élő szemrehányás,
Hosszú segélykiáltás, mely megrázta nyugalmamat.
Még ifjú ez az arc, Uram, és az emberek vétkei máris rája szabadultak
     vadul,
Míg ő állt védtelenül a csapásaik alatt.
Minden oldalról ellene rohantak:
Jött a nyomor,
A barakklakás,
A rozzant ágy,
A bűzös levegő,
Az alkohol,
A füst,
Az éhség
És a kórház:
A szanatórium.
A kimerítő munka,
A megalázó munka,
A munkanélküliség,
A gazdasági válság,
A háború.
Elcsábító bálok,
Az ízléstelen dalok,
A vérlázító filmek,
A bódító zenék,
Mocskos, hazug csókok.
Harc az életért;
A lázadás,
A verekedés,
A segélysikoltások,
Az ütések,
S a gyűlölet.
Jöttek mindenfelől:
Ezerarcú elrettentő és fertelmes emberi önzések
     piszkos görbe ujjaikkal,
     Felszakadt koszos körmeikkel,
     bűzlő páráikkal.
Összefutottak a Világ legszélső határaitól
     az Idők kezdetétől,
     mindenfelől és minden időből,
És lassan, alattomosan, egymás után,
Vagy hirtelen, összerohanva mint a barmok,
S ütöttek,
     korbácsoltak,
     suhintottak,
     dolgoztak,
     gyúrtak,
     elnyomtak,
     vertek,
     véstek,
     cserzettek.
És íme az Arc, ez a szegény arc.
Tizennyolc év után, végre bemutatják;
de évszázadokba került, amíg megalkották.
Ecce Homo: Íme az ember...
Íme ez a szegény emberi arc, mint egy nyitott könyv.
A nyomorúság és az emberi vétek nyitott könyve.
     Az önzés,
     a gőg,
     a gyávaság könyve,
A kapzsiság könyve;
     az érzékiség,
     a megalkuvások,
     a lemondások könyve.
Íme itt van, mint egy siralom-ének,
     lázadó kiáltás,
     és egy lélekbe vágó segélykérés.
Mert e fájdalmas, ez eltorzított arc mögött,
E zavaros szemek mélyén,
Mint a sötét medence vizében elsüllyedő fuldokló felfelé tárt hófehér
     és összekulcsolt könyörgő kezei,
Mint egy fény,
     egy láng,
     egy tragikus könyörgés;
Egy lélek kiolthatatlan kívánsága, amely túl szeretné élni szennyezett
     sarát.
Gyötör ez az arc, Uram, megrémít és megítél.
Mert a többiekkel együtt én tettem ezt vele; hagytam, hogy ezt tegyék
     vele!
Arra gondoltam, Uram, hogy ez az ifjú ember a testvérem -- de a te
     testvéred is!
Ó, mit is tettünk Családod egyik tagjával?!
Uram, félek ítélő szavadtól.
Attól tartok, hogy az utolsó napon elvonultatod majd előttem emberi
     testvéreim arcát, főképpen majd azokét, akik városomban, az én
     utcámban laktak, akik velem dolgoztak.
És könyörtelen fényed mellett majd meglátom ezeken az arcokon
     a ráncokat, amelyeket én szántottam,
     a szájat, amelynek keserű vonását én véstem,
     a ferde fintort, amelyet én faragtam,
     a kialvó tekintetet, amelyet én homályosítottam el és
          oltottam ki mindörökre.
Jönnek, majd könyörtelenül jönnek, hogy megmutassák magukat, a nyomor
     és a bűn bosszúálló, riasztó példáit.
Jönnek, akiket ismertem és azok is akiket sohasem láttam; jönnek
     kortársaim és a többiek, mind, akik a Világ e rettenetes
     műhelyében őket követték.
És én elborzadva, csendben, mozdulatlan maradok. S ekkor, Uram, Te majd
     így szólsz hozzám:
     "...ÉN VOLTAM..."
. . . . . . . . . .
Bocsáss meg, Uram, ezért az arcért, amely elítélt.
Köszönöm, Uram, az arcot, amely felébresztett.

Az éhség
     Minden ember testvérünk. Krisztus vére valamennyiünket ugyanannak
az Atyának gyermekeivé avatott. Ha egy családban valaki szenved, vagy
meghal, mindenki fájdalmat érez. Tudjuk azt is, hogy ma, szerte a
világon minden esztendőben ezrek és ezrek halnak éhen. Nem élhetünk mi
sem úgy tovább, mint régen. Még akkor sem, ha anyagi lehetőségeink
megengedik, hogy a közepesnél sokkal jobban éljünk, még akkor sem
állhatunk ölbetett kezekkel e probléma előtt. Újra csak
kihangsúlyozzuk: ha nem küzdünk teljes erőnkkel egy jobb és
igazságosabb, egy emberibb világért, súlyos bűnt követünk el!
                              * * *
     "Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözött és dúsan
lakmározott mindennap. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a
kapuja előtt, fekélyekkel tele. Szívesen jóllakott volna a gazdag
asztaláról lehulló morzsákkal is, de senkisem adott neki. Csak a kutyák
jöttek és nyalogatták sebeit." (Lk 16,19-21).
     "Akkor (Jézus) meghagyta tanítványainak: Telepítsétek le őket
csoportonkint ötvenével. Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Ezután
fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta
azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár
kenyérmaradékot szedtek össze." (Lk 9,14-17).
                              * * *
Ettem,
Túl sokat ettem.
Ettem, mert mások is ettek.
Mert vendégül hívtak,
Mert társaságban voltam és ez a társaság nem értette volna meg,
De minden fogás,
Minden falat,
Minden harapásnyi étel csak nagy nehezen ment le.
Túl sokat ettem, Uram,
Míg ugyanabban a pillanatban a saját városunkban, üres konzervdobozzal
     a kézben ezerötszáz személy várt, és állt sorban az ingyenes
     népkonyha előtt az üres levesért,
Míg egy asszony a lépcsőház alatti vackában ette, amit kora reggel
     összekaparászott a hulladékos ládák fenekén,
Míg az utcakölykök blokkház tanyájukon az aggok menhelyéről kapott
     hideg maradékokon osztozkodtak,
Míg szerte a világon, tíz, száz, ezer szerencsétlen ember vonaglott
     kínzó fájdalmak közepette és halt éhen kétségbeesetten a
     tehetetlen rokonok előtt.
Fertelmes látvány ez, Uram, tudom.
És az emberek is tudják ma már ezt mindnyájan. Tudják, hogy nemcsak
     néhány szerencsétlen éhezik a házuk körül, de akár százával
     mérhetik számukat!
Tudják, hogy nemcsak ez a néhány száz szerencsétlen létezik, de az
     országhatárokon túl ezrek éheznek már!
És tudják, hogy nemcsak ezrével vannak éhező emberek, akik koplalnak
     mindennap, de a világon milliókra ugrik már a számuk!
Megrajzolták precízen már az éhezők atlaszát is,
Melyről döbbenetes képpel merednek felénk a halálos zónák.
Irgalmat nem ismerő erővel beszélnek a számok.
A nyolcszázmilliós embertömegben a francia havi legkisebb átlagfizetés
     másutt a legnagyobb évi átlagot jelenti.
Az emberiség egyharmada nem eszik eleget.
Egyetlen éhínség idején több millió ember pusztul éhen Indiában,
És egy hindu átlag életkora alig éri el a huszonhat esztendőt.
Látod, Uram, a térképet és olvasod a számokat.
Nem mint egy statisztikus olvasná klimatizált irodájában,
Hanem mint egy népes család atyja, aki gyermekei feje fölé hajol.
Látod, Uram, a térképet és ezeket a számokat is ismered régidőktől
     fogva.
Ez a térkép lebegett előtted, amikor elmondtad a szegény Lázár és az
     asztalához ülő dúsgazdag ember történetét.
Ez a kép volt előtted akkor is, amikor számomra említetted föl az
     Utolsó Ítélet napjait.
"...Éhes voltam..."
Könyörtelen vagy, Uram!
Te állsz sort az olcsó népkonyhák előtt,
Te eszel a szemétládákban talált hulladékokból,
Te haldokolsz az éhínség gyötrelmei közepett,
S Te halsz meg huszonhat éves fejjel, egyedül, egy csendes sarokban,
Amíg a világ nagy dísztermének egy másik szögletében -- a család néhány
     tagjának társaságában -- ímmel-ámmal, kelletlenül eszem meg azt,
     ami neked kellene, hogy egyszerűen életben maradhass.
"...Éhes voltam..."
Eszembe idézheted ezt Uram, ha majd egyszer megállnék szolgálatod
     teljesítése közepett.
Mert hogyan, miképpen állhatnék meg egy percre is az étel kiosztásában,
     amikor testvéreim száma végtelen.
S mindig akad olyan, akinek kevés jut.
Testvéreim jussáért küzdeni sohasem szűnhetek meg!
Nem kis dolog, Uram, ételt adni a Világnak.
Jobban szeretek csendben imádkozni,
Jobban szeretek pénteki napon böjtölni,
Jobban szeretem a szegényeket látogatni,
Jobban szeretek ajándékot adni az árvaházak szeretetvására számára,
Igaz, de mindez nem elég!
Mindez csak semmiség, ha egy napon mégis azt mondhatod majd nekem is:
     "Éhes voltam..."
Nem vagyok többé éhes, Uram.
Nem akarok többé éhes lenni, Uram!
Csak annyit akarok enni ezután, mint amennyi ahhoz szükséges, Uram,
     hogy Téged híven szolgálhassalak és küzdhessek minden
     testvéremért.
Mert Te éhezel, Uram,
Mert Te szenvedsz éhhalált, amíg én torkig ettem magam...

A lakás
     A világ minden nagyobb városában tragikus méreteket öltött a lakás-
gond. Első kötelességünk, hogy erről is tudomást vegyünk. Sokan vannak
ugyanis azok, akik, mert maguk jól berendelkezhettek, sohasem fordultak
meg városuk szegényebb negyedében. A nagy nyilvánosság elé kell tárni
ezt a problémát, mert a közvélemény igen nagy hatalom és mi
valamennyien alkotjuk és formáljuk azt. Számos szervezet várja
közreműködésünket vagy legalábbis jószándékú megértésünket és
támogatásunkat. Ha valóban és igazán szeretjük testvéreinket, akkor
bizonyára megtaláljuk a módját annak, hogy valamit tegyünk az
érdekükben ott, azon a helyen, ahová az élet állított bennünket.
                              * * *
     "Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a
mindennapi élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja:
Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól! -- de nem adja meg nekik,
amire életük fönntartására szükségük van: ugyan mit használ az nekik?"
(Jak 2,15-16).
                              * * *
Nem tudtam elaludni, Uram, s fölkeltem, hogy jobban imádhassalak.
Kint éjszaka van; fúj a szél és esik az eső.
A város fényei áttörik a sötétség fátyolát és hirdetik, hogy ott élők
     laknak.
Miért gyújtottad fel e fényeket, Uram? Sugaraik bántják a szememet.
Elkapták figyelmemet és most fogva tartanak, miközben a fülembe zúg a
     város elbűvölőn tragikus rimánkodása.
Nem tudok tőle szabadulni, hiszem magam is jól ismerem szenvedéseit,
     Uram!
Felelevenednek a szemeim előtt:
Hallom őket, amint hozzám szólnak,
Érzem, amint arcul ütnek,
Valamennyit ismerem, Uram,
Valamennyit, -- és mégis aludni akartam.
Tudom, hogy "ebben" az egyetlen szobában hét egymás hegyén-hátán
     heverő bomlott lehelete keveredik,[1]
Tudom, hogy egy anya az asztalát és a székeket a mennyezetbe vert
     szögre akasztja, hogy a földre teríthesse szalmazsákjait.
Tudom, hogy patkányok ólálkodnak a földrehullt morzsák után és
     harapással fenyegetik az alvó kisbabákat.
Tudom, hogy éjjel az apának fel kell kellnie, hogy viaszkos vásznat
     terítsen még alvó gyermeke fölé, ha megered az eső.
Tudom, hogy egy anyának egész éjjel állva kell maradnia, mert csak egy
     számára van hely és a két gyermek beteg.
Tudom, hogy egy részeges apa a mellette fekvő kisfiára hány majd ma
     éjszaka.
Tudom, hogy egy serdülő fiú megszökik hazúlról ma éjjel, egyedül, mert
     már nem bírja tovább a nyomort.
Tudom, hogy az egyetlen padlás-szobában, ahol három ember-pár lakik, a
     férfiak verekedni fognak a nőkért.
Tudom, hogy a feleség elhúzódik a férje mellől, mert nincs több hely a
     házban egy újabb gyermek számára.
Tudom, hogy ma este, csendben haldoklik egy kisfiú, hogy némán négy
     testvére után távozzék ő is...
Tudom.
Többet is tudnék,
Száznál több hasonló példát ismerek és mégis nyugodtan tértem ágyba,
     aludni mentem a tiszta fehér lepedők közé.
Jobb szeretném mindezt nem tudni,
Szeretném, ha mindez csak üres mendemonda lenne,
Szeretném magammal elhitetni, hogy mindez csak rossz álom.
Szeretném, ha azzal vádolhatnának, hogy erősen túlozok mindent,
Szeretném, ha valaki bebizonyítaná nékem, hogy mindezért ezek az
     emberek a hibásak, hogy ők maguk az okai nagy szegénységüknek.
Szeretném magam megvigasztalni -- de nem tudom. Már késő.
Túl sokat láttam,
Túl sokat hallottam,
Túl sokat számláltam;
Mindent jól összeszámláltam, Uram, és azt hiszem, hogy a könyörtelen
     számjegyek mindörökre elűzték a lelkemből a megelégedettség
     ártatlan nyugalmát[2]
                              * * *
Így van helyén, Fiam!
Mert Én, a ti Istenetek és Atyátok, neheztelek rátok!
Az idők kezdetétől fogva nektek adtam a hatalmamban lévő egész
     Világmindenséget, és azt akartam, hogy minden gyermekemnek a feje
     fölött Atyjához méltó födél legyen.
Megbíztam bennetek, de a ti önzéstek mindent elrontott.
Ez az egyik legnagyobb bűnötök, s érte a közös felelősséget sokan
     hordozzátok.
Mert jaj nektek, ha a mulasztástok miatt egyetlen egy gyermekemnek is
     meg kell halnia testben vagy lélekben!
Mondom nektek: Örök Otthonomban ezeknek juttatom majd a legjobb
     helyeket.
A gond nélkül élők, a hanyagok, az önzők, akik a földön kényelmesen
     berendezkedhettek és megfeledkeztek minden másról, ezek elnyerték
     jutalmukat.
Nálam már nem lesz számukra hely...
Kérj bocsánatot, Fiam, ma este, tenmagadért és a többiekért is.
De holnap majd harcolj teljes erődből, mert mennyei Atyád fájdalmasan
     látja újra, hogy
szent Fia számára ma sincsen hely az emberek szálláshelyén...
1 Valamennyi itt felhozott példa szigorúan pontos és létező. Száz
  hasonló eset közül válogattuk őket össze.
2 Egy nagy francia városról van itt szó. Az 1946-os népszámlálási
  adatok szerint 31.737 családból 10.952 lakott egyszobás lakásban és
  12.557 kétszobásban. Ám a 100.000-nél több lakost számláló nagy
  városok közül ez a város a lakásínséget szenvedők listájának csak a
  közepén foglalt helyet!

Kórházban
     Nagy titok a szenvedés, amelyet csak a hit fényénél érthetünk meg
igazán.
     Nem az Isten akarta a Rosszat a Világban. De az emberek
megvetették a Tervét (...a bűn...), megbontották az ember és a
világmindenség egyensúlyát és előidézték a szenvedést. De Krisztus
eljött közénk, hogy rendet teremtsen e nagy összevisszaságban. És a
céltalan szenvedés így lett a Megváltás eszközévé.
                              * * *
     "A mi szenvedéseinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek a
vállaira. Mi pedig úgy éreztük, hogy az Isten keze sújt bennünket, az
büntet és aláz meg bennünket. A bűneink miatt szegeztetett által és a
vétkeink miatt kellett meghalnia. Megváltó büntetésünk immár rajta
pihen és az ő sebei által gyógyultunk meg mindnyájan." (Iz 53,4-5).
                              * * *
Ma délután meglátogattam egy beteget a kórházban.
Osztályról osztályra menve, végigjártam a szenvedés Városának utcáit
     megsejtve mindazokat a tragédiákat, amelyek a virágos pázsitos
     utak és fehér falak mögött húzódnak meg.
Előbb át kellett mennem az első kórtermen;
Lábujjhegyen járva kerestem az én betegemet.
Tekintetem úgy siklott végig a fekvőkön, mint a betegápoló könnyű keze,
     amikor nyílt sebet gondoz és arra vigyáz, hogy újabb fájdalmat ne
     okozzon.
Félszegen éreztem magam.
Mint amikor egy tájékozatlan látogató a titkok templomába téved,
Mint egy hitetlen pogány, egy ősi bazilikában.
A második kórterem túlsó sarkában akadtam rá az én betegemre.
Az ágya mellett megálltam, s dadogtam nem tudván, hogy mit is mondjak
     köszöntésül.
Zavarba hoz a szenvedés, Uram, rámnehezedik és eltipor.
Nem érthetem, hogy miért engeded meg?
Miért, Uram?
Miért nyöszörög borzalmas égési sebei miatt ez az ártatlan kisgyermek?
Miért haldoklik három nap és három éjen át ez a meglett férfi,
     szüntelen anyja nevét emlegetve?
Miért öregedett egy hónap alatt tíz esztendőt ez a rák-beteg asszony?
És ez az alig húszéves munkás, aki az építőállványról zuhant le, és úgy
     összetört, mint egy gyermeki játékszer?
S ez a szegény, idegen, elszigetelt, hazátlan roncs, kinek a teste
     egyetlen nagy, gennyedő seb csupán?
Vagy ez a lány, aki immár harminc éve fekszik gipszbeöntve a csupasz
     kemény deszkán?
Miért mindez, Uram?
Nem értem!
Miért van a Világban ez a sok szenvedés,
     mely bánt,
     elzár,
     fellázít
     és megtör?
Miért ez a sok ijesztő és fertelmes szenvedés, amely látható ok nélkül,
     vakon szakad a világra,
Igazságtalanul veri a jót és megkíméli a rosszat.
A tudomány láttán néha meghátrál ugyan, de más szín alatt sokkal
     erősebben és ravaszabbul jön vissza újra.
Nem értem.
Gyűlöletes a szenvedés és félelmet kelt bennem,
Mert miért sújt egyeseket -- és másokat miért kímél meg?
Miért ezeket éri és miért nem engem sújt?
                              * * *
Gyermekem, a szenvedést nem Én -- a te Istened -- akartam, hanem az
     emberek!
Ők iktatták bele a világ rendjébe, amikor becsempészték oda a bűnt.
Mert rendellenesség a bűn és a rendellenesség fájdalmat szül.
Nézd: a Világban és az Időben a bűnnek mindig megfelel valahol egy
     szenvedés;
De eljöttem én és mindent magamra vállaltam: a bűneiteket is, és a
     szenvedéseiteket is.
Vállaimra vettem mind és végig szenvedtem valamennyit még előttetek.
Átváltottam és átváltoztattam őket. Kincstárat alkottam belőlük.
A szenvedések még a rossz elemei, de ez a rossz is hasznos már,
Mert a ti szenvedéseitekből alkottam én a Megváltást!...

Az utca közepén állt
     Annyira meggabalyodott már ez a Világ, hogy nagyon sok ember, csak
azért, hogy élni tudjon, közvetve vagy közvetlenül olyan munkákban is
részt vesz, amelyek testvéreik testi vagy erkölcsi halálát készítik
elő. Bűn állapotában élő gazdasági rendszerek foglyaiként sokan már
lopni és hazudni kénytelenek.
     E tragikus helyzet következtében mindannyiónknak szenvednünk kell.
Szolidárisak a Világ sorsában, melyből egyedül nem menekülhetnek, fel
kell ismerniök környezetük bűnét és azt nyíltan meg is kell vallanunk.
De amint nincs igazi bűnbánat, ha nem párosul az az élet megjavításának
erős szándékával, azonképpen nincsen igazi szenvedés sem e környezeten
belül, ha ugyanakkor nem fáradoznak az embertelen rendszer
struktúrájának a megjavításán is. Ez ellenvetést nem tűrő kötelesség,
amely alól semmi sem mentheti fel a keresztényt.
                              * * *
     "Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem
rejthető. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a
tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Így világítson
világosságtok az emberek előtt..." (Mt 5,14-16).
                              * * *
Állt az utca közepén;
Tántorogva, a megrögzött részegek rezes hangján, torka szakadtából
     dalolt.
A járókelők meg-megálltak, megfordultak utána és megnevették.
Háta mögött csendben egy rendőr közeledett.
Gorombán vállon ragadta és bekísérte az őrszobára.
Ő dalolt tovább
S a nézők nevettek.
Én nem nevettem.
A feleségére gondoltam, Uram, aki ma este majd hiába várja haza.
Városunk minden iszákosára gondoltam,
     a bárokra és a kiskocsmákra,
     a szalonokra és a házi-bálokra is.
Arra gondoltam, hogy este milyen állapotban mennek majd haza.
     A megrettent gyermekekre,
     az üres pénztárcákra,
     a verésekre,
     a kiáltozásokra,
     a sírásokra,
     -- s a gyermekekre, akik majd e bűzlő ölelések után
          születnek...
                              * * *
Éjszakád fátyolát kiterítetted a város fölölt, Uram,
S miközben az emberi drámák szálai fűződnek vagy szertehullnak,
Azok akik az alkoholt betiltották,
     gyártották,
     eladták vagy továbbadták,
Ugyanabban az éjszakában alszanak el békén.
Mindannyiójukra gondolok és szánom valamennyit,
     mert nyomort gyártottak s adtak el,
     mert bűnt gyártottak és adtak el!
De gondolok a többiekre is, azokra is, akik nem azon fáradoznak
     hogy építsenek, hanem hogy romboljanak,
     hogy mindent szebbé tegyenek, hanem hogy
          bemocskoljanak.
Akik nem azon fáradoznak, hogy mindent kivirágoztassanak, hanem
     hogy elrontsanak,
     hogy mindent jobbá tegyenek, hanem
     hogy lealjasítsanak!...
Ama megszámlálhatatlan ember-tömegre gondolok, Uram, amely a háború
     javára dolgozik.
     Emberek, akik, hogy megkeressék a kenyeret a család asztalára,
          más családok vesztén fáradoznak; akik, hogy élni tudjanak,
          mások halálát készítik elő.
Nem kérem Tőled, hogy vedd ki a kezükből a munkát, hiszen ez csaknem
     lehetetlen,
De add meg, Uram, hogy végre önmagukra döbbenjenek,
     hogy ne tudjanak többé békésen aludni,
     hogy küzdjenek már e megbomlott Világ ellen,
     hogy élesztő kovásszá legyenek
     a megváltás jegyében...
                              * * *
A lélek és a test minden sérültjéhez, testvérkezek munkájának
     áldozataihoz,
Minden megholt miatt, akiknek gyászos végét emberek ezrei készítették
     elő,
E szegény részeg, az utca torz bohóca miatt,
Feleségének megaláztatása és a könnyei miatt,
Gyermekeinek a sírása és a jajgatása miatt
Uram, légy irgalmas!...
Légy irgalmas hozzám, ki gyakran elszundítok,
És légy kegyelmes mindazokhoz, akik még most is mélyen alszanak és
     bűntársaivá lesznek ennek a bódult világnak, ahol a mindennapi
     kenyérért testvér testvére gyilkosává süllyed!...

Megöltek egy arabot
     A kereszténység kétezer éves történelme és tanítása ellenére is
fennállnak még ma is a faji megkülönböztetések. Ez valóságos botrány
kellene hogy legyen minden keresztény szemében; ennek ellenére azt
látjuk, hogy sokan nemcsak elfogadják ezt az állapotot, de egyenesen
védik, pártfogolják vagy támogatják azt. De ezeket a
megkülönböztetéseket elfogadva egyszerre megszűnnek a keresztény
testvériség közösségének a tagjai lenni s magától Krisztustól
különítik, zárják el magukat. Sajnos, mi magunkat is megfertőzött már
ez a pogány életfelfogás és így kisebb-nagyobb részben ugyan, de magunk
is cinkosai vagyunk ennek az általános emberi testvériség ellen
elkövetett bűnnek... és ez a cinkosság néha egészen a gyilkosságban
való résztvételig súlyosbodhat... Sok, nagyon sok szeretetre van
szükség, hogy vezekeljünk... és engeszteljünk.
                              * * *
     "Jáhvé akkor így szólt Káinhoz: Hol van a te testvéred, Ábel? Az
így felelt: Nem tudom. És vajon őrzője vagyok én testvéremnek?... Mit
cselekedtél? -- folytatta Jáhvé. Hallod, hogy testvéred kihullott vére
hozzám kiált fel? Átkozott légy és száműzött arról a termékeny földről,
amely felitta a kezed által kiontott testvéri vért..." (Ter 4,9-11).
     "Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy
nő, mert ti mindnyájan egy személy vagytok Jézus Krisztusban!" (Gal
3,28).
                              * * *
Támadtak és ütöttek...
A kurta rendőr-botok a roham ütemére suhogtak, míg a könnyfakasztó
     bombák füstölögtek mint falusi ünnepen a meghívott vendégek pipái;
Mikor az utolsó tüntetők is megfutamodtak, összeszedték a sebesülteket.
A rendőr-kocsik ajtajai zárva csapódtak le a megrettent, elképedt vagy
     lázongó letartóztatottakra.
Egymás után csukódtak be a házak ablakai.
A fájdalmas arcok megkeményedtek,
S apró csoportokra foszlott a tömeg, miközben futótűzként terjedt el a
     hír: megöltek egy arabot!
"Miért vertek?..."
Megtépett ruhájában fekszik a földön, a feje fölé, a járdára, vörös
     glóriát festett a vér.
Rámmeredeznek testi szemei,
Míg elröppent lelke már Téged néz, lát, csodálkozva a váratlan
     találkozás felett.
Visszataszító mindez, Uram.
E családból vagytok ti is -- mondták nekik,
Úgy jöttek felénk, mint igaz szabadítóik felé.
Ott állították őket munkába, ahová senki sem akart önszántából menni.
S ott, saját tévedéseik foglyai gyanánt,
barmokként szállásolták el őket,
Kihasználták,
Megvetették,
Megalázták,
És most, amikor lázadásuk és elégedetlenségük tüzében tüntetni akartak,
Bottal a kézben várták őket az utca sarkán, miként a "tisztes
     polgárok" is gyülekeznek, hogy agyon verjék a megveszett ebet...
Más színű a bőrük, mint a miénk, Uram,
Erkölcseik és szokásaik is mások;
Nagyon messziről jöttek, Uram...
A megváltásod őket már nem érte volna el?
Még most is rámnéz, Uram.
Hideg, megüvegesedett szemekkel, mozdulatlanul, aggodalmas utolsó
     kérdésével:
Avagy csak a te fiaid nem ismerték még fel az igazságot,
     hogy immár mindannyian testvérek vagyunk?
Hogy mindannyian megkeresztelkedtek, mindannyian megtisztultak
     ugyanabban a szent vérben,
ISTEN vérében, -- a te véredben, Uram?...
Ma is vannak még határok, gátak és sorompók, Uram.
Vannak fehérek és feketék,
Gazdagok és proletárok,
Kizsákmányolók és kizsákmányoltak,
Oroszok, amerikaiak és franciák...
Bizonyos számú gyermeked még elfogadja a sorompókat,
Mintha rendjén való lenne az, hogy a családban az egyik gyermek csak a
     konyha hulladékjait kapja, míg a másik a teli asztalnál tömje tele
     a gyomrát.
Mintha rendjén való lenne az, hogy vannak, akik csak szolgálnak, és
     mások, akiket kiszolgálnak.
Mintha rendjén való lenne az, hogy az egyiket szigorúbban büntetik mint
     a másikat;
Mintha rendjén volna az, hogy egyesek mások ellen törhessenek, azokat
     megalázzák, megítéljék vagy megöljék!...
Egybegyűjt-e majd bennünket egy és nagy, szent szeretetben mihamar a
     véred, Uram?
Egyetlen Atyánk szeretetében?
Szét tudjuk-e törni a gátakat, amelyek ma még szétválasztanak?
Elfogadjuk-e valaha is, hogy a köztünk fennálló különbség csak a Tőled
     ingyen kapott tulajdonokban gyökerezik és nem az általunk szerzett
     vagyonban?
                              * * *
Gyermekem. Testvéred kihulló vére felém kiált.
Zengő, diadalmas szeretet-himnuszra van ma szükség, hogy felülmúlja a
     testvérkéz által megölt halott utolsó szavait...

Rabszolgák
     A munka igazában nem büntetés, hanem Isten által az embereknek
adományozott megbecsülő bizalom. Az Atya nem akarta Teremtését egyedül
befejezni, ezért hívja teremtményét segítségül, őszinte közreműködésre.
     De szolgálat is a munka, szolgálat, amit egyik ember a másiknak
tehet. És ha meg is nehezedett az eredeti bűn következtében, igazi
nagyságából semmit sem veszített. A munka által válik termékennyé a
föld, gazdaggá és gyümölcsözővé. Ám a kapzsi, a harácsoló emberek azért
veszekednek, arra törekednek, hogy önmaguknak sajátítsák ki mind, az
így nyert javakat. Ezért a földi építő-udvar nagyon sokszor szomorú,
gyászos fogoly-táborrá alakul át, ahol néhányan önmaguk kizárólagos
javára használják ki mások kényszermunkájának az eredményeit. Nagyon
sok szeretetre van szükség ahhoz, hogy le tudjuk rázni magunkról a
rabszolgaság bilincseit; de nem a gyűlölet, hanem az igazi szeretet
erejével...
                              * * *
     "Rajta, ti gazdagok, zokogjatok és jajgassatok a rátok törő
nyomorúság miatt! Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti... Lám
a munkabér, amelyet a földjeiteket learató munkásoktól megvontatok, az
égre kiált s az aratók jajszava a seregek Urának fülébe jut...
Elítéltétek és megöltétek az igazit!..." (Jak 5,1-6).
     "A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását
várja. Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként,
hanem a miatt, aki alávetette. De megmarad az a reménye, hogy a
mulandóság szolgai állapotából felszabadul Isten fiainak dicsőséges
szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik
és vajúdik mind-addig..." (Róm 8,19-22).
                              * * *
Ismerek rabszolgákat, Uram, és ma este értük akarok Hozzád
     imádkozni!...
Éppen felvették volna szakmunkásnak,
Amikor egy névtelen hang telefonon beárulta, hogy szakszervezeti
     megbízott volt előbbi munkahelyén,
S a rabszolga mehetett újra a népkonyhára...
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Azt mondták neki, hogy hétfőtől kezdve a munka félhétkor kezdődik.
A rabszolganő már reggel hatkor megmosdatta gyermekeit, még mielőtt a
     munkába ment volna.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Ha mégegyszer beszélgetni mer az üzemben, úgy kivágom innét... ordított
     a bősz tulajdonos,
S a rabszolganő ajkába harapva elhallgatott.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Este nem mert haza menni, mert a háziasszony tovább dolgoztatta volna;
De pénze nincs s a rabszolganő ezen az estén nem vacsorázott.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Így szólt hozzá a művezető: Emlékezzék csak a tegnapelőtti
     munkaleállásra! Ma három órával tovább marad bent...
S a rabszolga szégyentől s haragtól vörösen fejet hajtott, mert otthon
     lévő három gyermekére gondolt.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Három helyett ma négy szövőszékre ügyel! -- mondotta a műhelyfőnök.
S a rabszolganő még gyorsabban dolgozott, hogy a gépnek
     engedelmeskedjék.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Mint minden héten, a gazdái ezúttal is vendéget fogadtak;
De mert a szalonban kell hálnia, hajnali háromig: az utolsó vendég
     távozásáig várakozott.
És a rabszolganő négy óra múltán újra talpon volt, hogy munkába álljon.
Légy irgalmas hozzá, Uram.
Önző emberek így vetették rabszolgasorba saját testvéreiket.
Uram, nem így akartad te ezt, amikor azért hívtál munkára bennünket,
     hogy befejezzük teremtő művedet.
Azt akartad, hogy az egész Föld egy végeláthatatlan nagy műtelep
     legyen, ahol az ember legkisebb kézmozdulata is a közös alkotás
     befejezésére törekszik.
Mint egy test sejtjeit, úgy akartad egybekapcsolni a bevetett mezőket s
     a füstölgő gyárakat, az irodákat és az ipartelepeket;
A meleg otthonokat, ahol az édesanyák fáradoznak és a föld mélyét, ahol
     a bányász csákánya suhog,
A tudósok laboratóriumait és a művészek műtermeit.
Azt akartad, hogy a munkában minden ember naggyá nőjjön, tehetsége
     kibontakozzék,
Hogy az idők végén, egymásra találva, az átalakított, megszépített,
     befejezett földi munkára büszkén, Benned és Általad munkájuk szép
     gyümölcsét Atyádnak ajánlják fel!...
De elcsúfítottuk, Uram, a földi munka képét,
Tönkretettük a Teremtés szent misztériumát.
                              * * *
Uram, ma este, Neked ajánlom fel a munka rabszolgáinak, a lázongó
     embereknek hosszúra nyúló kiáltását.
Neked ajánlom mindegyikük kínját, megaláztatását,
Neked ajánlom harcukat,
Neked ajánlom mindazokat, akiket megvernek,
     bebörtönöznek,
     akikre lőnek,
     s akiket megölnek.
A dolgozók ez óriás seregét, akik szenvedéseikkel harcolnak, hogy
     felszabadítsák végre testvéreiket.
Világosítsd fel őket a te Fényeddel,
Hogy józanok legyenek a viszályban,
Hogy igazságosak legyenek a harcban,
Hogy bőkezűek az önfeláldozásban,
És hogy megértsék igazán, hogy Atyád szeme az épülő
     Új Világon pihen.
Tisztítsd meg a szívüket, Uram, hogy a szeretet vezesse őket a harcban,
     hogy az idők végén szabadon és büszkén ajánlják fel Atyádnak azt
     az Éden-kertet, amelyet önkezükkel és Veled építettek fel.

Szabadítsák ki!
     A börtönöket emberek építették más emberek számára. Nemcsak
látható szikla-börtönöket, de láthatatlan börtönöket is, amelyek még az
előbbieknél is kegyetlenebbek. Olyan szigorú társadalmi, gazdasági és
politikai struktúrában élnek körülöttünk az emberek, amelyek a szó
szoros értelmében rabszolgaságba vetik őket. Eme embertelen társadalmi
rend súlya nemcsak külső, de legbelsőbb, lelki szabadságukra is
ránehezedik. Személyüket, saját énüket is igába kénytelenek hajtani,
hogy enni és élni tudjanak. Ám minden szabadság ellen elkövetett
merénylet egyúttal az Isten elleni gyalázatos tett is. A keresztény
kötelessége az ember felszabadításáért harcolni; kereszténységének ez
lényeges és elengedhetetlen megnyilatkozási módja.
                              * * *
     "A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és
megkötözte." (Jn 18,12).
     "Testvérek, ti szabadságra vagytok elhivatva. Csak ne éljetek
vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok
egymásnak. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik
be: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Gal 5,13-14).
                              * * *
A Város falain,
A plakátokon,
És a röpcédulákon,
Mindenütt csak ezt olvastam: "Szabadítsák ki..."
Az egész világon vannak börtönök, de jól tudom, Uram, hogy nem telik
     bennük kedved!...
Vannak börtönök, melyeket nem is rejtegetnek,
De vannak álcázott börtönök is, pót-börtönök és szükség-börtönök, mert
     a valódiakban nincs már elég hely mindenki számára.
Vannak kemény, nehéz rácsokkal ellátott börtönök, melyeket látni lehet
     és alkalomadtán elfűrészelni is.
De vannak láthatatlan rácsok is, melyeket nem lehet megfogni, haragosan
     megrázni, míg mosolyogva ezt mondják: "De önök szabadok! Nyitva
     áll az ajtó, kimehetnek rajta..." -- Holott jól tudja mindenki,
     hogy onnét szabadulni többé nem lehet.
Vannak börtönök, ahol a börtönőrök állati dühvel sürögnek-forognak;
     akiket meg lehet ragadni, akik megfogják a rabot és megkínozzák;
S vannak börtönök, ahol a börtönőrök tisztességes emberek képében,
     járnak-kelnek, akik ezer sebet ejtenek a rabon anélkül, hogy bántó
     kezüket még csak látni is lehetne.
Vannak börtönök, amelyek száz és egy nevet viselnek, hogy illúziót
     keltsenek.
Vannak börtönök, melyeket őszintén, kurtán, szépítgetés nélkül valóban
     börtönöknek hívnak.
S vannak börtönök, melyeket nyomortanyáknak hívnak; "városoknak",
     gyáraknak, báloknak és lebujoknak neveznek;
Börtönök, miket politikai rendszereknek, gazdasági berendezkedéseknek,
részvénytársaságoknak, munka-szerződéseknek, törvényeknek és
     szabályoknak hívnak,
Börtönök, miket a földkerekség minden országában és minden időkben
     mindenféle néven neveztek.
De, Uram,
Tudom, hogy nem Te találtad fel őket.
Szabadoknak teremtettél bennünket, hogy szabadon szeressünk, vagy
     szabadon tagadjunk meg Téged.
Mert mire való a szeretet a kényszer béklyója alatt?
A börtönöket ember építette más emberek számára;
Mogorva, hűvös sziklabörtönöket, ahová másokat zárnak be
     mert másképpen gondolkodnak,
     mert másképpen beszélnek,
     mert másképpen cselekszenek.
Vannak láthatatlan börtönök, amelyeket lassan, alattomban az önzés, a
     gőg, és a kapzsiság építettek.
Uram! -- Az emberiség fele a másik felét már börtönbe vetette!
                              * * *
Gyermekem! Nem annyira a kőbörtönök nyugtalanítják az én szívemet...
Bizonyára szükség van rájuk, mióta a rendellenességet beiktatták a
     Világ életébe.
Amikor azokat arra használják fel, hogy azokba zárják be mindazokat,
     akik másképpen gondolkodnak, szenvedek én is, mert saját
     Gondolatomat sértik meg, de tudom, hogy a lélek szabad marad; nem
     lehet azt megakadályozni, hogy továbbra is másképpen ne
     gondolkozzék.
Értsd és lásd: legtöbb fájdalmat nekem a láthatatlan börtönök okoznak.
Számuk a Világban megmérhetetlen, és nagyon sok gyermekem börtönfalak
     mögött születik, növekedik és ott is hal meg.
Legfőképpen: Olyan szűkek, olyan magasak, olyan súlyosak és olyan
     kínosak ezek a börtönök,
Hogy összetörik a testet és egészen a lélek mélyéig hatnak.
Igen súlyos és fájdalmas mindez, mert az igazi szabadságra támadnak,
Azt bénítják meg,
Azt verik láncra,
Azt törik meg,
És semmisítik meg magát az embert.
Rajta, Gyermekem,
     Írj alá,
     vonulj fel,
     tüntess, harcolj,
     hogy szabadítsák ki X-et!
De méginkább: Szabaduljon ki minden láthatatlan börtön bilincsbe vert
     rabja,
Mert Én, a ti Istenetek, mindenkit szabadnak teremtettem, s azt akarom,
     hogy továbbra is szabadok maradjatok!...

Kopasz fej
     Isten örök és teremtő szeretetében kezdettől fogva elgondolt
bennünket és figyelmét azóta sem fordította el rólunk. Testvéreinkben
is meg kell találnunk és tiszteletben tartanunk Isten Képét és
Gondolatát. Úgy keli ügyelnünk reájuk is, miképpen a Nagy Figyelő néz
ránk...
                              * * *
     "Benne (Krisztusban) teremtett mindent a mennyben és a földön: a
láthatókat és a láthatatlanokat,... Mindent általa és érte teremtett. Ő
előbb van mindennél, s minden benne áll fönn." (Kol 1,16-17)
     "De egy hajszál sem vész el fejetekről." (Lk 21,18).
     "Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem
feledkezik meg közülük. Nektek viszont minden szál hajatok számon van
tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél." (Lk
12,6-7)
                              * * *
Egy óra hosszat, az egész konferencia ideje alatt
A szemem előtt volt.
Gyönyörű volt e kopasz fej, Uram!
Sima, ragyogó; lópatkóra emlékeztető hajkoszorúja gondosan elfésülve és
     figyelmesen felsorakoztatva a mezőny szélére...
Untatott az előadás,
Volt időm az elmélkedésre.
És arra gondoltam, Uram, hogy Te jól ismerheted azt a főt.
Évek óta nem téveszted szem elől és minden nap, amikor természet-anyánk
     engedelmet kér arra, hogy újra learasson néhány hajszálat eme
     ritkuló mezőben, Te igent mondasz.
Evangéliumodban is megmondottad volt: "Egy hajszálatok sem veszik el a
     tudtom nélkül!..."
Ez az igazság, Uram: Te szüntelenül gondolsz ránk.
Öröktől fogva igaz ez. Még mielőtt lettünk, már így volt ez.
Még a Világ születése előtt
Gondolsz rám,
Megálmodsz engem,
Szeretsz.
Igaz, hogy a szereteted
Egyetlen példánynak s nem sorozat-példánynak alkotott,
Elsőnek és utolsónak,
Elengedhetetlennek az Emberiség történetében.
Így van, Uram. Életemnek eredeti rendeltetést adtál,
Számomra egyéni és örök irányt szabtál meg,
Csodálatos rendeltetést, melyet az idők kezdetétől a szívedbe zárva
     hordoztál, miképpen egy atya is előre megálmodja szeretett
     gyermeke életének minden apró részletét.
Szüntelen fölém hajolva, mint vándorutam Világossága és Erő a lelkem
     mélyén, Te vezetsz, hogy azt megvalósítsam.
Szomorú vagy, ha gyáván menekülök, vagy letérek a kiszabott útról és a
     segítségemre sietsz, ha botladozok avagy elesek.
Uram, aki a kopasz fejeket és a szépen elrendezett életeket alkottad,
Te, az isteni Figyelő,
     az isteni Türelmes,
     az isteni Mindig-jelenlévő,
Add, hogy sohase feledkezzek meg szent jelenlétedről.
Nem azt kérem tőled, hogy áldd meg azt, amit én határoztam el az
     életemben,
Hanem, hogy adj erőt, hogy felismerjem és éljem mindig azt, amit Te
     álmodtál meg rólam.
Add meg, Uram, hogy kegyelmed szent erejével a felebarátaim iránti
     figyelmességben szívembe zárjam a te nagy irántunk való
     Figyelmedet,
Hogy térdre esve imádjam bennük a te Teremtő Szereteted Végtelen
     Misztériumát,
Hogy tiszteletben tartsam bennük a Te Gondolatodat az enyém
     erőszakolása nélkül,
Hogy az általad kiszabott ösvényen hagyjam járni őket anélkül, hogy a
     magaméra kényszeríteném őket,
Hogy valóban felismerjem, hogy ők is szükségesek a Világban, s a
     legkisebbjüket sem szabad elhanyagolnom.
Hogy a látásukba soha bele ne fáradjak, és a kincsekben, melyeket rájuk
     hagytál örökségül, én is részesedjek.
Segíts, hogy élet-útjukban is Téged dicsérjelek s a létükben Téged
     felismerjelek.
Hogy életük egyetlen perce el ne múljon,
Hogy a fejükről egyetlen hajszál le ne hulljon
Anélkül, hogy Veled együtt erre fel ne figyeljek!...

Esti futballmérkőzés
     Az emberek időben és helyben sokszor "máshol" szeretnének lenni,
mint ahol éppenséggel a valóságban vannak. Veszedelmes és illuzórikus
vágy ez. Mert az Atya akarata szabta meg, állapította meg mindenki
helyét a Világban, s hogy önmaga életét sikerrel vezesse, kormányozza,
hogy haszonnal és eredménnyel működjék közre a Világ sorsának
formálásában, ezt a helyet kell a legtökéletesebben betöltenie. Isteni
mű ugyanis az élete.
                              * * *
     "Ő (Krisztus) egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét
másokat evangélistákká, pásztorokká és tanítókká tett, hogy
istenszolgálatra neveljék a szenteket és fölépítsék Krisztus testét,
amíg mindnyájan el nem jutnak a hitnek és Isten fia megismerésének
egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének
mértékében. Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő
emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány
és tovasodor. Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen
egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet
egybekapcsolja és összetartja, a különböző ízek segítségével és minden
tag arányos együttműködésével. Így növekszik a test és építi föl
önmagát a szeretetben (Ef 4,11-16).
                              * * *
Tízezer árnyék rezgett, remegett a sportstadionban ma este.
És amikor a fényszórók bársonyos zöldre festették a hatalmas pályát,
Tízezer hangú énekkar kezdte meg mesés kórusát.
A szertartás-mester jelt adott a különös ünnepségre.
Az impozáns szertartás zökkenő nélkül zajlott le.
A fehér labda felszolgálótól szolgálóig szállott kényes, előre
     megszabott pontossággal.
Egyik féltől a másikhoz röppent gyephegyet súrolva vagy a fejek fölött
     repülve.
Posztján állott mindenki, hogy simán vegye és maga is kimért rúgással
     továbbítsa a harmadik felé, ki már várta, s fogadta.
És mert mindenki jól végezte dolgát ott, ahol éppen állnia kellett,
Mert a szükséges törekvése megvolt,
S mivel tudta, hogy rászorul a többiekre,
Lassan de biztosan haladt a mezőnyben a labda.
És amikor mindegyik tagja megkapta munkája érdemét,
Amikor egybefogta mind a tizenegy játékos szívét,
A csapat megkaparintotta a labdát -- s berúgta a győztes gólt.
                              * * *
Mikor a mérkőzés végeztével a hatalmas tömeg kifelé hullámzott a
     hirtelen szűkké vált utcákon át,
Arra gondoltam, Uram, hogy az emberiség története, amely számunkra
olyan hosszúranyúló összecsapás, számodra -- talán -- ilyen nagy
     ünnepi mérkőzés,
Csodálatra méltó szertartás, amely az idők hajnalán kezdődött és csak
     akkor ér majd véget, mikor az utolsó játékos is befejezte végső
     erőfeszítését.
Ebben a világban, Uram, mindegyikünk szerepe eleve meg van szabva
Ott, ahová bennünket Te, Legfelsőbb Edzőnk, helyeztél bennünket.
Szükséged van ránk, testvéreinknek is szüksége van ránk és nekünk
     szükségünk van mindenkire.
Nem annyira a hely a fontos, Uram, amelyre kijelöltél bennünket, mint a
     jelenlétem és az összjátékom tökéletes pontossága.
Mit számít az, hogy csatár vagyok-e, avagy hátvéd, ha a formám
     teljességének csúcsfokát adom.
. . . . . . .
Íme előttem van a mai napom, Uram.
Nem menekültem-e túl gyakran a taccs-vonal mögé, hogy két kezemet
     zsebre vágva bíráljam a többiek erőfeszítését?
Jól megálltam-e a helyemet, amikor te végignéztél a pályán és megakadt
     rajtam a szemed?
Jól vettem-e szomszédom ügyes átadását, avagy a túlsó szélről beadott
     keresztező labdát?
Jól szolgáltam-e labdával társaimat? Nem kerestem-e egyéni törekvéssel
     a magam dicsőségét?
Részt vettem-e a játék felépítésében, a támadás előkészítésében, a
     közös győzelem érdekében?
Küzdöttem-e bátran a félidő végéig, hibák, rúgások és sebesülések
     ellenére is?
Nem zavarodtam-e meg a nézőközönség vagy játékos társaim viselkedése
     láttán? Nem keseredtem-e el a szemrehányások és a megnemértés
     miatt?  Nem pöffeszkedtem-e a vastapsok hallatára?
Gondoltam-e arra, hogy imádságképpen játsszam le e mérkőzést, nem
     feledkezve meg arról, hogy Isten szemében az emberek eme játéka is
     lehet a legbensőségesebb vallásos ünneplés?
Visszatérek az öltözőbe pihenni én is, Uram.
De holnap -- ha megadod a kezdő rúgást -- újabb félidőbe kezdek...
És ezenképpen minden napon.
Add, hogy ez a mérkőzés, amelyet minden testvéremmel együtt játszom
     majd le, olyan fenséges szertartás legyen, amilyet igazán vársz is
     tőlünk;
Hogy amikor majd bírói sípoddal "lefújod" az életünket,
Valamennyien bejussunk az Égi Kupa válogatott csapatába...

Ráérek, Uram
     Mindenki arról panaszkodik, hogy nincs ideje. Ennek az az oka,
hogy az életünket túlságosan emberi szemmel nézzük. Mindig van ugyanis
elég időnk elvégezni azt amit feladatul szabott ránk az Úristen. Igaz:
minden rendelkezésünkre álló percet tudatos jelenléttel kell
felhasználnunk.
                              * * *
     "Nagyon vigyázzatok tehát testvérek arra, hogyan éltek: ne
oktalanul, hanem bölcsen. Használjátok föl az időt, mert rossz napok
járnak. Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata."
(Ef 5,15-17).
                              * * *
Sétára mentem, Uram,
És sétára indultak az emberek.
Jöttek,
Mentek,
Igyekeztek,
Rohantak.
A kerékpárok futottak,
A gépkocsik futottak,
A teherautók futottak,
Az utca futott,
Az egész város futott,
Mindenki rohant.
Mindenki szaladt, hogy időt ne veszítsen,
Mindenki szaladt az idő után,
     hogy behozza az elveszett időt,
     vagy hogy időt nyerjen.
A viszontlátásra, uram... Bocsánat: nincs időm.
Majd visszajövök, nem várhatok tovább, nincs időm.
Gyorsan befejezem a levelet, mert kifogytam az időből.
Szerettem volna segíteni, de sajnos nincs több időm.
Idő hiányában nem fogadhatom el.
Nem tudok gondolkodni, olvasni; tehetetlen vagyok, mert nincs időm.
Szeretnék imádkozni -- de nincs időm...
Megértem, Uram, nincs idejük...
A gyermek játszik, nem ér rá azonnal... majd később.
Az elemistára házi feladatai várnak, nem ér rá... majd később.
A középiskolásnak még órái vannak, nem ér rá... majd később.
A fiatalember éppen sportol; nem ér rá... majd később.
Az új házas pedig új lakását rendezi, nem ér rá... majd később.
A családapának gyermekei vannak, most éppen nincs ideje... majd később.
A nagyszülőnek unokáik vannak, nem érnek rá... majd később.
Betegek, s így ápolni kell őket. Nem érnek rá... majd később.
Már késő!... Soha többé nem lesz már idejük...
Íme, Uram, így futnak az emberek az idő után.
Földi idejüket rohanásban töltik el,
     sietve,
     egymást lökdösve,
     megterhelten,
     megriadtan,
     elsodortan
S idő hiányában célba sosem érve!...
Minden erősködés ellenére sem lesz idejük,
Nagyon, nagyon sok idő hiányzik majd még nékik...
Hiba csúszott valahol, Uram, nagy pénztárkönyvedbe.
Általános a tévedés:
Az órákat túl rövidre faragták,
A napokat rövidre szabták
És az életeket kurtára mérték...
Te időn kívül állsz, Uram, s mosolyogva nézed, hogy mi miképpen küzdünk
     ellene.
Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.
De nem szabad ezt az időt elvesztegetni,
     elpazarolni,
     vagy éppen ellopni,
Mert az idő csak a te ajándékod,
S romlandó ajándék az:
Nem lehet sokáig őrizgetni...
Uram, van időm,
Bőséges idő áll még előttem.
Mindaz amit adtál:
Életem évei,
Éveim napjai,
Napjaim órái,
Mind az enyémek még.
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén
Színültig töltsem meg őket.
Néked ajánlom fel valamennyit, hogy a puszta vizet
Tüzes borrá változtasd, mint hajdan Kánának egyszerű emberi
     menyegzőjén.
Uram, ma este, nem azt kérem Tőled, hogy még így tehessek, vagy úgy,
Ma csak a kegyelmedet kérem, hogy a rámszabott időben lelkiismeretesen,
     jól végezhessem el azt, amit elvársz tőlem.

Csak két szeretet van
     A szeretet által és szeretetre születtünk. Földi pályafutásunk
alatt a szeretetet kell megtanulnunk és a halálunk óráján szeretetből
fogunk majd vizsgázni.
     Ha elégséges haladást mutatunk fel idelent, akkor a Szeretetben
fogunk majd élni mindörökre. Ám valahányszor csak önmagunkat szeretjük
az egoizmus szerint, hibát követünk el saját célunk -- végzetünk --
ellen és a Világ sorsa ellen is. Csak két szeretet van ugyanis:
önmagunk szeretete és mások szeretete Istenben.
     Élni annyit jelent, mint választani e két szeretet között.
                              * * *
     "Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s
szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti (Mt
6,24).
     "Aki szereti testvérét, az világosságban él és abban nincs
megbotránkozni való. Aki viszont gyűlöli testvérét, az a sötétségben él
és sötétben jár. Nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította a
szemét." (1Jn 2,10-11).
                              * * *
Uram, csak két szeretet van:
Az önszeretet, valamint a mások és a te szereteted.
Valahányszor áldozok az önszeretnek, megfogyatkozik az irántad való
     szeretetem és a felebaráti szeretetem is.
Szeretet-pazarlás ez,
Szeretet-veszteség.
A szeretet arra született, hogy kisugározzék önmagunkból és mások felé
     áradjon,
Mert valahányszor önmagamra hárul vissza, foszlik, romlik és a halálba
     hull...
Kártékony méreg az önszeret Uram, amelyet naponta szívok magamba.
Az önszeretet csak magamnak gyújtja meg a cigarettát, anélkül, hogy a
     szomszédra is gondolna.
Önszeretet unszol a legelső hely kiválasztására és a legjobb rész
     birtoklására is.
Az önszeretet érzékeim kedvében jár és képes ellopni még az ételt is
     mások asztaláról.
Az önszeret késztet arra, hogy szüntelen önmagamról beszéljek, süketen
     hallgatva mások szavaira.
Az önszeretet késztet választásra, s arra, hogy ezt kényszerítsem
     jóbarátomra is.
Álarc mögé bujtat az önszeretet, álruhába öltöztet, csillogtatja és
     villogtatja szerepem mások hátrányára.
Az önszeretet csak önmagamon sajnálkozik és lenézi mások szenvedéseit.
Az önszeretet kürtöli világgá gondolataimat, mellőzve mindig a másokét.
Az önszeret mindenben erényesnek mutat be engem, kiváló egyénnek tart.
Az önszeretet hajt a pénzszerzésre; a pénzszórásra is puszta
     kedvtelésből, vagy vagyongyűjtésre a jövendő napokra hivatkozva.
Az önszeretet buzdít ajándékosztásra is, hogy a szegényeknek adva
     elaltassam, megnyugtassam lelkiismeretem szavát.
Az önszeret késztet arra, hogy lábamat a házi papucs melegébe dugjam,
     hogy kényelmes karosszékbe üljek:
Az önszeretetem teljesen megelégedett önmagammal s elringat, elaltat
     csendesen...
S ez a legsúlyosabb, Uram: az önszeret a valójában csak elorozott
     szeretet!
Mások javára rendeltetett a szeretet, hogy élni tudjanak, s virulni.
     Tőlük cseleztem el!
Így lett emberi szenvedéssé az önszeretetem.
De hasonlóképpen lesz az emberek önző szeretetéből is emberi
     nyomorúság;
Minden ember nyomorúsága,
És minden ember szenvedése...
Egy kis kölyök szenvedése, akit ok nélkül ütött arcul az anyja és a
     férfi szenvedése is, akit a munkások előtt szid le a tulajdonos.
A csúnya kislány szenvedése, aki petrezselymet árul a táncmulatságon és
     a feleség szenvedése, akit a férje már nem ölel többé.
A gyermek szenvedése, akit azért hagynak otthon, hogy ne lábatlankodjék
     és a nagyapa szenvedése, akit azért gúnyolnak ki, mert már nagyon
     öreg.
Az aggályos szenvedése, aki senkinek sem mesélheti el belső bajait és a
     nyugtalan serdülő fiú szenvedése is, akit kinevetnek zavara miatt.
A kétségbeesett szenvedése, aki a Csatorna vizébe veti magát és az
     elítélt szenvedése, aki megindul a nyaktiló felé.
A munkanélküli szenvedése, aki dolgozni szeretne s a munkás szenvedése,
     aki éhbérért töri magát.
Az apa szenvedése, aki az üres villa mellett egyszobás lakásba költözik
     nagyszámú családjával, akinek a fiai éheznek, amíg mások a
     szemétbe dobják dús lakomájuk zsíros hulladékait.
Annak a szenvedése, aki egyedül haldoklik, miközben a család a szomszéd
     szobában forró feketét szürcsölve várja a végső pillanatot...
. . . . . . . .
Minden szenvedés,
Minden igazságtalanság, keserűség, megaláztatás, bánat, gyűlölet és
     kétségbeesés,
Minden-minden szenvedés forrása csak egy kielégítetlen éhség:
A szeretet éhsége.
Lassan, önzésből önzésbe hullva így építették meg az emberek ezt a
     természetet megcsúfoló világot, amely eltiporja az embert.
Így, elhervasztott önszeretetük habzsolásával vesztegetik az idejüket,
Amíg köröttük, feléjük széttárt karokkal, szeretetéhségben pusztulnak
     el az emberek.
Megcsúfolták a szeretetet,
S én a te szeretetedet csúfoltam meg, Uram...
Ma este, kérlek, segíts szeretni.
Segíts meg Uram, hogy az igaz szeretetet terjesszem az egész Világon.
Add, hogy általam s a te gyermekeid munkája nyomán minden társadalmi
     osztályba behatoljon, minden gazdasági és politikai rendbe, minden
     törvénybe, minden szabályba és minden munkaszerződésbe.
Add, hogy létjogot kapjon az irodákban, a gyárakban, a lakónegyedekben,
     a bérházakban, a mozikban és a bálokon is.
Add, hogy az emberek szíve mélyéig hatoljon, hogy soha ne feledjem,
     hogy a jobb Világért folytatott harc a szeretet szolgálatába
     állított hadjárat.
Uram, segíts szeretni,
     segíts, hogy a szeretet erejét hiába el ne fecséreljem,
     hogy önmagamat mind kevesbé szeressem, mind nagyobb
          szeretettel véve körül embertársaimat.
Hogy köröttem senki se szenvedjen szükséget a szeretetben; hogy senki
     meg ne haljon azért, mert én loptam el tőle az életet adó
     szeretetet.
                              * * *
Gyermekem, soha nem leszel te képes elégséges szeretetet sugározni a
     Világba és az emberek szívébe,
Mert a Világ és benne az ember végtelenül szomjas a szeretetre,
És egyedül Isten szeretete az, amely valóban nem ismer határt.
De ha kívánod, édes Gyermekem, néked adom az Én Életemet;
Azt vedd s zárd magadba.
Neked adom a Szívemet; Gyermekeimnek adom.
Szeress te is az én Szívemmel,
És így, valamennyien együtt majd kielégíthetitek a Világot és
     megmentitek azt!...

teljes szívedből -- Mindent
     A maga tiszta valóságában meghirdetett Evangélium lelkesít,
megdöbbent vagy megbotránkoztat. Mivel homlok egyenest ellenkezik a
Világ és az okoskodó, a beszédes ember felfogásával, szenvedélyes
hatást vált ki. Ha az Evangélium valóban megérint egy embert, és ha ez
az ember egyenes jellemű, akkor egész életére rányomja eltörölhetetlen
bélyegét. Krisztus kívánsága, követelése ugyanis nem éri be
félmunkával...
                              * * *
     "Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és
hazudozva minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok: nagy
lesz jutalmatok a mennyben." (Mt, 5,11-12)
     "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak.
Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot." (Mt 10,34).
     "Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt
nálatok. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket.
De mivel nem vagytok e világból valók -- hiszen kiválasztottalak
titeket a világból -- gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek vissza a
tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek,
titeket is üldözni fognak." (Jn 15,18-20).
                              * * *
Egy, az Evangéliumot igazán élő papot hallottam az Evangéliumról
     prédikálni.
A szegények s a kicsinyek lelkesedve hallgatták szavait,
S megbotránkoztak rajta a nagyok és a gazdagok.
Ekkor jutott az eszembe, hogy így nem kellene sokáig hirdetni az
     Evangéliumot azért, hogy a mai templomlátogatók közül sokan
     elmaradjanak és a templomkerülők közül számosan visszajöjjenek.
Arra gondoltam még, hogy rossz jel az, bizony, ha valakit ma "derék
     embernek" neveznek el...
Jobb volna, ha ujjal mutogatnának ránk és újítóknak, vagy
     forradalmároknak neveznének.
Jobb volna, gondolom, ha kellemetlenségeket akarnának nekünk okozni, ha
     feljelentgetnének... ha a vesztünkre törnének...
Uram, ma este félek.
Félek, mert félelmetes az Evangéliumod.
Könnyű azt hallgatni, amikor szépen hirdetik,
Viszonylag könnyű elkerülni a botránkozás veszélyeit is,
De nehéz aszerint élni!...
Félek, Uram, a megtévelyedéstől.
Félek beérni egy közönséges, szürke, mindennapi élettel,
Félek attól, hogy a megszokottság monoton tetteit erényeknek nézzem egy
     napon,
Félek attól, hogy apró kis erőfeszítéseimet mindjárt nagy lelki
előhaladásoknak tartom...
Attól félek, hogy sürgésem-forgásom azt a benyomást kelti majd bennem,
     hogy valóban adok,
Attól félek, hogy a komplikált szervezkedéseket máris kész
     eredményeknek veszem.
Félek személyes befolyásomtól, sikeremtől is, mely azt kelthetné
     bennem, hogy már az életeket is én formálom át.
Félek attól, amit adok, mert eltakarhatja mindazt, amit még nem adok.
Félek, Uram, hogy nálam még sokkal szegényebbek is vannak,
     kevésbé iskolázottak,
     elmaradottabbak,
     rosszabb lakásban élők;
     akik többet fáznak,
     kevesebbet keresnek,
     többször éheznek.
     Kiket nem dédelget senki,
     s kiket nem szeretnek...
Félek, Uram, mert érzem: nem teszek értük még mindig eleget,
Mert nem teszek meg értük Mindent.
Mindent oda kellene adnom,
Mindent oda kellene vetnem, hogy ne legyen többé semmi szenvedés, semmi
     nyomor; egyetlen bűn ne legyen e világon!
És ekkor Uram, mindig mindenemet odaadva,
Életemet kellene odaadnom...
De Uram, ez így mégsem lehetséges?!
Nem lehet ez igaz mindenkire!
Bizonyára túlzás! Mindenben be kell tartani a mértéket...
Gyermekem, a parancsolat csak egy
És mindenkinek szól:
"Szeress teljes szívedből
teljes lelkedből,
MINDEN erődből."

Állomások Krisztus és az emberek életében
     Ne keresse senki ezekben az imákban a keresztény ember lelki
életének szigorú, rideg alapszabályait. Csak útjelzők ezek az imák,
vagy még inkább: útszakaszok, amelyek szemeink elé ötlöttek számos
aktív keresztény életet élő hívő esetében és arra késztettek bennünket,
hogy szavakba, gondolatcsokrokba fűzzük őket. Hogy megvilágosítsák
lelki átalakulásuk folyamatát, segítve őket az Istenhez való végső
igazodásban.
     Viszonylag könnyű megérteni az első imákat; de ne keressük az
észbeli átlátást, a szellemi meggyőzést a végsők olvasása közben. Csak
az életen át értjük meg igazán azokat. Azok, akik nem mentek még át
ezeken az állomásokon, mosolyogni fognak a szavak egyszerű, szürke
szegénysége felett, de azok, akik Isten segítségével már megtették az
Út eme részét, azok a legegyszerűbb szavak mögött is megérzik majd az
élet lüktető zsongását. És egymásra találnak majd.
     Még más, újabb imákat és elmélkedéseket is felsorakoztathattunk
volna, de azok már csak kevesek javát szolgálták volna így. Legyen elég
tudnunk azt, hogy amikor az ember elhatározza, hogy elfogadja Istent és
embertársait, az Úr soha nem szűnik meg többé őt nevelni, tökéletesebbé
tenni és arra ösztönözni, serkenteni, hogy a legvégső fokon adja
önmagát...

Szabadíts meg, Uram, önmagamtól
     Vannak, élnek olyan emberek, akik önmaguk áldozataivá lesznek. A
képzelet határait is meghaladja néha boldogtalanságuk, mert kizárólag
önmaguk szeretetére ítéltettek. Meg kell előbb érteni szenvedésüket,
hogy azután eredményesen dolgozhassunk a kiszabadításukon, mert a
szenvedésük igazában már a pokol tüzének előre való megérzése. Így,
ekkor egy baráttal való találkozás könnyen válhat az üdvözülés kezdő
mozzanatává, ha ez a barát képes megértetni az így szenvedővel azt az
alapvető igazságot, hogy önmaguk kínvallatói, hóhérai. Különösen nagy
áldás az, ha egy gyakorló, tevékeny katolikusra bukkannak
környezetükben, aki képes őket kiragadni mérgező és megmérgezett
magányukból és a Fény és az Öröm felé irányítani s vezetni.
     Ekkor majd -- talán! -- az ajkukra jön a következő imádság
valamilyen formában. És ha őszintén kérik Istentől az önmaguk hálójából
való szabadulás kegyelmét, akkor megmenekülnek. Mert ez a legelső
lépés!
     De valamennyien elmondhatjuk ezt az imát azokon az estéken, amikor
otthonunkba menekülünk, hogy megszabaduljunk a külvilágtól -- vagy
talán Istentől...
                              * * *
     "Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre
borulva kérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az
örök életet?"... Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá:
"Valami még hiányzik neked: Menj, add el, amid van, és az árát oszd
szét a szegények közt, így kincsed leszen a mennyben. Aztán jöjj, vedd
fel a keresztet és kövess engem". E szavak hallatára elszomorodott és
leverten távozott, mert nagy vagyona volt." (Mk 10,17-22)
                              * * *
Uram, hallod-e a szómat?
Kegyetlenül szenvedek
Önmagamba zártan,
Magam foglyaként.
Csak a saját hangomat hallom,
Már csak önmagam sorsát látom,
És csak a szenvedés kísér utamon.
Uram, hallod-e a szómat?
Szabadíts meg a testemtől, amely csupa vágy, csupa éhség; amit csak
     meglát megszámlálhatatlan szemeivel, amit csak széttárt karjaival
     megérinthet avagy átölelhet, mindazt birtokba szeretné venni, hogy
     mértéktelen étvágyát kielégítse.
Uram, hallod-e a szómat?
Szabadíts meg a szívemtől, amelyet duzzadásig feszít a szeretet, -- de
amikor úgy vélem, hogy már határtalanul izzik bennem a szeretet
     lángja, akkor veszem észre tehetetlen dühvel, hogy másokon át is
     csak önmagamat szeretem.
Uram, hallod-e a szómat?
Szabadíts meg az eszmémtől, amely megmámorosodott önmagamtól, egyéni
     ötleteimtől, új meglátásaimtól, és nem tud párbeszédbe kezdeni
     senkivel, mert csak a saját hangjára figyel fel.
Egyedül unatkozom;
     fárasztom,
     megvetem
     és megutálom magam
Mióta rút, szennyes bőrömben fetrengek, mint egy beteg ágyának égető
     lepedői között s menekülni szeretnék.
Minden silánynak, csúfnak, fénytelennek látszik...
Mert önmagamon által igazán semmit sem láthatok meg.
Kész vagyok gyűlölni minden embert s az egész világot...
Dacból... mert nem tudok szeretni senkit.
Szeretnék járni, szeretnék útrakelni egy más ország felé...
Tudom, hogy létezik az ÖRÖM: láttam felragyogni mások arcán;
Tudom, hogy csillog a FÉNY: láttam felcsillanni mások szemében.
De még nem szabadulhatok, Uram, mert szeretem, s egyben gyűlölöm
     börtönömet,
Mert önmagam börtöne vagyok,
S szeretem önmagamat.
Szeretem, Uram, s egyben utálom...
Saját otthonom kapujára nem találok már, Uram.
Megvakultan húzom-vonom magam,
A kezeimmel emelt meredek falakba: határaimba ütközöm,
Megsebzem magam,
Fáj ez a seb,
Nagyon fáj, de igazában senki sem tudhatja ezt, mert senki nem tért be
     hozzám.
Egyedül vagyok, egészen egyedül.
Uram, hallod-e a szómat?
Mutasd meg házad kapuját,
          fogj kézen,
          tárd ki a két szárnyat.
Mutass az Útra,
Az ÖRÖM és a Fényesség ösvényére...
... De...
De, Uram, hallod-e a szómat?
Meghallottam kiáltásodat, Gyermekem,
És szánlak szívemből.
Már olyan régóta lesem lezárt zsaluidat, nyisd ki, tárd ki azokat: a
     Fényem majd megvilágosít.
Már olyan régóta állok tehetetlen, lelakatolt ajtaid előtt.
Nyisd ki azokat, s ott találsz a küszöbön.
Várlak és a többiek is várnak,
De neked kell ajtót nyitnod;
Ki kell lépned házad küszöbén.
Miért akarsz önmagad foglya maradni?
Szabad vagy!
Nem Én zártam rád az ajtót,
Így nem is nyithatom azt ki...
Te tartod egyre bereteszelve még mindig...

Miért mondtad, Uram, hogy szeressek?
     Aki kész magát másokért felajánlani, az üdvözül. Felebarátját
hajlékába befogadva Istent fogadja be és megszabadul önmaga terhétől.
Mert önmagunk leghalálosabb ellenségei mi vagyunk. Emberileg csak
szenvedést okozunk magunknak és természetfeletti síkon az Isten felé
vezető utat zárjuk le magunk előtt.
     Vannak, akik felbuzdulva dolgoznak önmaguk csiszolásán,
finomításán. Szorgalmasan vizsgálják, ellenőrzik magukat, egész
idejüket a "hibák elleni küzdelemnek" szentelik, de soha nem győzik
le igazán önmagukat és nem jutnak tovább néhány csenevész egyéni "kis-
erény" üvegházi ápolásánál. Eltévelyednek. De akadnak még nevelők is,
akik buzdítják őket ezen az úton, s nem veszik észre, hogy miközben azt
magyarázgatják, hogy mifajta hibákat kell még kigyomlálniok s milyen
erényeket plántálniok, egészen önmaguk és csak önmaguk szemléletére
időzítik be, s ezzel örökös egyhelyben tipródásra kárhoztatják őket.
     Az ellentétes módszer ajánlatosabb. Ha önmaguk vizsgálatába
menekülnek, ezt az energiát arra kell felhasználni, hogy meglássák
végre nem azt, ami rossz, hanem azt, ami jó, vagyis ami erejüket,
gazdagságukat jelenti. Jobban kell megismerni életkörülményeiket s azt
a miliőt, környezetet, amelyben forognak, mozognak; arra kell őket
elsegíteni, hogy itt legyenek majd magabiztosabbak, öntudatosabbak -- s
mások szolgálatára is gondoljanak.
     Mert mindenki képes adni, s köteles is adni: közreműködni azzal a
talentummal -- minden képességgel! -- amellyel rendelkezik. És ha tíz
talentumunk van, mind a tizet fel kell használni! Ezért: Csak adva
lehet igazán kapni is...
     Aki pedig egyszer megkezdte ezt az adakozó munkát, az mihamar
meglátja -- ha őszinte! -- hogy számára nincs már többé visszaút!... Ha
pedig fél a felismeréstől, akkor bátorítani kell őt, megmutatván
előtte, megértetvén véle azt, hogy csak úgy valósul meg igazán a maga
teljes virágzásában az élete, csak úgy ismeri meg majd igazán Isten
tiszta és boldog ÖRÖMÉT, ha önmagát mások szolgálatának szenteli.
                              * * *
     "Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott
velük. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt
talentumot. Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.
Jól van, te hűséges szolga! -- mondta neki ura, mivel kevésben hű
voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe." (Mt 25,19-21).
     "Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk.
Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért. Aki
birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget  szenved,
de mégis elzárja tőle szívét: Hogyan él abban Isten szeretete?
Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és
igazsággal!" (1Jn 3,16-19).
Miért mondtad, Uram, hogy szeressem minden embertestvéremet?
Megpróbáltam -- s íme megrettenve hozzád menekülök...
Olyan békés nyugalomban éltem eddig, Uram; szépen berendezkedtem,
     napomat jól beosztottam.
Lakásomat bebútoroztam és végre jól éreztem magam.
Egyedül éltem csendben, megbékélten.
Esőtől, széltől, sártól megkímélten,
Zártkapus tornyomban tisztán megmaradtam volna.
De megtaláltad Uram, erősségem falán, a parányi rést,
S arra kényszerítettél, hogy megnyissam a kaput.
Az emberek kiáltó szava felébresztett, mint a nyílt arcba vágódó
     jéghideg eső sugára,
Mint hirtelen szélroham úgy ingatott meg a barátság,
Mint a szökve besurranó napsugár, úgy kapta meg figyelmemet a te
     kegyelmed,
S elővigyázatlanul nyitva hagytam az ajtót.
Így vesztem el Uram.
Mert kívül már lestek rám az emberek.
Nem tudtam, hogy ilyen közel vannak hozzám, ebben az utcában, ebben a
     házban, irodában; szomszéd, munkatárs vagy jóbarát...
S amint az ajtót megnyitottam, megláttam őket, amint reám vártak,
     felajánlott kézzel, rámszegezett tekintettel, feszült
     várakozással, szinte könyörögve, mint a templomi lépcsők rongyos
     koldusai...
Az első sorban állók betértek hozzám, Uram. Akadt még számukra hely a
     szívemben.
Befogadtam őket, készen arra, hogy gondozzam, dédelgessem, fésülgessem
     kedves báránykáim, kicsiny, kedves nyájam...
S Te meg lettél volna elégedve, Uram, mivel udvariasan, tisztán,
     megtiszteltetéssel kaptál szolgálatot...
Mindeddig minden mértékkel és okosan történt...
De az utánuk jövőket, Uram, a többieket nem láttam, mert mindeddig
     szerényen meghúzódva, eltakartan várakoztak.
Ők sokkal többen voltak, nyomorultabbak is, és minden figyelmeztetés
     nélkül rohantak meg.
Tömörebbé kellett nyomni sorainkat, mert helyet kellett szorítani
     mindenkinek.
Majd jöttek, egymást követő hullámokban, egyik a másik nyomában,
     szorongva és lökdösve az elülhaladókat.
Minden irányból jöttek, az egész városból, az egész országból, az egész
     világról; megszámlálhatatlanul és kifogyhatatlanul.
Nem egyenként, elszórtan, hanem csoportosan, hatalmas láncfüzérekben
     egymáshoz kötve, forrasztva, keverve, mint az emberiség apró
     szertehulló morzsái.
Nem is jöttek már egyedül, hanem súlyos terhek alatt roskadozva; az
     igazságtalanság, a gyűlölet, a bosszúálló harag, a szenvedés és a
     bűn terhei alatt görnyedezve.
Az egész Világot vonszolták maguk mögött minden megrozsdásodott,
     elavult, megcsorbult roncsaival, vagy elhamarkodott, rosszul
     kiagyalt, balul alkalmazott újításaival.
Fájdalmat szülnek bennem, Uram; a terhemre vannak és alkalmatlankodnak,
     zavarnak mindenben.
Mértéktelen éhség gyötri őket, s engem marcangolnak, szednek szét.
Mit sem vagyok képes tenni ellenük; minél többen jönnek hozzám, annál
     szélesebbre tárják a kaput, annál többen tülekednek a küszöbön...
Óh, Uram, a sarkáig tárva áll már az én kapum!
Nem bírom már tovább... Ez már igazán sok. S az életem nem élet
     többé!...
     S az állásom,
     A családom,
     A nyugalmam,
     A szabadságom
     És jómagam?..
Mindent, mindent elveszítettem már, Uram. Nem vagyok többé a magam ura.
S nincs többé számomra hely a saját portámon...
                              * * *
Ne félj semmitől -- szól az Isten -- MINDENT elnyertél már,
Mert miközben az emberek betértek hozzád,
Én, a te Atyád,
Én, a te Istened,
A soraik között besurrantam magam is.

Segíts, hogy igent mondhassak
     Az első lelki győzelem örömének jegyében az aktív keresztény nem
hátrálhat többé. Lelkesedése ekképen felajzottan az összes akadályok
legyőzéséhez segítette. Így halad előre a többiek által "húzva-
tuszkolva", akik mind nagyobb és nagyobb követelésekkel állnak majd
elő. Végre Isten is megjelenik, nem a többiek mögé rejtőzötten, hanem
teljes Fényében. Bebocsátását kéri, de Őt már nem lehet akárhová
ültetni... Az egész embert magának kívánja és minden tevékenységét.
Amint az aktív keresztény felismeri Őt -- sokszor! -- menekülni próbál.
Szabadulni szeretne tőle, mert tudja, hogy Isten teljes megadást,
totális szolgálatot követel... Megállás nélkül, szünet nélkül zörget az
aktív keresztény ajtaján mindaddig, amíg csak meg nem hallja a
végérvényes "igent", amely egész életét felmagasztalja majd.
     Csak az érti meg igazán ezt az imát, aki már "megvívta a harcát
az Istennel".
     Nevelőnek, jóbarátnak meg kell értenie, hogy fájdalommal teli
életszakasz ez. Legyen diszkrét, hogy ne zavarja Istent, aki kezébe
fogta gyermeke sorsának alakítását; és legyen mégis helytálló a hit
megvilágosítására. Segítsen Isten felismerésében, tolmácsolja
fáradhatatlanul a szeretet nagy kérdéseit, amelyeket az életben és az
élet által lát meg, felismerve az általa kijelölt találkozó pontokat,
közbenjárásokat; kötelessége segíteni az aktív életre törő keresztényt
abban, hogy eljusson az "igen" bátor kimondásáig. És ha fájdalmat
érez, ellentállásával idézi fel ezt a fájdalmat; erre is rá kell
vezetni, erről is meg kell győzni őt. Mert csak veszíthet az, aki Isten
ellen küzd és harcol. Mindig ő lesz az erősebb fél, mert nagyobb a
SZERETETE.
     "A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a
jegyese és Máriának hívták. Az angyal bement hozzá és így köszöntötte:
"Üdvözlégy kegyelemmel t.! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te
minden asszonynál". E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni
kezdett a köszöntés értelmén. Az angyal így folytatta: "Ne félj, Mária!
Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és Fiat szülsz. Jézusnak
fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek a Fia... Istennél semmi sem
lehetetlen. Mária erre így válaszolt: "Az Úr szolgáló leánya vagyok:
történjék velem szavaid szerint. A serdülő fiú imája" (Lk 1,26-38).
                              * * *
Uram, úgy félek igent mondani...
Hová vezetsz engem?
Félek, hogy én húzom majd a rosszabbik végét...
Félek, hogy ismeretlen fehér lapot írok csak alá;
Félek igent mondani, amely esetleg számos más igent követel még...
S mégsem érzem magam békén, megnyugodtan,
Mert Te üldözöl, Uram, és Te veszel körül engem.
Keresem a zajt, mert félem meghallani a szavad; de te besurransz a
csönd fátyolán át is.
Elmenekülök az útról, hogy ne találkozhassak veled, de Te vársz rám az
     ösvény végén, amint oda érek.
Hová rejtőzzem el? Rámtalálsz mindenütt.
Szabadulni Tőled nem tudok...
Mégis félek igent mondani, Uram.
Félek a kezemet a kezedbe tenni, mert mindörökre ottfogod,
Félek a szemedbe nézni, mert nagy kísértő vagy Te,
Félek követelőző hangodtól, mert Féltékeny Isten vagy Te, Uram.
Elrejtem magam, mert üldözött vagyok.
Fogoly vagyok már, de mégis ellentállok még, bár tudom: eleve elveszett
     harc az én harcom,
Mert Te vagy az erősebb, Uram. Kezedben van az egész Világ, és tőlem is
     elragadod azt.
Amint a kezemet kinyújtom a személyek vagy a dolgok birtokba vételére,
     elenyésznek a szemeim elől.
Leverő érzés azt látni, Uram, hogy igazában nem jár nekem semmi!
A leszakasztott virág elhervad az ujjaim között,
Ajkaim peremén megfagy a kacagás,
S a megkezdett keringő tántorgó dülöngéléssé foszlik,
Hirtelen minden kongó
Üressé válik...
Sivatag homokjával vettél körül engem,
Éhes és
Szomjas vagyok;
Az egész Világ nem lenne képes kielégíteni engem...
Pedig szerettelek, Uram, -- mit vétettem néked?
Érted dolgoztam; néked adtam mindenemet.
Nagy és rettenetes Isten, mit kívánsz még tőlem?
                              * * *
Gyermekem! Még többet kívánok. A te javadra s a Világ javára.
Azelőtt saját ügyeidet intézted; számomra ezeknek vajmi kevés értékük
     van.
Kerested jóváhagyásomat, támogatásomat, jószándékú figyelmemet a
     terveid iránt.
De értsd meg, Gyermekem, te felcserélted a szerepeket!...
Figyelmes szemmel kísértelek, láttam jószándékodat,
De most sokkal többet kívánok és várok tőled:
Ezután már nem a saját munkádon fáradozol, hanem a te mennyei Atyád
     akaratát hajtod végre!
Mondj igent, Gyermekem.
Szükségem van a te igenlő szavadra, amint hajdan szükségem volt Mária
     szavára is, hogy leszállhassak a Földre.
Mert nekem kell a munkahelyeden állnom,
Nekem kell majd a családodban élnem,
Nekem kell majd a városnegyeded utcáit járnom a te helyedben,
Az én tekintetem lát át mindenen és nem a tiéd,
Az én szavamnak lesz majd hatása és nem a tiédnek,
Az én életem alakít, formál át és nem a tiéd.
MINDENT hagyj el értem, MINDENT adj át nekem!
Szükségem van a te igenlő szavadra, hogy vállaljalak és újra a Földre
     szálljak.
Szükségem van a te igenlő szavadra, hogy folytassam a Világ
     megmentését!...
Uram, rettegéssel tölt el követelő szavad, de ki állhatna ellent?
Hogy eljöjjön a te országod -- s nem az enyém,
Hogy megvalósuljon a te akaratod -- s nem az enyém,
Segíts IGENT mondani...

Semmi vagyok, semmi
     Nem ismeri önmagát az ember. Bármennyire is vizsgálja a
lelkiismeretét, nem látja meg igazi nagy nyomorúságát. Alázatosnak sem
mondható az ember. Bármennyire is igyekszik önmagáról rossz véleményt
alkotni, igazában sohasem tudja megdönteni teljesen az eleve elképzelt
jófelfogást. Kezdetben, amikor az aktív keresztény végre kiszabadul
önmaga zárt világából és másoknak szenteli az életét, sikerrel indul
akcióba. De nem tudja megállni azt, hogy arra ne gondoljon, hogy ebben
a sikerben neki valóban oroszlán része van. Ám imígy hátráltatja Isten
művét. Csak akkor kezdheti meg istenigazában teljes aktivitását, ha
megértettük, átláttuk, hogy önmagunk erejéből semmit sem tehetünk.
     Szerencsére azonban, amikor az ember teljesen a háttérbe szorítja
önmagát testvérei érdekében, akkor fogadja be Istent, és Istent fogadva
örökli a Fényt is. Lassan vagy hirtelen, de eláraszt mindent, az aktív
keresztényt éppen úgy, mint munkálkodásának minden ágazatát, minden
rostját. Fájdalmas felismerés ez. Ezután igazán fölöslegessé válik azt
ismételgetni, hogy semmik sem vagyunk, hogy egyedül Isten irányítja
aktivitásunkat, tőle származik minden eredményesség, a természetfeletti
megvilágítás következtében ez az evidencia erejével látszik. Rá kell
bírni az aktív keresztényt arra, hogy ne hunyja be a szemét, se el ne
csüggedjen, mert különös kegyelmet kapott az Úrtól, amely nélkül soha
még csak meg sem sejthette volna Isten mérhetetlen nagyságát, s az
ember parányi voltát. Bárcsak soha, soha el ne felejtené ezt a
leckét!...
                              * * *
     "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én
őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülen: semmit sem tehettek." (Jn
15,5)
     "Bizony, bizony mondom nektek: Aki bennem hisz, ugyanazokat a
tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat
is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd
nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban." (Jn 14,12-13)
                              * * *
Uram, Te akartad így: földre terítetten fekszem.
Nincs bátorságom talpra állni, még rádnézni sem merek.
Semmi vagyok, semmi, most tudom csak igazán...
Elrettentő a Fényességed, Uram; szeretnék köréből menekülni.
Amióta lakomba fogadtalak, mindent elárasztott Fényed,
Kíméletlen Világosságod ragyog mindennap,
S látom, szemlélem, amit eddig soha meg nem láttam.
Látom bűneim erdejét, amelyet egyetlen fa takart el eddig,
Látom a megszámlálhatatlan s a megfoghatatlan gyökereket,
Látom, hogy minden fellázad bensőmben, s ellentáll, mint az anyag
     legkisebb parcellája is feltartja a napot és az éjszaka árnyékát
szüli.
Látom amint a gonosz bevehetetlennek hitt erősségemet támadja,
S amit eddig megingathatatlannak hittem, ingadozik, már-már megdől!
Látom tehetetlenségemet is, bár eddig úgy tudtam, hogy érted brilliáns
     tudok lenni.
Látom, hogy minden össze-vissza kuszált a bensőmben és egyetlen
     gesztusom sem kristálytiszta már.
Látom Végtelen Szereteteddel szemben minden gyarlóságom felmérhetetlen
     sötétségét.
Képtelennek érzem magam arra, hogy akár egyetlen egy lelket is
     megfogjak szavaim üres zajával, kezeim szélmalommozgásaival.
Látom a Lélek fúvását, ahol semmit sem végeztem, s a mag csírázó
     feslését, ahol nem vetettem.
Semmi vagyok, semmi. S most már tudom: semmit sem teszek.
De Te fényt gyújtasz továbbra is, Uram, és mindent megvilágítasz:
Életemben, lelkemben a legkisebb zug sem maradhat árnyékban.
Könyörtelen vagy, Uram, és kemény!
Hiába forgok, fordulok: a Fényed mindenütt átölel.
Mezítelenül állok előtted, Uram, s megrettenve.
Fennhangon hirdettem azelőtt, hogy bűnös vagyok és méltatlan.
Így hittem, Uram, de nem tudtam igazán.
Színed előtt keresve-kerestem néhány botlást,
Mégis csak pár gyatra gyónásig jutottam el kínosan.
Uram, most teljes valómmal borulok le előtted.
Én, a megtestesült bűn, kérek így bocsánatot.
Köszönöm, Uram Fényességedet, amely nélkül ezt soha nem tudtam volna
     meg.
De most már legyen elég, Uram. Esküszöm: megértettem!
Nem vagyok én semmi,
Mert Te vagy MINDEN...

Haláltusa
     Egyszer majd elérkezik a nap, amikor az aktív keresztény súlyosan
beleütközik a Világon élő rosszba. Néhány óra alatt felismerheti annak
szédítő mélységét vagy határt nem ismerő elterjedését. Titkát nem
tudván megosztani másokkal, egyedül hordja annak terhét az éjszaka
sötétjében, a csömör béklyóiban, szinte megsemmisülve a gonosz hatalma
alatt, melyet ismerni vélt ugyan, de amelyből eddig csak a rojtos,
csüngő szél-rongyokat látta. A Világ sötétségében a rosszal, a bűnnel
való első közvetlen érintkezés elengedhetetlen az aktív keresztény
megtisztulásához és a megváltásban részesülő hivatásának az
elmélyítéséhez. Később éjszaka borul majd egész belső, lelki világára
is; de ez az éjszaka már a feltámadás hajnalának az előhírnöke lesz!
     "Ő a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy
általa Isten igazságának részesei legyünk." (2Kor 5,21)
     "Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú
a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok. Kicsit tovább
ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az
óra. "Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: Vedd el tőlem ezt a
kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." (Mk 14,33-
36).
     "Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts
meg attól az órától, Atyám? De hiszen éppen azért az óráért jöttem!
Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" (Jn 12,27).
                              * * *
Ma este, Uram, megundorodtam,
     megsemmisültem.
Visszataszító, Uram, a rossz,
     csúf és piszkos.
A sárban tipródtam,
     utaztam,
     úsztam.
Pocsolya az egész világ.
Érzem: meg kell mosakodnom.
Meg kell mosnom a kezemet,
     a szememet,
     a testemet,
     a szívemet,
     a lelkemet,
     Uram, mindenemet!
Nem merek járni,
Nem merek szerte nézni.
Miért is mutattad meg mindezt, Uram? Miért érttetted meg velem? Soha
     többé nem tudom elfelejteni...
Milyen idősnek érzem magam ma este! Sokkal vénebbnek, mint hazug arcom
     ráncai mutatnák.
Néhány óra alatt tíz évet öregedtem...
Bocsáss meg, Uram, de nem tudtam.
Bocsáss meg, Uram, de az emberek sem tudják; a boldogok nem tudják, a
     bűn nélkül élők nem tudják, az ártatlanok nem tudják; sohasem
     fogják tudni, még csak nem is sejtik meg soha,
Hogy milyen csúf ez, Uram...
Szemem előtt egy mosolygó kamasz fiú tiszta képe; megnyugtat -- és
     fellázít!
Irigylem ártatlanságát, és haragszom rá békés nyugalmáért.
Mosolyát kutatom, és az bánt.
Megkívánom friss, vadonatúj tisztaságát -- és az megsebez.
Uram! Miképpen lehet ismerni, tudni -- és tisztának megmaradni?
Miképpen lehet megismerni a titkot, és megőrizni a belső békét?
Miképpen lehet elviselni a bűn végtelen szomorúságát, és megőrizni a te
     mélységes örömödet?
                              * * *
Gyermekem! El kell fogadni a rosszat is, sőt el is kell viselni azt.
De állj meg utadon, csak kapd el menet közben, mert ezért indítottalak
     el ezen az ösvényen.
Terhe alatt leroskadsz, mozdulni se tudsz, a sötét s a magány
     csömörében elterülsz a földön...
Mindezt ismerem, Gyermekem,
Mindezt végig éltem én is, Fiam.
Haláltusám ez volt!
Át kell rajta esni; ez a megváltásom rendje, szabálya.
Meg kell előbb halni, hogy föltámadhassunk; szenvedni kell, hogy
     meghalni tudjunk, s a szenvedés előtt meg kell ismerkednünk a
     haláltusával is...
Ne menekülj a rossz elől. Fogadd el.
Minél csúfabb, minél nehezebb, annál nagyobb erővel vállald,
S szenvedj,
Halj meg!
Az ÖRÖM csak utána jön...

Kísértés
     Ha az aktív keresztény életet élő hívő Isten és felebarátai
táborát választotta már, a gonosz lélek elégedetlen. Megesik, hogy az
élet bizonyos perceiben a kísértés zakatolása, amelyet eddig elnyomott
a Szeretet Éneke, felülkerekedik és sokkal erősebb lesz, sokkal
csábítóbban hangzik fel mint valaha.
     Isten megengedi ezt a próbát, sőt sokszor úgy tűnik, mintha süket
maradna gyermeke segítséget kérő hívására is, hogy lemérje bizalmát és
még nagyobb ragaszkodásra késztesse. Mindaddig, amíg a hívő mindent nem
Istentől vár, mellőzve a saját maga erejét, nem ismeri meg a békét.
     Mert egészen kicsivé kell lenni ahhoz, hogy elférjünk Isten
fenntartó tenyerén...
                              * * *
     "Jézus bárkába szállt és tanítványai követték. Egyszerre csak
heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát.
Ő azonban aludt. Tanítványai felkeltették és kérlelték: "Uram, ments
meg minket, mert elveszünk! Azután fölkelt, parancsolt a szélvésznek
és a víznek, mire nagy csend lett." (Mt 8,23-26)
     "Bizony mondom nektek: Ha meg nem változtok és olyanok nem
lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18,2-3).
                              * * *
Uram, nem bírom tovább,
Holtfáradt,
Összetört vagyok.
Reggel óta küzdök, hogy meneküljek a kísértés karjaiból, amely hol
     gyöngéd, hol meggyőző, hol érzékeny, hol érzéki; libeg és táncol
     előttem, mint egy csalogató lány a vásári bódék kapuiban.
Mitévő legyek?
Hová, merre menjek?
Rám les, utánam jön, megrohan.
Kiszököm a szobámból, s amint a másikba lépek, már ott ül és vár rám.
Újságot veszek a kezembe; ott van, ott búvik meg egy jelentéktelen kis
     cikk sorai mögött.
Sétára megyek, szembe jön velem és egy ismeretlen mosolyán át kacsint
     felém.
Hátat fordítok és a falnak nézek; az egyik plakátról tekint le rám.
Hazamegyek és a munkámba menekülök; a dossziék felett szunyókál, s
     felébresztem, amint kezembe veszem az első lapokat...
Kétségbeesve, a fejemet két kézre fogva lezárom a szemeim, hogy ne
     lássak többé semmit,
De újra csak belébotlok, mert életerős és vidám: otthon érzi már magát
     zárt ajtóim mögött.
Mert feltörte otthonom ajtaját,
A bőröm mögé siklott,
     az ereimbe bújt,
     az ujjam hegyéig hatolt.
Emlékezetem rései közé fészkelte magát,
A képzelő erőm fülébe dalol sziréni hangon,
Az idegeimen játszik, mint egy gitár felhangolt, feszített húrjain.
Ki vagyok, mi vagyok, hol vagyok? Nem tudom.
Nem tudom, hogy valóban kívánom-e ezt a felém integető bűnt,
Azt sem tudom már, hogy előle futok-e vagy éppen utána?
Szédület ragad meg, a mélység vonz maga felé, mint a vakmerő hegymászót
     hívja, csalja, s aki egyszerre azon veszi észre magát, hogy sem
     felfelé, sem lefelé nem mozdulhat tovább...
Segítség, Uram, segítség !...
Itt vagyok, Gyermekem.
Nem hagytalak el.
Milyen kishitű vagy!...
Túl gőgös vagy:
Még mindig magad erejében bízol.
Ha sértetlenül akarsz kikerülni minden kísértésből, botlás nélkül,
     nyugodt és zavartalan lélekkel, minden gyengeség nélkül, akkor
teljesen kezeimre kell magad hagynod.
Ismerd el, hogy sem elég nagy, sem elég erős önmagadban nem lehetsz.
El kell fogadnod, hogy vezesselek,
Mint kisgyermeket:
Az én gyermekemet!
Nos, add a kezembe a kezed, s ne félj!
Ha sáros az út, a karjaimba veszlek, és úgy viszlek tovább.
De légy kicsi, egészen kicsi kis gyermek,
Mert az Atya csak kis gyermekeit hordja karjaiban...

Bűn
     Nemcsak a kísértés teszi próbára az aktív keresztényt, hanem a bűn
is. A súlyos botlás, amely eddig úgy vélte, teljesen kizárt dolog az ő
esetében, hiszen olyan őszintének és erősnek látszott az Úr iránti
szeretete. Az esés után fennáll az önfeladás, a gyáva lemondás és
megadás veszélye. Soha nem meredt szemei elé ilyen fertelmes rútságában
a bűn!... Mert jobban ismeri már Isten végtelen szeretetét.
     De minden lehet kegyelem. Ez az elesés is csak még jobban
megérteti véle, hogy igazán nem számíthat önmaga erejére. Visszahelyezi
hát igazi sorrendjébe: az utolsó helyre. De az önmaga iránti
bizalmatlansággal párhuzamosan arra kell segíteni, hogy növelje
Istenbe, az Atyába vetett bizalmát, hitét.
                              * * *
     "De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen,
tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelenül zaklasson és
el ne bízzam magamat. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg,
de azt felelte: "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben
lesz teljessé... Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor
12,7-10)
     "Mondom nektek: "Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő
bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége
megtérésre." (Lk 15,7)
                              * * *
Elestem, Uram,
Újra.
Nem bírom tovább... sohasem leszek képes...
Szégyenlem magam... Rádnézni sem merek...
Pedig küzdöttem, Uram, mert tudtam, hogy Te mellettem állsz, felém
     hajolsz, figyelsz.
De a kísértés végigrohant rajtam, mint egy orkán,
Egy pillanatra félrenéztem,
Eltávolodtam,
Míg Te ott maradtál csendben, fájdalmasan,
Mint egy megvetett jegyes, aki kedvesét mások karjába kapaszkodva látja
     távozni.
Mikor a szélvihar elült, mikor megszűnt éppen olyan hirtelen, mint
     ahogy feltámadt,
Amikor kialudt a villám, miután kevélyen kettéhasította a tompa
     félhomályt,
Egyetlen pillanat alatt önmagamra találtam, egyedül, kiábrándultan,
     szégyentől terhesen és a kezemhez tapadó bűnnel.
Mint bolti vásárló az árucikket, úgy választottam ki én is ezt a bűnt.
Kifizettem, s még ha akarnám, akkor sem tudnám visszaadni, mert közben
     eltűnt az árusító.
Szagtalan ez a bűn,
És ízetlen, már
Felfordítja a gyomromat.
Hasznavehetetlenné lett a kezemben, s el szeretném dobni.
Akartam ezt a bűnt, igaz, de már nem kell...
     Elképzeltem,
     kerestem,
     kerülgettem,
     simogattam
          ezt a bűnt már régóta,
És végre elértem, Téged hidegen elhárítva utamból, Uram.
Hason csúsztam feléje, a karjaimat, a kezemet, az ujjaimat, a
     tekintetemet, a szívemet is feléje tárva.
Megragadtam a bűnt és mohón felfaltam...
Végre a birtokomban van. Az enyém és én az övé vagyok; úgy fog át, úgy
     ölel, mint a pókháló az eltévedt legyecskét...
Az enyém,
A bőrömhöz tapad,
Belém vájt.
Ereimben patakzik,
Elönti a szívemet,
És szerteoszlott, betelepedett, mint a lehulló éjszaka beárad az erdő
     fái közé és színültig tölti meg a tisztások kihunyt
     fénytölcséreit...
Nem tudok tőle szabadulni.
Rohanok, de utánam fut mint egy rühes kutya, melyet gazdája szeretne
     lerázni magáról, de amely utoléri azt és viháncolva hozzá
     dörgölőzik.
Úgy érzem: önmagát látja bennem.
Szégyenlek talpra állni, s a tekintetek elől menekülni szeretnék,
Szégyenlek megállni egy jóbarát szemei előtt,
Szégyenlek előtted megjelenni, Uram,
Mert szerettél, és én elfelejtettelek.
Megfeledkeztem rólad, mert csak önmagamra gondoltam.
De nem lehet egy időben több személyre is gondolni.
Választani kell. -- És én választottam...
De a hangod,
A tekinteted,
A szereteted fáj.
Rám nehezednek súlyosan,
Súlyosabban mint a bűnöm.
Ne nézz így rám, Uram,
Mert mezítelen vagyok
És piszkos.
A földre estem,
Megtépázva;
Nincs többé erőm,
Semmit ígérni nem merek,
Csak vagyok, maradok görnyedezve előtted.
                              * * *
Gyerünk, Gyermekem, fel a fejjel!
Nem-de a büszkeséged az, ami a legtöbbet szenved?
Ha igazán szeretnél, fájlalnád ami történt, de bizakodnál!
Vagy azt véled, hogy Isten szeretetét is lehet határok közé szorítani?
Azt hiszed, hogy akár csak egy percig is megszűntem szeretni téged?
Még most is mindent önmagadhoz mérsz, Gyermekem.
Belém kell helyezned bizalmadat!...
Kérj tőlem bocsánatot,
S aztán állj talpra, gyorsan.
Értsd meg végül azt, hogy nem az igazán súlyos, ha botlunk, elesünk,
Hanem ha így: földre esve maradunk!...

Éjszaka van
     Csak a szeme világát veszített vak bízik teljesen jóindulatú
vezetője kezére hagyatkozva, hogy az úgy irányítsa lépteit, mint egy
gyermek első próbálkozásait. Hogy az aktív keresztény még erősen emberi
jellegű törekvéseit megtisztítsa az Úr, néha megvonhatja tőle még
megvilágosító fényét is. Ezek után csak Istenre számíthat.
     Eddig bízott a vallásos egyesületekben s most nem tud mit kezdeni
velük. Remélt az összejövetelek hatásos eredményességében is, és bár
alaposan előkészítette őket, mégis kudarcot vall velük. Mindenütt, ahol
eddig sikert aratott, csak balsiker vagy csalódás várja most. És mintha
csak tréfát űzne hirtelen teljessé vált tehetetlenségével, Isten tovább
folytatja művét, de az eddigi szokásos kereten kívül, mellőzve
"hasztalan szolgájának" közreműködését. És amikor megszégyenülve,
elkeseredve, zokogva Krisztus felé fordul, Őt sem találja meg! Egyedül
maradt az éjszakában.
     Kínos próbatétel ez. Mégsem kell megkerülni, de az aktív
keresztényt meg kell nyugtatni.
     Miképpen a duzzasztó gát is ellenszegül a víz erejének, hogy
emelve szintjét megtízszerezze annak ható erejét, azonképpen Isten sem
akar megelégedni azzal, hogy aktív szolgája csak a föld szintjén
mozogjon; külsőleg a sikertelenég felé sodorja, hogy elérjen a
megtisztulásig és a hitben önmagán is túltegyen...
                              * * *
     "A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik
óráig tartott. Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éloi,
Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál
el engem?" (Mk 15,33-35)
                              * * *
Uram, éjszaka van.
Itt vagy-e, Uram, az éjszakámban?
Fényed kihunyt, s az emberekre és a dolgokra vetett sugárzása eltűnt.
Minden szürkébe öltözött, minden sötétnek látszik előttem, mint a
     természetben, amikor a sűrű köd elnyeli a napot, és elterül a
     földön.
Minden erőfeszítésbe kerül, minden nehéz, nyomott és lassú.
Reggel már az ébredés is elnyom, mert elrejti az egész napot.
Szeretnék eltűnni, elenyészni, s a halált kívánom, a feledés nagy
     kútját.
Szeretnék messze távozni,
Futni,
Rohanni
Akárhová, csak menekülni tudjak!...
De mitől menekülni?...
Tőled, Uram, magamtól, másoktól; nem tudom,
Csak menni,
Menekülni szeretnék.
Tántorogva megyek, mint egy részeg;
A szokás hatalmától űzve, tudatlan.
Minden nap megismételve ugyanazokat a gesztusokat, bár tudom, hogy
     hiába...
Járok, bár tudom, hogy lépteim nem vezetnek sehová.
Beszélek és a szavaim elrettentően üresen konganak, mert tudom, hogy
     csak a testi fülek fogják fel, s nem érik el a messze, magasan
     húzó lelkeket.
Eszméim megzavarodnak, fáj még a gondolat is.
A szavaim kiszabadulnak medrükből, és nem szolgálnak semmire.
Habozok, dadogok, pirulok.
Nevetséges vagyok.
Szégyenlem magam; mások is felfigyelnek rám...
Uram, tán az eszemet vesztem így?
Vagy valóban ezt is akarod?
De mindez nem jelentene még semmit, ha nem volnék egészen egyedül.
De egyedül vagyok.
Messzire vezettél, Uram; bizalommal követtelek eddig, mert mellettem
     jártál szüntelen.
De íme, hirtelen, a sötét éjben, az elhagyott pusztában eltűnsz
     mellőlem!
Neveden nevezlek, de Te nem válaszolsz,
Keresve kereslek, de nem talállak sehol.
Mindenről lemondtam, egyedül maradtam.
Távolléted lett a szenvedésem...
Uram, éjszaka van.
Itt vagy-e, Uram, az éjszakámban?
Merre vagy, Uram?
Szeretsz-e még engem?
Még mindig nem untál rám?...
Felelj, Uram, kérlek,
Felelj!...
Éjszaka van.

Megragadtál, Uram
     Az, aki az Úristen előtt rakta le a fegyvert, teljesen reábízva
magát végre "igent" mondott, gyakran azonnal el is nyeri a jutalmát.
Az Úr megízlelteti vele birtoklásának Örömét, Boldogságát. Az emberi
szó gyönge eme isteni átkarolás boldogságának a kifejezésére. De
megérti ezt az a fiatal ember, aki a nyílt utcán hirtelen megáll,
leszáll kerékpárjáról, mert "megragadta" őt a Mester, s hirtelen
képtelen tovább hajtani. Mint az a fiatal leány is, aki a gyárban
egyszerre otthagyja munkaasztalát, hogy pár percre a magányba vonuljon
és elrejtse társai elől örömtől ragyogó arcát. Mint az a másik ifjú,
aki egy összejövetel után ártatlanul bevallja, hogy könyörögve arra
kérte az Istent, hogy "hagyja egy kissé békén", mert még barátai
körében szeretne maradni egy kis ideig...
     Ha nem kell kutatni, keresni ezeket a rendkívüli kegyelmeket,
legalább annyi igaz őszinteséggel kell rendelkezni, hogy amikor
fölkínálkoznak, élvezni tudjuk édes közvetlenségüket, felismerni tudjuk
követelően szilárd kizárólagosságukat és legfőképpen meg tudjuk azokat
köszönni Istennek...
                              * * *
     "Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és
hittünk benne. Szeretet az Isten...".
     "A szeretet ebben mutatkozik meg: Nem mi szerettük Istent, hanem
ő szeretett minket és elküldte fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."
(1Jn 6,16 és 10)
     "Ám, amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért
akadálynak tartom. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez
mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt
szemétnek tartottam, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá
tartozzam... Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok
utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához
ragadott, (Fil 3,7-9 és 12)
                              * * *
Megragadtál, Uram, két kezeddel és én nem tudtam néked ellentállni.
Hosszú ideig futottam előled, de Te tovább üldöztél.
Kerülő utakat kerestem magamnak, de Te ismerted valamennyit,
És utolértél.
Ellent álltam,
De Te győztél.
Íme, Uram, igent mondottam, csaknem akaratom ellenére, kifáradva,
     kifulladva.
Remegve álltam meg előtted, mint a legyőzött győztese előtt,
De Te a Szeretet szemével néztél rám.
Így van, Uram, nem tudlak többé felejteni.
Egyetlen perc alatt megnyertél engem,
Egyetlen pillanat alatt megragadtál engem,
Elsöpörted minden kételyemet.
Minden félelmem eltűnt,
Mert felismertelek anélkül, hogy láttalak volna,
Megéreztem a jelenléted anélkül, hogy a kezemmel érintettelek volna,
Megértettelek anélkül, hogy a hangodat is hallottam volna.
Szereteted tüzének bélyegével
-- Így van, jó Uram! -- nem tudlak többé feledni.
Tudom: most már mellettem maradsz és békén dolgozhatok tovább szerető
     tekinteted védelme alatt.
Nem kell tudnom ezután, hogy milyen erőfeszítésbe kerül az imádság;
Elég csak lelkem pillantását reád vetnem és máris találkozom a te
     tekinteteddel,
S megértjük egymást. Minden világos. És minden béke...
Köszönöm, óh, Uram, hogy bizonyos percekben felém jössz,
     ellenállhatatlan erőd eláraszt, miképpen a tengeri hullám elfedi a
     parti homokot,
Vagy hirtelen megragadsz, miképpen a szerelmes kapja ölébe hanyatló
     kedvesét.
Fogoly vagyok, tehetetlen. Meg kell adnom magam.
Megszédülten visszatartom lélekzetemet; eltűnik előlem a világ, és Te
     felfüggeszted az idő folyamát.
Úgy szeretném, ha ezek a percek hosszú órákig tartanának...
S amint újra eltűnsz, elhagyva engem a mélységes öröm és boldogság
     tükrében,
Nincs egy önálló gondolatom, de TUDOM, hogy Te csak még jobban a
     birtokodban tartasz.
Bennem újabb szálakat, újabb belső rostokat érintettél:
Az égési seb megnőtt és Szereteted hatalmában a fogságom még teljesebb
     lett...
Újra növelted a magányomat, Uram, de ezúttal egészen más formában.
agy a te hatalmad, tudom, és minden mást elhomályosít a képed.
Apró semmiségnek látszik, mit eddig szerettem, emberi vágyaim
     elolvadnak, mint a puha viasz a perzselő napon, Nagy Szereteted
     égő tüzében...
Mit számít nekem a világ?
Mit ér ezután a jólét?
És maga az élet, mennyit ér?...
Nincs más vágyam, csak Te,
Nincs más akaratom, csak Te!
Tudom, mások majd azt mondják rólam: "Ez őrült!"
De, Uram, ők vesztették el az eszüket!
Téged nem ismernek,
Istenről mit sem tudnak, hogyan tudnák, hogy neki ellenállni nem lehet?
Mert megragadtál engem, Uram, és én bízom benned.
Velem vagy és én ujjongok örömömben.
Napsugár ragyog be mindent, és drágakőként csillog az életem.
Minden egyszerű, minden fényben csillogó,
Minden tiszta,
Minden csupa dal!...
Köszönöm, Uram, köszönöm.
De miért választottál éppen engem?...
Boldogság, öröm... Örömtől könnyezek...

Uram, színed előtt
     A kezdő hívő imájának gazdagítására szavakra, képekre, eszmékre
szorul, azokra támaszkodik; de gyakorlat közben rájön arra, hogy
mindezek a segítő eszközök, módozatok maguk is könnyen akadályokká
válhatnak, amelyek megnehezítik az Istenig való tényleges eljutást.
Krisztus, aki "megragadja" az aktív keresztényt, mihamar megérteti
véle, hogy fölösleges elmondani, elképzelni vagy elgondolni bármit is.
Csak hagyja magát teljesen Istenre; előtte mutassa be önmagát
egyszerűen, minden közvetítő nélkül. Ez a legbiztosabb módja a Vele
való találkozásnak. De az efajta passzivitás sohasem jelentheti azt,
hogy megfeledkezünk embertársainkról. Sőt ellenkezőleg: az aktív
keresztény, amikor Isten színe elé járul, szükségképpen magával viszi
testvéri gonddal a "többieket" is! Isten előtt és az emberek közt is
jelen lévén, így készíti elő igazán a nagy Találkozást...
                              * * *
     "Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy
imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát,
megfizet neked. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint
a pogányok." (Mt 6,6-7).
     "Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom
lelketekért." (2Kor 12,15).
     "Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna
tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya,
aki gyermekét dajkálja. Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten
evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire
megszerettünk titeket!" (1Tessz 2,7-8)
                              * * *
Színed előtt megállni, Uram csendesen;
Testi szemeimet lezárni,
Lelki szemeimet lehunyni,
Megmaradni némán, mozdulatlan,
Feléd kitárni egész valómat:
Tiéd lenni Örök Jelen...
Elfogadom, Uram, hogy semmit ne érezzek,
     semmit ne lássak,
     semmit ne halljak,
Megszabadulva minden gondolattól,
     minden képtől, képzelettől...
Egyszerűen előtted állok
Az éjszakában,
Hogy akadály nélkül találkozzam Veled
A Hit nagy csendjében.
Uram, színed előtt...
De nem vagyok egyedül, Uram,
Nem lehetek többé egyedül.
Egész tömeg vagyok, Uram:
Emberek ezrei laknak bennem!
Találkoztam velük,
     s ők betértek hozzám,
     szállást kaptak nálam;
     előbb megkínoztak,
     aztán aggasztottak,
     végül egészen elfogyasztottak...
És én hagytam őket, Uram. Hagytam, hogy belőlem táplálkozzanak, hogy
     nálam megpihenjenek.
Amint a színed elé járulok, íme, magammal hozom őket.
Miközben magam előtted kitárom, őket is bemutatom, Uram.
Íme: itt vagyok,
S ők is
Előtted állnak, Uram!...

 Imádságok a keresztúton


     Ma sincs még vége Krisztus haláltusájának. Amikor az emberek
körülöttünk ma is szenvednek és meghalnak, rajtuk keresztül,
szenvedéseik által ma is Ő ajánlja fel magát az Atyának a Világ
megmentéséért. Mert a Keresztút az Élet útja is. Egy kereszténynek soha
sem szabad erről megfeledkeznie...
I. Jézust halálra ítélik
------------------------------------------------------------------------
     "Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel
vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek Isten
tanúságtételét. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni
köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem
tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. Tanításom és
igehirdetésem bizony nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból állt,
hanem a lélek és az erő bizonyításából, hogy hitetek ne emberi
bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon." (1Kor 2,1-5)
                              * * *
Uram, már késő, hogy a hallgatást válasszad: túl sokat mondtál; késő,
     hogy elhagyd magad, túl sokat harcoltál.
Nem tudtál higgadt, ésszerű maradni; túlzásba vitted az ügyed védelmét.
     Mindennek tehát el kellett jönnie...
Viperák fajzatának nevezted a köztiszteletben álló urakat,
Azzal vádoltad őket, hogy fényes külső mögött a szívük csak sötét
     sírgödör,
A fekélyekkel borított leprást megcsókoltad,
A megvetett idegenekkel szóba elegyedtél,
Nyilvános bűnösök asztalához ültél és azt mondtad, az utcalányok is
     lehetnek elsők a te országodban.
Jól érezted magad a szegények, a rongyosok és a nyomorékok társaságában
     is.
Az írástudók szabályait nem mindig tartottad meg.
Magad akartad magyarázni a Törvényt és egyetlen parancsra szűkítetted
     azt: "Szeretet!"
Most bosszút állnak rajtad.
Ellened szövetkeztek. Feljelentettek a Törvényes Hatóságoknál és
     megindult az eljárás ellened...
                              * * *
Jól tudom, Uram, hogy engem is elítélnek majd, ha úgy akarok élni,
     amint te éltél.
Félek.
Már most is ujjal mutatnak rám.
Egyesek mosolyognak rajtam, mások tréfát űznek velem. Néhányan
botránkoznak fölöttem s a barátaim közül máris sokan készülnek,
     hogy eláruljanak.
Félek, hogy megrekedek a félúton,
Hogy végül mégis az emberi bölcsességre, okosságra hallgatok majd,
Amely azt súgja, hogy óvatosan kell haladni az úton; mindent talán nem
     is kell szószerint érteni; jobb egyezkedni a körülményekkel,
De mégis: Tudom, Uram, hogy neked van igazad!
Segíts a küzdelmemben.
Segíts jól felelnem,
Segíts, hogy éljem hűséggel evangéliumodat
Mindvégig,
Az esztelenségig,
A Kereszt esztelenségéig...
II. Jézus vállára veszi a keresztet
------------------------------------------------------------------------
     "Máskor így szólt a néphez: Aki utánam akar jönni, tagadja meg
magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszti életét énérettem,
megmenti azt." (Lk 9,23-24).
                              * * *
Íme Uram, íme a Kereszted.
A te Kereszted... Mintha valóban csak a tiéd lenne!...
Nem volt kereszted. A miénket jöttél keresni e földre és életednek
     útján, szenvedésed hosszú útján, egyenként a vállaidra vetted a
     Világ minden bűnét.
Most járj.
Roskadozz,
Szenvedj,
De járj!
A keresztet hordozni kell.
                              * * *
Csöndesen, némán haladsz, Uram. Igaz tehát, hogy van ideje a szónak és
     van ideje a hallgatásnak is?
Igaz, Uram, hogy ideje van a harcnak és ideje van a békességnek is,
     hogy csendben hordjuk önmagunk s a Világ minden bűnét?
Jobb szeretnék harcolni, Uram, a te kereszteddel; de nehéz azt hordani
     és minél tovább megyek s látom a világ ezernyi vétkét, annál
     nehezebb a vállamon a kereszt.
Értesd meg velem, Uram, hogy a leglelkesebb tett is apró semmiség csak,
     ha nem a csöndes megváltás jegyében történik,
És mert Te kívántad úgy, hogy keresztutam ilyen hosszú legyen,
Segíts, kérlek, minden reggel, hogy hűséggel útrakeljek...
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
------------------------------------------------------------------------
     "Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon
és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Jézus
fölszólította őket: "Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek
titeket. Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá."
(Mk 1,16-17).
     "Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy
arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én
megkeresztelkedem? "Készek vagyunk, felelték..." (Mk 10,38-39)
     "Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. "Üljetek le itt, amíg
én imádkozom, mondotta tanítványainak. Csak Pétert, Jakabot és Jánost
vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. "Halálosan
szomorú az én lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok...
Visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: "Simon, alszol?
Egy órahosszat sem tudtál virrasztani velem?..." (Mk 14,32-37)
                              * * *
Elesett.
Ingadozott, mint egy ittas és aztán csak elvágódott.
Porba hullott, íme, az Isten...
                              * * *
Bizalommal én is nyomodba indultam -- s íme elestem.
Azt hittem pedig, hogy magamat mindörökre néked adtam, de az út egy
     szűk mesgyéjén szép virágot láttam.
Elhagytalak. S elhagytam a nehézzé vált nagy keresztet. Leléptem az
     útról s néhány fonnyadt virággal kezemben, várok.
Mások is mennek az úton, Uram, gyötrődve, megtörve.
Újabb keresztek készülnek és újabb hátak görnyedeznek.
De én nem leszek többé jelen a rossz elleni harcban, hogy társaim
     terhét segítsem tovább hordani.
Az út szélére álltam...
Adj erőt, Uram, hogy ne csak nyomodba lépjek, de ki is tartsak az
     utadon,
Hogy elkerüljem a gyarló botlások csapdáját, és soha el ne hagyjam
     hűtlenül építő-udvarod, hol a jövő Világ készül!...
IV. Jézus találkozik fájdalmas anyjával
------------------------------------------------------------------------
     "Simeon megáldotta őket és így szólt (a Gyermek anyjához)
Máriához: "Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: Jel,
amelynek ellenszegülnek -- és a te lelkedet is tőr járja át! -- hogy
így megnyilvánuljon sok szív érzése" (Lk 2,33-35)
                              * * *
Szívem sajdul, Uram, szegény anyád láttán.
Mögötted megy,
Téged követ,
És járja az emberiség hosszú keresztútját.
Névtelenül halad a tömeg sorában, de a tekintete csak terajtad pihen.
Nem idegen néki sem a sóhajtásod, sem vérző sebed, sem a mozdulatod,
     sem a katonáknak reád mért ütése...
Szenvedésed látja,
Szenvedésed érzi.
Meg nem közelíthet,
Meg sem érinthet,
Hozzád sem szólhat,
S a Világot mégis ő menti meg Véled...
                              * * *
Az emberek közt élve kísérem őket a Nagy Keresztúton,
S a bűnök terhe alatt majd összeroppanok.
Képtelennek érzem magam e sürgős világmentésre. Túl nehéz, túl romlott
     lett az és nap mint nap csak újabb bajra, rosszra, igaztalan
     szennyre lelek a váratlan útfordulók mentén.
Állítsd elém, Uram, jó anyádat, Máriát,
Akit sokan szintén feleslegesnek véltek, de kit Isten a nagy átok
     megtörésére rendelt.
Adj erőt, úgy járjak az emberek közt, hogy meglássam, megismerjem
     bajukat és bűneiket,
Hogy a szemem soha be ne hunyjam
És a szívem soha be ne zárjam; hogy a Világ ezer baját elfogadjam,
     elvállaljam, szenvedjek és engeszteljek,
Mint Szent Anyád,
Mária.
V. Kyrenai Simon segíti Jézust a kereszt hordozásában
------------------------------------------------------------------------
     " Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek
egy arramenőt, kyrenai Simont, Sándor és Rufusz atyját, aki éppen a
mezőről jött, hogy vigye a keresztet." (Mk 15,20-21).
     "Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus
törvényét... Vizsgálja meg mindenki saját tetteit s tartsa meg
dicsekvését önmagának, ahelyett hogy mások elé tárná. Hiszen
mindenkinek a maga terhét kell hordania." (Gal 6,2-5)
                              * * *
Ballagott az úton
És munkába fogták.
Ismeretlen utas, senki fia volt csak.
Segítségét, Uram, mégis elfogadtad.
Nem kívántad, hogy a tette szívből jöjjön, mint fellobbanó, nagylelkű
     vagy hű barátnak áldozatos vállalása a kimerült és megcsúfolt
     testvér iránt.
Parancsszóra, kényszerből és megrettenve jött csak ez az ember. S
     elfogadtad.
Tehetetlen szegény ember segít Téged, Mindenhatót,
Mert élni akartál az ember földi segélyével is.
                              * * *
Rászorulok én is, Uram, mások erejére.
Hosszú és rögös az emberek útja, ha csak egyedül járjuk azt.
Elhárítom a karokat, melyek felém tárulnak.
Egyedül akarok tenni mindent,
Egyedül harcolni
És egyedül győzni.
Bár mellettem halad talán egy jóbarát, egy hűséges hitves, egy szerető
     testvér, egy jószándékú szomszéd vagy egy derék kartárs.
Te állítottad mellém őket és én mégis sokszor feléjük se nézek.
Pedig a Világot csak közösen tudjuk megmenteni egy nap!...
Add kegyelmed, Uram, hogy felismerjem és elfogadjam élet-útam minden
     Simon-társát, még akkor is, ha csak "rekviráltan" jönnek...
VI. Egy asszony letörli Jézus verejtékes arcát
------------------------------------------------------------------------
     "Üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre
terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését
hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön."
(2Kor 4,9-10)
     "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de akkor majd színről-
színre." (1Kor 13,12).
                              * * *
Hosszan nézett, figyelt, Uram.
Szenvedte a szenvedésed.
És nem bírta tovább tétlenül. Áttörte az őrök sorfalát és kendőjével
     letörölte verejtékes arcodat.
Vérrel festett arcvonásod a kendőjén hagytad? Lehetséges.
A szívében? Ez már biztos!...
                              * * *
Sokáig kell figyelmesen, önfeledten néznem és szemlélnem Téged. És
     csodálnom, mint csodálja édes bátyját is az öccs.
Mert, ha hasonlítani akarok hozzád, meg kell figyelnem minden
     rezzenésed.
Ha engeded, olyan szeretnék lenni mint Te vagy, Uram, hiszen ha a barát
     barátját igazán szereti, eggyé válik a lelkük is...
Ám én sokszor gondtalanul megyek el a színed előtt s ha megállok s reád
     nézek, rámborul az unalom,
S társaimnak az Arcodról csak szomorú, hamis vagy torz képet adok.
Bocsáss meg, hogy a szemem fénye megtört és nem látják benne
     ragyogásod.
Bocsáss meg, hogy csak gyönyört les, keres testem és nem jelzi
     jelenléted.
Bocsáss meg, hogy szívem terhelt, s benne nincs hely szent
     szeretetednek.
Uram, mégis arra kérlek, térj be hozzám! Tárvanyitva már az ajtóm...
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt
------------------------------------------------------------------------
     "Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt."
(Mt 25,5)
     "Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek
tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között... Virrasszatok
tehát szüntelenül és imádkozzatok; Így lesztek méltók arra, hogy
megmeneküljetek mindattól, ami következik és hogy megálljatok az
emberfia előtt." (Lk 21,34-36)
                              * * *
Uram, nem bírod tovább.
Íme: újra elestél.
De ezúttal már nem csak a kereszt súlya tört meg, hanem a növekvő
     fáradtság és a kínos kimerültség.
Az egyre ismétlődő szenvedés eltompítja az akaratot.
                              * * *
Lelkiismeretem veszedelmes altatói, Uram, a bűneim.
Olyan könnyű megszokni a rosszat:
Nagylelkűség hiánya itt,
Kis hűtlenség amott,
Újabb vigyázatlanság távolabb...
Tisztánlátásom így csökken. Nem figyelek többé az akadályokra, s azt
     sem veszem észre, hogy más is jár a közös úton,
A füleim bedugulnak, nem hallom már többé társaimnak panaszos szavát
S a puszta földön ébredek magamra, távol ösvényedtől, amelyet számomra
     vágtál.
Könyörögve kérlek, Uram, őrizz meg engem fiatal erőmben
S távolítsd el tőlem a szokás hatalmát, amely elaltat s végül megöl...
VIII. Jézus megfeddi Jeruzsálem leányait
------------------------------------------------------------------------
     "Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig
nem veszed észre a gerendát? Hogy mondhatod felebarátodnak: Testvér,
hadd vegyem ki szemedből a szálkát! -- holott tulajdon szemedben nem
látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a
gerendát és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát
felebarátod szeméből." (Lk 6,41-42)
                              * * *
Sírnak az asszonyok,
Zokognak.
Van miért sírniok, hiszen csak Rá kell nézni, hogy lássuk, mit tettek
     véle...
Segítni nem tudván, tehetetlen állnak;
És csak sírnak, sírnak szánalomból...
Uram, láttad őket, láttad és hallottad:
"Sirassátok előbb saját bűneiteket..."
                              * * *
Szenvedésed fölött, Uram s a világ romlásán én is tudok súlyos
     könnyeket hullatni.
De bűneim siratni?... Ez bizony más kérdés!...
És mennyivel könnyebb
Búsan elborongni mások vétke fölött.
Jól tudom ezt! Hiszen bírói székem színe előtt minden áldott nap az
     egész világ elvonul már lassan.
Bűnös felelőst is találtam eleget: politikát, rozzant lakást, munkát,
     filmet, alkoholt vagy gazdasági krízist, semmittevő lézengőket,
     keresztényt is, -- sőt még értelmetlen és érthetetlen papokat
     is...
          És még annyi számtalan mást, én jó Uram...
S véges-végül: Mindenkit... Csak magamat nem!...
Uram, értesd meg ma velem is, hogy bűnös vagyok.
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
------------------------------------------------------------------------
     "Jézus csak ennyit mondott: Bizony mondom neked, még ez éjjel,
mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." (Mt 26,34).
     "Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz
engem? És csak annyit mondott: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod,
hogy szeretlek téged." (Jn 21,17).
                              * * *
Újra elesett.
Nem mozdul többé, mindhiába ütik-verik a katonák.
Halott vagy már, Uram?
Nem. Csak erőd van fogytán.
Szívfájdító aggodalom perce ez.
Fel kell állni s elindulni újra, tüstént, úgy ahogy vagy, szegény Uram,
     s menni, menni... egyet lépve, kettőt lépve... és így tovább...
Harmadszor estél földre, de már közel a Golgota magasához!
                              * * *
Újra elestél.
Én is egyre visszaesek.
S oda föl, tán sose érek.
Néha magam is ezt mondom, Uram, -- bocsáss meg ma érte! -- pedig te ott
     fent vársz reám, hogy megpróbáld bizodalmam.
Ha csüggedek, úgy elveszek.
De ha küzdök, mentve leszek.
Mert harmadszor estél földre, -- de már közel a Golgota magasához!...
X. Jézust megfosztják ruháitól
------------------------------------------------------------------------
     "Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony
mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül
marad; de ha elhal, sok termést hoz." (Jn 12,23-24).
                              * * *
Nem maradt másod, csak a köntösöd, Uram;
Ragaszkodtál hozzá, hiszen Anyád szőtte.
És már ezt is soknak találták...
Egyetlen dolog szükséges csak, Uram: a Te Kereszted.
Ezúttal minden korlát leomlott már kettőnk között.
Felkészülhettek végre a misztikus nászra,
Tragikus jegyesek, hogy a világot megmentsétek.
                              * * *
Ezenképpen, Uram, nekem is el kell hagynom parádés ruháim, amelyek
     gátolnak életemben és elrejtenek szemed elől;
Az utolsó tulajdont is el kell dobnom, mert elfojtja bennem is az ént
     és elkülönít a többiektől.
Ezenképpen, Uram, lassacskán mindent halálnak kell adnom, mindent,
     életemből, ami nem a puszta hűség szent akaratodhoz.
Nem szívlelem, Uram, nem, hogy szüntelenül meg kell halnom.
Sokat kívánsz tőlem, Uram, sokat!
Adok, -- és Te újra csak követelsz!
Úgy szeretnék megőrizni néhány apróságot,
Néhány semmiséget, amely még a bőrömhöz tapad, s amelytől megválni
     olyan bús, nehéz...
. . . . . . . .
Ám, ha mindent megkívántál, Uram, végy el tőlem mindent!
Tépd le rólam, tépd le utolsó ruhámat is!
Mert tudom, hogy meg kell halnunk, hogy az Életet elnyerhessük,
Amint a magnak is el kell pusztulnia, hogy arany kalásznak adjon
     életet...
XI. Jézust a keresztre szegezik
------------------------------------------------------------------------
     "Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én,
hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának a
hitében élek, aki szeretett engem és önmagát adta értem." (Gal 2,20).
                              * * *
Tested teljes hosszával fekszel a keresztre, Uram.
Íme:
Jól van ez így.
Nem vitás és nem kétes: számodra készült az.
teljes egészében elfoglalod s hogy még jobban eggyé lehess vele,
     megengeded, hogy nagy gonddal reászegezzenek.
Jól végzett munka ez, Uram, lelkiismeretes.
Kínos pontossággal úgy illesz a keresztre, mint gondosan mért, csiszolt
     és faragott munka egy mérnöki rajzra.
Igen: szükséged volt erre a szorgos pontosságra.
Most: Ne mozdulj többé!...
                              * * *
Ezenképpen kell nekem is testem, szívem s lelkem összeszednem.
És teljes valómban a kereszten függnöm már e perctől fogva.
Szenvedésem fáját nem én választom meg.
Készen áll keresztem, méretemre szabva.
Minden nap minden percében te állítod elém s el kell fogadnom.
De, Uram, jól tudod, nem könnyű az mindig. S oly rövid e perc is; nincs
     idő a kérdést hosszan mérlegelni.
De másutt, Uram, ugyan hogyan találnék rád,
Amikor te itt vársz?...
És közös erővel csak itt menthetjük meg majd testvéreinket!...
XII. Jézus meghal a kereszten
------------------------------------------------------------------------
     "Szolgai alakot felvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az
emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt mint egy ember; megalázta
magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil
2,7-8)
     "Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.
Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért." (1Jn 3,16)
                              * * *
Még néhány óra,
Még néhány perc
Még néhány pillanat.
Harminchárom hosszú éve
Tart e vívódás.
Harminchárom évet percről-percre komolyan leélve
Nem szabadulsz többé. Itt vagy életednek végén, hosszú utadnak
     határkövénél.
Itt állsz a mesgye végén, a szakadék szélén.
De hátra van még az utolsó lépés,
Az önfeláldozás utolsó tette,
Az élet végső mozdulata, mely a halálba visz.
Ingadozol.
Hosszú, hosszú ez a három óra, a haldoklás órája;
Hosszabb mint az élet három órácskája,
Vagy mint a létnek harminc hosszú éve.
Határozz már, Uram, hisz minden készen áll!
Készen! -- legalább külsőleg...
Itt állsz mozdulatlan a magas kereszten,
De te meghaltál már minden külső tettnek; csak a keresztbeakasztott két
     ág ölel még, mert erre születtél.
Az élet még kering e felszegezett testben,
De mégis halj meg, immár halj meg, halandó test és
Lépj az öröklét küszöbén át!...
Az élet lángja lassan kialszik, fokonkint elhagyja a még fájó tagokat;
Haláltól üldözve, sietve menekül a még dobogó szívbe;
Szív, ó,
Végtelen szív,
Mint a világ, nehéz, hordozván annak nyomorát, bűnét...
Uram! Még egy kis erőt!
Megváltója utolsó szavára vár ismeretlen, tudattalan a nagy emberiség.
Testvéreid várnak reád! Itt vannak mind!
Atyád hajlik feléd és nyújtja a karját.
Válts meg!...
Nézzétek:
Kezébe vette élete utolsó kis lángját,
Kezébe vette súlyos, szentséges Szívét
És
Lassan,
Fájdalmasan,
Egyedül a Föld és az Ég között
A kegyetlen éjszakában,
Őrülten,
A Szeretet szent és nagy őrületében
Életét teszi,
Az egész világ bűnének minden súlyát helyezi ajkára
És a végső kiáltásban
MINDENT felajánlott:
"...Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!..."
                              * * *
Krisztus meghalt értünk a magas kereszten.
                              * * *
Segíts, Uram, hogy én is meg tudjak halni érted,
Érted -- és értük...
XIII. Jézus testét visszaadjak anyjának
------------------------------------------------------------------------
     "Akkor anyja így szólt hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk?
Látod, atyád és én bánkódva kerestünk. Miért kerestetek? -- kérdezte.
Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?..." (Lk 2,48-49)
                              * * *
Művedet befejezted,
Az eszközeid leteheted,
Leszállhatsz, hogy megpihenj, hisz megérdemelted.
                              * * *
Lassan ereszkedsz alá, mint a munkában megfáradt ember, akit az álom
     csendben levesz a lábáról.
Édesanyád fogad karjaiba.
"Milyen állapotban vagy, ó, Fiam; nem voltál okos, vigyázó: holttá
     nyűtt a fáradozás.
Talán még Atyád sem várt tőled ennyit..."
Most már békésen pihensz.
Elsimult, nyugodt arcodon a tiszta lelkiismeret visszfényeképpen mintha
az öröm sugara ragyogna...
Sok szenvedést okoztál Anyádnak, de ő büszke Rád:
"Aludj már édes Kisfiam, jó Anyád szeme őrködik feletted."
                              * * *
Napi munkám végeztével így alszom el én is,
És néha milyen állapotban, én Uram!
Sajnos, nem is mindig az Atya szolgálatában fáradtam el vagy lettem
     szennyessé...
Mária, jó Anyám, befogadsz-e mégis védő palástod alá?
Testem a piszoktól szeplős és szennyes, de a szívem bocsánatért sóhajt;
Emlékezz, Anyám! A bűnösök szószólója vagy!...
Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozz érettem, szegény
     bűnösért.
Esdd ki a kegyelmet, hogy Fiadnak érdemei által álomra ne térjek soha
     addig, amíg el nem nyertem Atyánk bocsánatát,
Hogy minden este, karjaidban békésen pihenve, tanuljak meghalni...
XIV. Jézus testét kősírba fektetik
------------------------------------------------------------------------
     "Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még
hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az Egyháznak javára." (Kol
1,24)
     "Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven
árad ránk Krisztus által a vigasztalás is." (2Kor 1,5)
                              * * *
Több szó ne essék köztünk.
Menjetek haza mindnyájan.
Eltemették. S helyén áll a nagy kő.
A család zokog s a barátok búsulnak.
Ezúttal valóban mindennek vége.
                              * * *
De nincs vége, Uram!
Jól tudom, hogy haláltusád az idők végéig tart;
A nagy keresztúton egymást váltják az emberek
S a föltámadás csak a Világ Útjának a legvégén lesz t..
Ez az én reményem, Uram és legyőzhetetlen bizodalmam.
Nincs olyan parányi szenvedésem, amelyet Te ne éreztél volna és nem
     váltottál volna át a végtelen megváltás során.
Ha hosszú az út és monoton,
S ha ez az út a kősírhoz vezet,
Tudom, hogy a síron túl majd dicsőségedben vársz reám.
Segíts, Uram, hogy hűséggel járjak Utamon, ott, ahol helyemet
     kijelölted az emberiség életében.
Leginkább pedig arra segíts, hogy mindig felismerjelek és testvéreim
     hosszú zarándok útján mindig segítselek,
Mert hazugság lenne csak sírni hideg képmásod előtt, ha nem követnélek
     Téged, az Örökké Élőt, az emberi élet ösvényein...